Az időhúzás Sixtus-kápolnája

július 6., kedd 8:11

„Imádtam, hogy a hosszabbítás hat percéből négy és felet lehúztunk öt labdaérintéssel!” - lelkendeztem péntek este tizenegy tájban a chaten a szerkesztőségi tifosokülönítményünk oszlopos tagjának, Haszán Zolinak az olasz-belga negyeddöntő után. Hasra ütésre mondtam a számot, de az Athletic tényfeltárása alapján olyan nagyot nem is tévedtem. A lap terjedelmes cikkben állított emléket az olasz válogatott maradandó, talán csak egy másik olasz szuperválogatott, a cinquecento reneszánsz mestereihez mérhető mesterművének, az időhúzás Sixtus-kápolnájának.

4:16 három labdaérintéssel

A mérkőzés 89. percében, egészen pontosan 88:24-nél az ekkor már majd negyedórája bekkelő olaszok a saját 16-osuk előterében faultolták a belgák játékmesterét, Kevin de Bruyne-t. Belgiumot egygólos hátrányban szorította az idő, de a második félidő történései alapján bizton számíthattak rá, hogy a szlovén Vinčić játékvezető bőségesen fog hosszabbítani. Így hát kicsit el is tökölték a dolgot, De Bruyne bő egy perccel később, 89:28-nál rúgta el a lekészített labdát, egyenesen bele Domenico Berardiba, aki ügyesen használta ki, hogy a bíró valamiért nem mérte ki a kilenc métert, és nem is figyelt oda rá, így kb. hat méterről már De Bruyne nekifutása közben a labda felé indulhatott, és kb. négy méterre a belgától vethette bele magát a lövésbe. A bíró sípolt, a szabadrúgást meg kellett ismételni.

Igen ám, csak ezt kihasználva Roberto Mancini olasz kapitány jelezte, hogy ez esetben viszont cserélne, az olasz 4-3-3-ban csatárt játszó Chiesa helyére behozta a védő Tolóit. A negyedik játékvezető közben felmutatta, hogy öt percet fognak hosszabbítani. Mire De Bruyne újra nekifutott a labdának, már abból is letelt 49 másodperc.

A labda nagy ívben, ártalmatlanul hullott az olasz kapu előterébe, ahol Witsel és Chiellini, illetve a kapus Donnarumma ugrottak a labdáért. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a testi kontaktus után a kapus a földön terült el, és bár mintha Chiellini könyöke súrolta volna, a bíró, ahogy ilyenkor szintén lenni szokott, kifele ítélt szabadrúgást. Donnarumma azonban iszonyú kínok között hempergett a földön magzatpózban, majd felülve, könnyes szemekkel a kezét rázogatta.

A kapust nyilván nem lehet leküldeni a pályáról ápolásra, így hát a belgák egyre fogyó türelemmel nézhették, ahogy Donnarumma komótosan leveszi a kesztyűjét, hogy aztán minden csapatorvos két csodaszerével, egy löttyintésnyi vízzel és némi dezodorral enyhítsék fájdalmait. Mire feltápászkodott, hogy elvégezze a szabadrúgást, az óra már 92:40-et mutatott. Úgy telt el 4:16 a meccsből, hogy közben mindössze három játékos ért labdához, közülük Berardi szabálytalanul.

Nagyon fáj

És ezzel még csak véget se ért a tökéletes előadás. A szabadrúgás után a labda teljes 18 másodpercig maradt játékban, ennyi idejébe telt Giovanni Di Lorenzónak kierőszakolnia egy belga szabálytalanságot, amiben egészen rejtélyes módont 15 méterrel arrébb egy másik olasz, Nicolo Barella is lesérült.

Hogy Di Lorenzónak mi lehetett a baja, azt a képek alapján nehéz diagnosztizálni. A hátán feküdt, lábai fura szögben meredtek az ég felé. Jobb kezével a hasát paskolgatta, baljával Vinčić játékvezető combját simogatta.

Mancini cserélt.

A szabadrúgás után Di Lorenzo gyorsan lerúgta Dokut, De Bruyne labdája megint ártalmatlanul hullott alá az olasz 16-oson belül, ahol Donnarumma halált megvető bátorsággal, egy belgától sem zavarva vetette rá magát, és pihent meg rajta.

Az óra 93:59-nél járt.

A labda hivatalosan játékban volt, Lorenzo szabálytalansága után papíron teljes 51 másodpercig, ekkor rúgta fel mélyen a belga térfélen Belotti Vertonghent.

21 percből 12-ben át állt a játék

Ha ezután Vimčić nem tett volna rá még két percet az ötperces hosszabbításra, az olaszok, ha nem is öt, de tíz érintéssel lehozták volna a meccs utolsó hét percét. Így végül a belgák egy támadást még tudtak vezetni, de abból se lett semmi: Chiellini simán kifejelte Thorgan Hazard jobb oldali beadását.

Ez a bő hat perc persze csak a grand finale volt, az Athletic számításai szerint a mérkőzés 76. percétől, Leonardo Spinazzola egyáltalán nem szimulált Achilles-szakadásától kezdve 22-szer kellett megállítani a játékot. Számításaik alapján Spinazzola ápolása 195 másodpercet vitt el, a többi játékleállás sorrendben 18, 4, 29, 14, 10, 34, 12, 10, 7, 32, 7, 61, 77, 102, 39, 5, 10, 5, 8, 15, 26;összesen 720 másodpercig tartott, vagyis kereken 12 percig állt a játék a meccs utolsó 21 percében. Ezt aztán tényleg a világon senki se tudja az olaszok után csinálni.

Kommentek

Ha kommentelnél, ahhoz Közösség vagy Belső Kör csomagra van szükséged. Ha csak olvasnád a többiek hozzászólásait, ahhoz nem kell előfizetés.

  1. Ha még nincs, regisztrálj 444 profilt
  2. Fizess elő a Közösség vagy a Belső kör csomagunkra
  3. Az előfizetésnél használt email címmel regisztrálj a Disqusra és azzal lépj be a cikkek alatt