A cikk egyes részletei felkavaróak lehetnek.

Október 7-én a Hamász terroristái feldúlták a Gázai övezettől öt kilométerre lévő Kfar Aza kibucot. A kibucok elleni támadásokról készült felvételek a háború első napjaiban bejárták a Telegram-csatornákat, ugyanis a Hamász fegyveresei testkamerákkal rögzítették a mészárlást. Egy hónappal a terror után jártunk Izrael déli részében, a Gázai övezet közelében, ahonnan mostanra a lakosság nagy része elmenekült.

Kfar Aza annyira közel van a Gázai övezethez, hogy tiszta időben át lehet látni, a településtől néhány kilométerre húzódik az övezetet köré épített kerítés. Ebből az irányból érkeztek a Hamász terroristái október 7-én és törték át a szögesdróttal megerősített védelmi falat. Ezen a helyen most négy-öt izraeli katona áll csendben egy gépfegyver körül, a mögöttük lévő épületek lakhatatlanná váltak.

„Az első három-négy terrorista siklóernyőkkel szállt le a kibucban. Néhányan észrevették őket, de annyira furcsa volt ez a látvány, hogy először nem értették, mi történik” – mondta a helyszínen Doron Spielman, az izraeli hadsereg őrnagya. Robogókkal és autókkal megérkezett a többi fegyveres, akik ezután szétszóródtak, otthonról otthonra haladtak.

Nagyon sok fiatal család élt a kibucnak azon a részén, ahol betörtek a Hamász terroristái. Például az a fiatal házaspár, akiknek tíz hónappal korábban születtek ikreik. Amikor látták, mi történik, valószínűleg gyorsan kellett döntést hozniuk, ezért a gyerekeiket elrejtették, majd rájuk zárták az ajtót. Spielman szerint később mások találták meg a gyerekeket, miután felfigyeltek a sírásra. A szülők nem élték túl a támadást.

A környéken egyetlen otthon sem maradt épen. Az ajtókat, ablakokat a legtöbb házról letépték, odabent felborogatott bútorok, leszaggatott képek, szétdobált ruhák, könyvek, égett szag. Néhány otthon teljesen elpusztult a tűzben. Máshol a falakat firkálták össze. Odakint, a verandák előtt még több személyes tárgy: gyerekszőnyeg, gyertyák, poharak, félig üres sütis dobozok, kártyalapok keverednek töltényhüvelyekkel, üres tárakkal. Egy épület előtt oldalára borult robogó hever, ezt a hamászosok hagyták hátra a támadás után.

Nem sokkal arrébb aknavetőtűzben kiégett és kettészakadt autók, kráterek. A kibucnak vannak részei, amelyek érintetlenek maradtak, ott most elsősorban katonákat, tartalékosokat látni.

Kfar Aza 750 fős lakosságából legalább száznegyvenen haltak meg a támadásban, pontos számot a hatóságok sem tudnak mondani, sokakat még mindig eltűntként tartanak számon, vagy nem sikerült őket azonosítani.

A kibuc visszafoglalása után a Zaka embereit hívták a helyszínre. Ennek a szervezetnek az önkéntesei mennek ki autóbalesetekhez vagy otthonokba, hogy elszállítsák a holttesteket. Az egyik önkéntes a Szderót közelében lévő autópálya környékéről az első éjjel 72 holttestet gyűjtött össze, katonákét és a környéken élő civilekét. Ezután jöttek a települések. Előre figyelmeztették őket, hogy nehéz helyszínre kell kiszállniuk.

„Elmondok egy történetet, hogy értsék, milyen helyzettel kellett szembesülnünk, illetve nekem mit kellett megtennem. Amikor besétáltam az egyik otthonba, észrevettem egy születésnapi tortát az asztalon a nappaliban. Valakinek születésnapja volt, ünnepeltek. A hűtőn volt egy fotó, rajta két gyerekkel, a szüleikkel és a nagymamájukkal. És akkor hirtelen megütött egy jellegzetes szag, amit itt is érezhetnek, ha járkálnak a házak között. Bementem az egyik szobába, és öt ember maradványait láttam. Egymásba karoltak egy körben. Elégették őket. Értsék meg, naponta találkozunk holttestekkel, de itt azt láttuk, hogy egy egész családból semmi sem maradt, és életük utolsó pillanataiban egy körben egymásba kapaszkodtak. Két kisgyerek, a szüleik és a nagymamájuk. Nekem a Zaka tagjaként végeznem kellett a munkámat, meg kellett bontanom a kört. Minden egyes alkalommal ránézni a tortára, a fotóra, amikor kimentem” – mesélte egyikük sírva.

Egy másik házban egy ágyra fektetett félmeztelen nőt találtak, akit hátulról fejbe lőttek. Amikor megfordították, akkor vették észre, hogy egy éles kézigránát volt a kezében, pedig a hadsereg korábban átvizsgálta a területet, és biztonságosnak nyilvánította, ezért is hívták be az önkénteseket. Az egyik nap egy hatéves gyerek elégetett holttestét találták meg az egyik szobában a beomlott vakolat alatt, a másik helyiségben egy csecsemőét.

Az áldozatok temetése azóta is zajlik. Csak néhány család tért vissza a támadás óta, ők is leginkább azért, hogy összepakolják a dolgaikat, magukkal vigyék a ruháikat, a hűtőszekrényt, a tévét. Az egyik túlélő egy középkorú nő, aki visszaemlékszik, hogy huszonegy órán át mozdulatlanul várt a pánikszobában, nem ivott, nem evett, megmozdulni sem mert, amíg megérkezett a segítség. „Azt mondogattam magamnak, hogy túl kell élnem, túl kell élnem, túl kell élnem, próbáltam optimista maradni, talán ez segített.”

Egy ismerőse segít neki a kiköltözésben, ő arról beszélt, nem tudja elképzelni, hogy az emberek ide valaha visszatérnek, csak abban az esetben, ha az izraeli kormány garantálja a teljes biztonságukat. Jelen helyzetben nem is nagyon lehetne elképzelni a visszatérést, az IDF egységei a kibuc közeléből lövik a Gázai övezetet, valószínűleg Gázavárost, két-három percenként hallani a tüzérséget.

Kfar Azától néhány kilométerre fekszik a harmincezres Szderót, ami egy hónappal az október 7-ei terrortámadás után még mindig elhagyatott. Az utcák szinte teljesen üresek, csak néhány idősebb embert látni szatyrokkal. A bevásárlóközpontok nyitva vannak, de a környékükön alig van valaki. A nagyobb kereszteződéseknél katonai ellenőrzőpontokat húztak fel. Egy hónappal ezelőtt Szderótot is rakétákkal lőtték, a Hamász terroristái megrohamozták és elfoglalták az egyik rendőrkapitányságot, ahol több rendőrrel, civillel is végeztek. Az IDF hosszú tűzharc után végül felrobbantotta az épületet és végzett a támadókkal. Az épületet, vagy ami maradt belőle, ezután buldózerekkel lerombolták, jelenleg üres telek áll a helyén. Csak az út másik oldalán hagyott autók behorpadt szélvédőjéből lehet sejteni, hogy itt fegyveres harc volt.

Szderót az a település, ami kilenc éve arról híresült el, hogy a helyiek fotelben ülve, popcornozva nézték, ahogy az izraeli hadsereg bombázza a Gázai övezetet – mint kiderült, nem először.

A városból Gáza felé haladva autóval is alig találkozni, a buszjáratok ugyan közlekednek, de csak katonák ülnek rajtuk, és egyre több az ellenőrző pont, egyre látványosabb a katonai jelenlét. Az izraeli hadsereg vasárnap délután közölte, hamarosan elkezdődhet Gázaváros szárazföldi ostroma. A Gázai övezetben a helyi hatóságok szerint keddre meghaladta a tízezret a halálos áldozatok száma.

Egy izraeli szervezésű sajtóúton vettünk részt több másik magyar lappal együtt.