• Nukleáris eszkalációval fenyegető háború, klímavészhelyzet, világjárvány - az elmúlt évek fejleményei még azt is elbizonytalaníthatták, aki táplált illúziókat az emberiség hosszú, békés és virágzó jövőjével kapcsolatban.
• Ha világvége nem is lesz, a gazdasági válság, és különösen a zuhanórepülést bemutató magyar gazdaság tesznek róla, hogy az emberek jelentős részének a mindennapjai folyamatos egzisztenciális szorongásban teljenek.
• A romló közhangulattal arányosan Magyarországon is egyre népszerűbbek a modern társadalommal szembeforduló, urbánus létből kiszakadó, minél nagyobb önellátásra törekvő életstílusok, legyen szó akár jurtába költözésről, vagy mély adaptációról. Erre a rendszeren kívüli romantikára épül a szubkultúra is, aminek a képviselői nem csak számolnak az esetleges kataklizma, vagy társadalmi összeomlás lehetőségével, hanem életvitelszerűen készülnek is rá: ők a prepperek, magyarul felkészülők.
• Ellátogattam néhány prepperhez az ország különböző pontjain, hogy megtudjam, kik ők, és hogy tanulhatunk-e tőlük valamit a túlélésről.
  

Február vége felé valószínűleg nem én voltam az egyetlen ember a kontinensen, aki hirtelen olyan új elfoglaltságokat fedezett fel magának, mint a jódtabletták varázslatos világa, a távoli szigetekre tartó repülőjáratok böngészése, vagy a környékbeli óvóhelyek feltérképezése - aztán ahogy az atombombával fenyegetőzés is fokozatosan a szürke hétköznapok részévé vált, úgy csökkent az érdeklődés intenzitása, míg teljesen el nem tűnt, visszaadva a helyét az alapvető létfenntartáshoz szükséges mentális stabilitásnak.

A preppereket az egy főre jutó nyílpuskák számán kívül talán leginkább az különbözteti meg a nem prepperektől, hogy az ő érdeklődésük a vészhelyzetek iránt mindig relatíve magas szinten van, és a stabilitásuk részben ennek az érdeklődésnek a folyamatos kielégítésére épül. Az állandó készenlét nem felfokozott, vagy pánikszerű reakció, hanem alapállapot, életstílus.

Az angol "prepare" ("készülni") szóból képzett kifejezést az elmúlt tíz évben leginkább a "Doomsday Preppers" (magyarul nagyjából "Végítéletre felkészülők") című amerikai valóságshow segített bebetonozni a köztudatba, azzal a sztereotípiával együtt, hogy a prepperek a klasszikus értelemben vett világvégét - meteorit, zombiapokalipszis, UFO-invázió, stb - várják. Valójában a prepperek egyénenként eltérő módon sok mindenre és sokféleképp készülhetnek egy háromnapos áramkimaradástól a társadalmi rend teljes összeomlásáig, kiképezhetik magukat erdei túlélésből, vagy vásárolhatnak katonai késeket, a közös pont, hogy mindannyian jelentős mértékű időt, pénzt és energiát áldoznak arra, hogy nyertesként jöjjenek ki az eljövendő katasztrofális helyzetből, amit a prepper-szleng csak úgy nevez, hogy When Shit Hits The Fan, azaz amikor beüt a szar. Fontos kifejezés még a zombi: a prepperek azokat hívják így, akik egyáltalán nem készülnek előre a vészhelyzetekre, ezért a WSHTF esetén csak a zűrzavart és a pánikot fogják növelni az agyatlan rohangálásukkal.

A magyar prepperek, akikkel volt szerencsém találkozni, mindannyian férfiak, többségük átlagos keresettel rendelkezik, a pártpolitkához távolságtartással viszonyulnak, illetve gyakorlatilag kivétel nélkül hisznek az önvédelmi célú fegyverkezés hasznosságában. Ezen kívül két dologban mind egyetértettek: az atomháborúra nincs értelme készülni, és a többi prepper fogalmatlan.

"Nagyon kényelmes társadalomban élünk, de minél összetettebb egy gépezet, annál könnyebben akad el egy fogaskerék, és omlik össze az egész, ahogy azt éppen láthatjuk is." - mondja "Róka", egy kiterjedt, önszerveződő prepper-közösség prominens, fiatal férfi tagja, akivel az egyik vidéki "bázisukon" találkozom.