• Vlagyimir Putyin érkezése óta nem volt annyi újságiró egy helyen, mint ma a budapesti állatkertben.
• Nem csoda: eukaliptusz illatát hozta a tavaszi szél, élőben didzseregtek(?) a didzseridúsok, és csak egy kenguruzsebes pulóver hiányzott a főpolgármesterről vagy egy bumeráng a kormánybiztos fejében ahhoz, hogy igazi álausztrál hangulat legyen.
• Ma bemutatták a Fővárosi Állat- és Növénykert két új lakóját: a belga Nur-Nuru-Bint és a német Vobarát.
• A koalák nagyon aranyosak, de úgy tűnik, ez a beruházás akár az állatkert négyes metrója is lehet.

Azt a premier végén sem értettük meg, mit keres itt L. Simon László, „a V. f., a B. V. h. t. f. k. k. és a f. E.-k. r. k. á. f. felelős kormánybiztos”, az átadón mindenesetre ő képviselte a kormányt, Persányi Miklós igazgató az állatkertet, Tarlós István főpolgármester és Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes és vízképszakértő pedig a fővárost.

A bemutató több hosszú beszéddel és prezentációval kezdődött, majd átvezettek mindenkit a koalaházhoz, ahol végre az állatokat is meg lehetett nézni. Tarlós István csak ide jött el, de hogy azért kellett több mint egy óráig húzni a beszédeket, mert a koalákat addig altatták, vagy pont hogy a főpolgármesternek kellett addig pihennie, nem derült ki. Akárhogy is volt, mindenki (még a gengsztercsíkos öltönyös Straub Dezső színművészúr is) túlélte a „koala-ősbemutatót”, amin az állatkert „eukaliptuszos cukorkákkal” és sütikkel gondoskodott arról, hogy a több mint száz vendég jól be legyen koalázva.

L. Simon László amiatt kezdett el szabadkozni, hogy a drága beruházáshoz nem tudtunk EU-s pénzt kérni, ezért sok milliót költött rá az állam, ami nemrég jelentette be, hogy 25 milliárd forintot fordít az állatkertre. Tavaly a vidéket messze megelőzve 1 millió 70 ezer látogatót fogadott az állatkert, ezért – folytatta L. Simon annak a nagyvonalú embernek a benyomását keltve, aki 500 forintot is levélborítékban ad át, hangosan felhívva a figyelmet a pontos összegre –

„nem szabad sajnálnunk az adófizetők forrását újabb és újabb attrakciók bemutatására”.

L. Simon után Anthony Gall ausztrál építész, szinte a Google Translate szinkronhangjaként mondott el egy kedves kis történetet, amit síri csend fogadott. Végül – bár ekkor még nem tudtuk, hogy ez még csak a kezdet – Persányi Miklós, a nagyívű beszédek doyenje vette át a szót, hogy elmondjon mindent, amit a koalákról tudni akartunk, és ne hagyjon ki semmit, amit nem.

Elmondta, hogy koala még sosem volt a varsói szerződés tagállamainak területén, most is csak Nyugat-Európában van (legközelebb Bécsben), Budapest a nyolcadik hely, ahol látható. De ennek is megvan az ára: a magyar politika sajátossága, hogy miközben nem hagyjuk, hogy koszovóiak jöjjenek hozzánk, a két megélhetési bevándorlónak az őshonos tehenek, disznók és birkák otthona helyén építünk koalaházat. (A kirekesztettek szerencséjükre a Holnemvolt Parkban meghúzhatják magukat.)

Sőt, mint kiderült, ez a beruházás akár az állatkert 4-es metrója is lehet. Vagy inkább 6-os, ugyanis egy koalabeszerzéshez 6 év előkészület, 6 ország együttműködése, 60 ember munkája, 66 millió forint, 660 oldal dokumentáció és 1066 óra képzés kell. Illetve kell még hozzá koalaház, koalagondozó, koalagyógyító, koala

és egy rakás eukaliptusz.

link Forrás

Persányi még azt is bemutatta, milyen útvonalon hozza a DHL a speciális eukaliptuszt (mert a sokféle fajtának csak a töredékét fogyasztják a sznob újfiúk). Aztán alá is írta az erről szóló szerződést az exkluzív bajszú John Lucasszal. (Abba jobb nem belegondolni, mi lett volna a koalákkal, ha a férfi – aki elmondta, hogy a DHL több mint 220 országban van jelen, noha nincs ennyi ország a világon – végül mégsem írja alá a papírt.)

Persányi még beszélt egy darabig (egy ponton elhangzott a „fagyasztott sperma” kifejezés is), majd, ahogy illik, kimondta a „hungarikumkoaláink” szót, és mindenkit áttereltek (az egyik néző pásztornak volt öltözve, de nem ő felelt ezért) a koalaházhoz, ahol Tarlós István várt egy nemzeti színű szalag előtt.

A prédaként körbevett Tarlós hangja – egy olyan gyenge hangfalból, amilyet a (politikai értelemben) megboldogult Falus Ferenc sem érdemelt volna – felidézte, hogy 2011 végén, amikor a – figyelem, beef: – „nem túl szép” vombatok megjöttek, úgy lettek bemutatva, mint „már majdnem koalák”. Most viszont itt vannak az igazi koalák – mondta halkan, mert, ahogy magyarázta, ma már eleget kiabált. A beszédében csupa olyat mondott, amiről tudta volna, hogy már elhangzott, ha nem aludt(ak) volna (a koalák).

„... sőt, kakadu!”

– fejezte be az állatkertben eddig előforduló egzotikus állatok sorolását. Tarlós István végül üdvözölte a szaporulatot, majd megjegyezte, hogy „koalamaci” meg „Koala Laci” (wtf?), és aztán úgy átvágta a szalagot, hogy csak úgy sistergett.

A koalák állami ellenőrzése folyamán látszott, hogy vagy ő kezd elorbánosodni, vagy a miniszterelnök kezd eltarlósosodni, ugyanis amikor ellenőrizte a koalaház kifutójának kerítését, a főpolgármester mókásan felvetette, hogy ha az állatok két métert tudnak ugrani, akkor ki tudnak szökni. De azért Tarlós István mégiscsak Tarlós István, hiszen amikor megtudta, hogy két hím érkezett (az egyiküket később le akarják cserélni egy nőstényre), azt mondta:

„Mindkettő fiú? Hát micsoda dolog ez?!”

A hungarikumkoalák

Igen, boldogan árulhatom el mindenkinek, aki a cikk megnyitása után egyből idáig görgetett le, hogy itt láthatók képek a két új koaláról:

Disclaimer: a két koala nagyon aranyos.