színház
Meghalt Radnóti Zsuzsa
A Kossuth- és Jászai Mari-díjas dramaturg, drámatörténész, Örkény István özvegye 88 éves volt.
Nem lehet úgy viccelni, hogy legalább egy embernek ne fájjon
A félig roma, félig székely Rudi és a félig magyar, félig szíriai Dani bemegy a színházba. Ez nem egy vicc eleje, hanem interjú a két stand-upossal.
Monológja alatt gyümölcsökkel dobálták meg a szélsőjobbos politikust alakító színészt egy német színházban
A spanyol fasisztát játszó színész a botrányos monológ alatt végig megőrizte nyugalmát, majd karakterből azzal zárt: „Miénk a jövő.”
A munkaidő-nyilvántartás bevezetése ellen tiltakozik a román színházi szövetség
A nyílt levél tisztességtelen, cinikus gesztusnak minősíti a munkavégzés tényének dokumentálását célzó, de a művészi munka jellegzetességeit figyelmen kívül hagyó minisztériumi szabályzatot.
„Bele van csontosodva a társadalomba, hogy feltétel nélkül bízni kell a fölöttünk állókban”
Máshogy bántják egymást a nők? Mitől vonzók az elnyomó rendszerek? Miért magányos a rendező? Bagossy Júliával beszélgettünk.
Rudolf Péter marad a Vígszínház élén
További öt évig vezetheti a Vígszínházat és a Pesti Színházat a színész-rendező.
„Mi az a pont, amikor azt mondja az ember, hogy na, ezt már nem szabad?”
Eleinte bohócelőadásokkal járta az ország szegény térségeit, ma már főleg színházi nevelési előadásokat készít a Láthatáron Csoport. Feuer Yvette-tel a fizetés néküli próbákról és egy tibeti népmese mai üzenetéről is beszélgettünk.
„A testekről nem beszélgetünk, hanem ítélkezünk”
Hogyan lett egy japán utazásból előadás? A Dollár Papa trükkösen induló előadása kapcsán arról beszélt Kiss-Végh Emőke, hogy színészként ugyanúgy használja a testét a fantáziájában és ezáltal később a munkáiban is, mint a beszédet.
Vendégség az ország leghíresebb futkosólányánál, Péterfy Boriból Monspart Sarolta lesz
Monspart Sarolta saját otthonában mutatják be az ország futásapostolának életéről szóló darabot.
„A diákok azt látják a szüleiken is, hogy nem érdemes ugrálni, úgysem változik semmi”
Vannak olyan megaláztatások, amelyeket jobb lenyelni? Miért nem kell mindig pozitívnak lenni? Takács Gáborral, a Káva vezetőjével beszélgettünk az iskolásoknak szóló színházról.
Egy évünk a nézőtéren és azon túl
Masszőrködő színészek, önboncolgató rendezők, NER-kritikus botrányelőadások, Nagy Feró felelevenítése, Alien a színpadon: ilyen volt a világ 2025-ben a világot jelentő deszkákon.
Nagypál Gábor: Jobban örülnék, ha a pályám második felében nem ugyanígy a széllel szemben kellene pisálni, mert az eléggé fárasztó
Nagypál Gábor színész annyira ridegtartásban szocializálódot, hogy a boldogság non plus ultrájának tartja, a nem neki kell díszletet építeni. Ingyen dolgozó színészekről, egy pöccintésre szétomló helyzetekről, megküzdési stratégiákról és a politikai kultúráról is kérdeztük.
Gálffi László: Ugyanabban vagyunk, vagy talán szomorúbb helyzetben mint 35 évvel ezelőtt
Alkotói szabadságáról két nagyon erős darabbal tért vissza az Örkény Színházba Gálffi László, a Szerelemmel és A Darvassal. A 444-nek adott interjúban Gálffi László a példamutató emberi tartásról, a színpadon kijátszott magányról és arról beszélt, hogyan vészeli át a reménytelenséget és hiábavalóságot.
„A színház mint közösségi élmény képes enyhíteni a fájdalmon”
Fiatalokról és fiatalokkal csinál színházat a Dante Casino, akik sokszor hiába várják, hogy az idősebb generációk megértsék őket. Pass Andreát az új rendezéséről is kérdeztük, ahol pár perces jelenetek villannak fel, néhány pusztító erejű mondat, sírás és nevetés.
„Létrehoztam különböző lényeket, akik fölött én uralkodom”
Az egyik legegyedibb jelmeztervező, Nagy Fruzsina útja a Básti Juli műmelleiből kiálló szőrszálaktól a felrobbanó patronokon át a táncosoknak tervezett testruhákig.