Pár éve gyakorlatilag folyamatos utcafelújítás zajlik a budapesti Belváros legbelső részén: a Petőfi Sándor utca átalakítása után jött a Városháza környéke, a Semmelweis utca, a Gerlóczy és a Kammermayer tér, a napokban adták át a megújított József Nádor teret, miközben még javában folyik a Vörösmarty tér és a Podmaniczky tér arcfelvarrása.

Olvasói tippek alapján fogtam magam és végigsétáltam a nemrég megcsinált és a még feltúrt részen, lecsekkolandó, hogy tényleg akkora térkőgányolás folyik-e a főváros régi szívében. Miután körbenéztem a Podmaniczky téren, ami azonban még túlzottan szét van verve ahhoz, hogy az ember bármilyen következtetést levonhasson belőle, az igazi gyalogtúrára a Városháza hátsó sarkától indultam a Gerlóczy utcán, aztán a Semmelweisen és a Vármegye utcán és ki a Városházra, majd a Petőfi Sándor és a Váci utca érintésével át a Vörösmarty téren, el egészen a József Nádorig, ahol az análisan fixált budapestiek instant kedvencénél a Butt Plug Fánál ért véget a kirándulás.

Ami, mint látható, egyaránt érintett 1-2 éve, pár hónapja és pár napja átadott közterületeket is.

A séta legnagyobb tanulsága az volt, hogy az értelmetlenül kiválasztott burkolattal attól függetlenül is meg lehet változtatni - például tönkre lehet vágni - egy környék hangulatát, hogy egyébként milyen a lerakás minősége.

El sem tudom képzelni, hogy az illetékesek mire gondoltak, amikor a Városháza környékén húzódó utcákban világos árnyalatú - jellemzően világosszürke -térkövet választottak a parkolóhelyek és az út burkolatának. Miközben a járda eggyel sötétebb összhatású, barnás-szürkés kövekkel van fedve.

A világosszürke felület olyan mértékben emeli ki az összes olaj-, húgy-, hányás- és ki tudja milyen foltot, hogy alig tettem meg pár lépést a Gerlóczy utcán, majd fordultam balra a Semmelweisre, szinte nem is láttam mást, csak foltokat:

A felületeken jól látszott, hogy ha az elkészülésük óta próbálták is tiszítani őket, a kísérlet sikertelen maradt, mert az összes régi folt is remekül látszott.

A környék felújításának másik specialitása, hogy a járda térkövei közé nem került fugázó anyag, így a pompás életteret kínáló réseket egy virágzó cigarettacsikk-kolónia foglalta el:

A speciális burkolástechnikának köszönhetően az errefelé sétálónak folyamatosan jár az agya, ami köztudottan jót tesz a testi-lelki egészségnek. Lépésenként lehet ugyanis tippelni, hogy ez ét-, motorolaj vagy sima pisa volt-e:

De ne hallgassuk el a jó dolgokat sem. A tervezők gondoltak a környéket nagy számban látogató sarus-papucsos-vékonyszandálos turistákra is, ezért a járófelületet olyan dimbesdombosra tervezték, hogy az kellemesen masszírozza a nem bakancsban mászkálók talpizmait. Tanúsíthatom, hogy tényleg kellemes érzés!

Azt hamar megszokja az ember, hogy a fugák szélessége sehol sem egyforma, hiszen végülis nem Japánban vagyunk. A helyzet a csatornafedők környékén még ehhez képest is elvadul, így kifejezetten örültem, hogy végül nem magassarkúban jöttem el sétálgatni:

Én eddig is egészen biztos voltam abban, hogy követ formára vágni nehéz dolog lehet, a belvárosi járda tanúsága szerint viszont egyenesen képtelenség.

A Semmelweis utcát olyan bátor művészek tervezték, akik saját magukat sem féltek szembesíteni önmagukkal. Az utca egyik részére ugyanis aszfaltozott kocsiutat álmodtak, míg a másik felén megmutatták, hogy igen, ha a célra alkamatlan, világosszürke térkövet raksz a kocsik alá, akkor az TÉNYLEG úgy fog kinézni pár hónap múlva, mint egy lepratelep:

Ugyanez igaz lenne a parkolóhelyekre is? - kérdezték maguktól a Következetes Művészek. A válasz: igen:

A környék járdakoncepciója az úttesténél sötétebb és barnásabb tónusú, síkban összevissza lerakott térkövekre épül. Az eredmény olyan, mintha egy hatalmas árvíz után lennénk, de azért már az iszap és a döglött állatok eltűntetése után:

A növényeket keretező kőszegélyek arról mesélnek, hogy 2D-ben se könnyű a kövekkel bánni, de 3D-ben annyira nehéz, hogy megpróbálni is hülyeség lenne:

Ha az ember elkámpicsorodna a látottaktól, az garantáltan feldobja, ha olajat talál a felszíni rétegekben, márpedig erre a megújult Belvárosban nagyobb az esély, mint Szaúd-Arábiában:

A Vármegye utcában lenéztem és mélyen el kellett gondolkodnom: vajon az történt, hogy eleve nem használtak fugázóanyagot, de a réseket néhol már betömte a kosz, vagy pont hogy használtak, csak az eső máris kimosta? Olyan ez, mint a kvantumfizika: az ember nem ért semmit, de az se segítene, ha értene, mert akkor se lehetne eldönteni.

A dilelmma annyira felzaklatott, hogy csak kedvenc magyar szavam, a bányanyugbéralap megtekintése tudott megnyugtatni:

A barátnőm építész és egy időben sokat mesélt a csomópontok fontosságáról. A Városház utcára kiérve az az érzésem támadt, hogy bár nem vettem észre, de együtt élhetünk egy rakás építőmunkással, akik ezen a környéken kamatoztatták az Imolától hallottakat:

Szintén itt tekinthető meg a Csatornafedők Paul Klee-jének állandó kiállítása, benne az Ifjúkori önarckép:

és az Érett férfikor című alkotásokkal:

A Kammermayer Károly tér felújítás utáni specialitásai a következők:

1.) A Csikkek Tömegsírja, ami egyben a szélesen értelmezett környék legmegrázóbb mementója:

2.) Az irtó kellemes Zöld Lugas:

3.) Illetve a Térkőszingularitás:

Fontos életmódtanács OCD-s vagy simán csak túl rendes olvasóinknak: kerüljétek a környéket, mert meg fogtok őrülni és percenként kiáltotok fel, hogy "FERDE!!!"

A Petőfi Sándor utcai és Váci utcai átvezető szakasz tanulsága az volt, hogy valahol a Magyar Univerzumban akadnak olyan emberek vagy cégek is, akik képesek nem összevissza is lerakni a térkövet. Ezek az emberek azonban nem a készülő Vörösmarty téren dolgoznak:

A túra vége viszont igazi meglepetést hozott. A frissen elkészült József Nádor téren ugyanis kiderült, hogy fura, de lehetséges normálisan kinéző, az okszerűen keletkező foltokat vizuálisan nem kiemelő térkőburkolatot választani parkolóhelyekre:

és az úttestre is:

A József Nádor téren első pillantásra a járda burkolata is normálisabban néz ki:

Bár jobban a lábunk elé nézve azért itt is látszik, hogy nem robotok dolgoztak:

Az ívelt vágás feltalálása pedig nagyjából akkorra várható

mint az antigravitációs motoré:

Sosem sétáltam még ekkorát csak a burkolatokra koncentrálva. Tanulságos túra volt, mert világosan kiderült belőle, hogy ugyanaz a városi környezet, pusztán a burkolat megváltoztatása miatt, egészen eltérő hangulatot kaphat.

Azok a részek például, ahol a világostérkő-maffia vette át a hatalmat, kicsit kopott belvárosi utcákból frissen megcsinált gigavizeldékké változtak.

Akit még ez sem vidít fel, az menjen el a Butt Plug Fához, és használja azt a rendeltetése szerint!