A budapesti kerületek közül Józsefvárosban van a második legtöbb önkormányzati lakás. 15 ezren élnek bennük, ami a lakosság közel 20 százalékát jelenti. A bérlők sokszor úgy érzik, nincs gazdája az ingatlanoknak, panaszaikat legfeljebb meghallgatják, ha egyáltalán, aztán nem történik semmi.

Az elmúlt években több, teljesen önkormányzati tulajdonban levő házat is felújítottak uniós projektekben, de a szép homlokzatok időnként vizesedő falakat és vízben úszó gangokat rejtenek. Egyes épületek hosszú évek óta életveszélyes állapotban vannak, kilógnak a vezetékek, omladoznak a falak.

Bolba Márta evangélikus lelkész vezetésével Bérlői Érdekvédelmi Csoportot hoztak létre, hogy erősítsék az önkormányzat tulajdonosi felelősségét. Szeretnék, ha a kerületi vagyonkezelő ügyfélként tekintene a lakásokban élő emberekre. Az elmúlt hónapokban 220 bérlővel interjúztak a Magdolna és Orczy negyedben, beszéltek szociális munkásokkal és önkormányzati dolgozókkal is.

Az ebből készült anyagot egy decemberi beszélgetésen adták át Pikó András polgármesternek, aki személyesen hallgatta meg a csoporttagok történeteit, nagyon fontosnak nevezve a munkájukat. Korábban maga is panaszkodott a kerületi vagyonkezelőre (JGK), ami ugyan önkormányzati cég, mégsem tudnak felette igazi kontrollt gyakorolni, miközben láthatóan rosszul végzi a feladatát. Az elmúlt hónapokban ezért átvilágították a céget, ennek eredményét januárban fogják nyilvánosságra hozni.

Pikó azt ígérte, az év elején elfogadják az önkormányzat új vagyontervét is. Kijelölik a menthetetlen, bontásra ítélt házakat, az ott élőket jobb lakásokba költöztetik, az üresen maradt telkeket jó áron eladják, a pénzt pedig az önkormányzati lakások felújítására fordítják.

A bérlői csoport tagjainak hétköznapi problémáit Román Péter örökítette meg fotóin, amikből kiállítás is nyílt a Karácsony Sándor utcai Mandák Házban. Ezekből mutatunk be néhányat.

A Lujza utca 8. szomszédságában 2018-ban kezdtek építkezni. Négy méter mély gödröt ástak, ennek hatására megdőlt az önkormányzati bérház tűzfala. A végigrepedt kapualjat vaspántokkal stabilizálták, de az első és második emeleti lakók nap mint nap újabb repedéseket fedeznek fel.

Közéjük tartozik Erzsébet is, aki rettenetes állapotokra panaszkodott a bérlői csoport ülésén. Nem érzi magát biztonságban a saját otthonában, attól tart, bármikor összeomolhat a lakása.

A repedéseket kénytelen volt saját kezével begipszelni, hogy ne legyen akkora huzat. Ez nem volt egyszerű feladat számára: 2009-ben gerincsérülést szenvedett, mert a fejére esett a bojler.

Felső szomszédja, Éva hárommillió forint hitelt vett fel, hogy kicsinosítsa a lakását. Amikor a fal repedezni kezdett, szóltak neki, hogy ne folytassa, mert egyelőre nem tudni, egyben marad-e egyáltalán a ház.

Nem fejezhette be a fürdőszobáját, és nem cserélhette ki az ablakokat sem, a törlesztőrészletet viszont muszáj fizetnie. Pedig annak idején nagyon örült, hogy két gyerekével beköltözhetett ebbe a lakásba, ami a korábbival ellentétben végre nem 24 négyzetméteres, és saját vécéje is van.

Néhány háztömbbel odébb, a Lujza utca 38-ban szépen bebútorozott gyerekszobát találunk, a plüss unikornis mellett egy párátlanítóval. A magasföldszinti lakásban élő, ötfős család szerint, amikor az önkormányzat felújította a házat, elmaradt a padló felőli szigetelés.

Ezért úgy tapasztalják, jön fel a víz a pince felől, és mivel a műanyag nyílászárók sem szellőznek eléggé, sokszor 70-80 százalékos a páratartalom. A bútorok állandóan bepenészednek, folyton takarítani vagy cserélni kell őket. Ez minden nap megkeseríti az életüket, hiába szépítették meg a lakást önerőből. Akár költöznének is, de az önkormányzat csak jóval kisebb lakásokat ajánlott ehelyett.

Ennek a Kőris utcai háznak gyönyörűen felújították a homlokzatát, de a bérlők attól tartanak, hogy ha nem csinálják meg az ereszcsatornát, nem sokáig marad ilyen. Nemcsak a ház fala ázik, sokszor a lakásokba is befolyik a víz, mert a gangot ugyan kiszélesítették a felújításkor, az esőtetőt viszont nem.

Mariann szerint az elmúlt egy évben hiába jelezték a problémákat, legfeljebb kiment valaki lefényképezni. Most decemberben vettek fel először jegyzőkönyvet, kérdés, mikor fognak neki a javításnak.

Vannak házak, amelyek annyira rossz állapotban vannak, hogy az önkormányzat soha nem is fogott bele a felújításba. Ezt a Kálvária utcai épületet hosszú évekkel ezelőtt életveszélyessé nyilvánították, és bontásra ítélték. Ottília tizenéve itt lakik, szerinte mindig csak felmérik az omlásveszélyes helyzetet, aztán hiába várják, nem történik semmi. Így tervezni is nagyon nehéz: maradjon az ember vagy meneküljön?