Kedd délután eltemették Tamás Gáspár Miklós erdélyi származású magyar filozófust, a Kádár-rendszer földalatti ellenzékének meghatározó személyiségét, egykori SZDSZ-es országgyűlési képviselőt és publicistát.

Tamás Gáspár Miklós (TGM) hosszú betegség után, január 15-én hunyt el, 74 éves volt. Ahogy nekrológjában írtuk, ő volt a legszabadabb magyar. Legjobb írásait ebben a cikkben gyűjtöttük össze.

A szertartáson, amit a Farkasréti temetőben tartottak, több százan vettek részt, köztük számos ismert közéleti személyiség, értelmiségi és filozófus, egykori és jelenlegi politikus.

A volt politikustársak közül megjelent többek között Pető Iván, Magyar Bálint, Kőszeg Ferenc és Haraszti Miklós. Az aktív és a közelmúlt közéleti személyiségei közül Gulyás József, Hiller István, Komjáthi Imre, Horváth Csaba, Harangozó Tamás, Korózs Lajos, Gurmai Zita, Jámbor András és Schiffer András is lerótta kegyeletét. Tordai Bence, Kanász-Nagy Máté és Kerpel Fronius Gábor is ott volt a farkasréti temetőben kedd délután. Filozófustársai és értelmiségiek is búcsúztatták TGM-et, köztük György Péter, Vajda Mihály, Molnár B. Tamás és Csáki Judit is.

Gyászbeszédet mondott Karácsony Gergely főpolgármester, Baranyi Krisztina, Ferencváros polgármestere, Hodosán Róza, TGM egykori tanítványa és az SZDSZ egyik alapítója, Selyem Zsuzsa, irodalomtörténész, aki az erdélyi értelmiség nevében búcsúzott és Sipos Balázs is, TGM fordítója, aki a fiatal baloldali tanítványok nevében mondott beszédet. A sírhelynél Iványi Gábor metodista lelkész - aki szintén tagja volt a földalatti ellenzéknek - búcsúztatta a filozófust.

Karácsony arról beszélt, hogy TGM igazságérzete fontos mérce számára politikusként: "Egy vagyok azok közül, akiket – drága Gazsi – olyan okosan, olyan jogosan tudott elküldeni a jó fenébe, hogy az embernek időnként kedve támadt elindulni…"

A főpolgármester szerint TGM a legértékesebbet hagyta az itt maradókra, „erre a kárhoztatva szeretett és szeretve kárhoztatott nemzetre, örökül hagyhat: a gondolkodni valót”. Karácsony, akinek elcsuklott a hangja többször beszéde közben, Ady Endréhez, egy másik nagy erdélyihez hasonlította TGM-et, aki "befogadott minden újat, és a protestáns tradíció kérlelhetetlen erkölcsiségével, a nagy prédikátorok nyelvi leleményével, a hittudósok hatalmas tárgyi tudásával kérte számon rajtunk, magyarokon, hogy merre megyünk és mivé leszünk".

Baranyi Krisztina ferencvárosi polgármester a kortárs magyar közgondolkodás legnagyobb „rocksztárjától” búcsúzott; TGM intellektusát és humorát dicsérte, és úgy fogalmazott: "delejesen okos volt", egyben morálisan kikezdhetetlen. Egyik utolsó találkozásukra visszaemlékezve felidézte, hogy az utolsó ével sem törték meg, "csak azt sajnálta hogy kihullott a szakálla, ezért az egyért kárhoztatta a betegségét". Beszéde záró gondolata az volt, hogy gyászolja szenvedélyét és érzékenységét, "amiből nem kértünk, legalábbis nem eleget, amíg lehetett".

Hodosán Róza arról beszélt, hogy TGM-től tanult meg kritikusan gondolkodni, kérdezni, visszakérdezni, kétkedni, és elvetni a dogmákat. Nem meggyőzni akart, hanem kíváncsivá tenni, mondta róla. Radnóti Sándor filozófus több közös emléket és beszélgetést is felidézett, melyek visszatükrözték TGM intelligenciáját, humorát, elképesztő tudását és elkötelezettségét az elesettek és az igazságosság mellett. Selyem Zsuzsa egyenesen korunk egyik legnagyobb gondolkodójaként emlegette TGM-et, aki bárkivel szót értett, és aki nem csak okos és szenvedélyes volt, de empatikus és bátor is, és ennyiben sosem volt hajlandó fejet hajtani egyetlen ideológiának sem.

Az OSAa temetés alkalmából kitette a birtokában lévő archív felvételeket TGM-ről, ezeket ezen a linken lehet megtekinteni.