Az idő kerekét nem lehet visszaforgatni, ezt lassan a Szovjetunió feltámasztásának gondolatát dédelgető, az ukrajnai háború sarába beleragadni látszó Vlagyimir Putyin is megtanulja. Mi mégis kísérletet teszünk rá. Több mint harminc év után feltámasztjuk a szovjet válogatottat.

A 2022-es világbajnokságon egyébként egyik utódállammal sem találkozhatunk, a legmesszebb jutó Ukrajna a pótselejtezőben esett ki, Oroszországot a háború miatt kizárták. Tizenkét évente megismétlődő esetről van szó, 1998-ban és 2010-ben sem volt a vébén posztszovjet válogatott.

És mik voltak a legnagyobb sikerek? 2006-ban Ukrajna, 2018-ban Oroszország a negyeddöntőben esett ki, az oroszok szövetségi kapitánya a mostani Fradi-edző Sztanyiszlav Csercseszov volt. Még egy egyéni siker: az 1994-es vébé társgólkirálya orosz színekben Oleg Szalenko volt 6 góllal. Jellemző az orosz–ukrán identitásválságra, hogy Szalenko két évvel korábban Ungváron pályára lépett az ukrán futballválogatott első hivatalos, 3-1-es magyar győzelmet hozó mérkőzésén.

A szovjet válogatott 1991. november 13-án játszotta utolsó mérkőzését, egy ciprusi Eb-selejtezőn tíz orosszal és három ukránnal nyertek 3-0-ra. Ekkor a nem orosz nemzetiségűek már nem feltétlen akartak szovjet válogatottak lenni, sorra játszották első nem hivatalos meccseiket a kaukázusi vagy a balti országok nemzeti csapatai.

A szovjet futballtörténelemben kivételes volt ez az orosz dominancia. Két különböző korszak válogatottját néztük meg, egyikben sem érte el az 50 százalékot az orosz játékosok aránya, holott a Szovjetunión belül végig ők adták az ország lakosságának több mint felét.