Amikor megláttuk a Hamász videójában, legalább tudtuk, hogy életben van

• Hetek óta tüntetnek Izraelben az október 7-én túszul ejtett emberek elengedéséért, csütörtök este már az izraeli egészségügyi dolgozók is az utcára mentek.
• A túszok családjai közül többen a közösségi médiában terjedő videókból tudták meg, hogy a rokonukat elrabolták.
• Sokan egy korábbi esetet emlegetnek, amikor egy izraeli katonáért cserébe ezer foglyot engedtek el.

Több mint egy hónappal az október 7-ei terrortámadás után az izraeli utcákon továbbra is a kétszáznál is több túsz arcát látni mindenhol. Felhőkarcolók oldalán, autópályák mellett, kerítéseken, a repülőtéren. Egy Libanonhoz közeli faluban ugyanúgy megemlékezéseket tartanak, ahogy Tel-Avivban. Vannak, akik Benjamin Netanjahu miniszterelnök lakhelyéhez vonultak tüntetni.

Bár egyre többet hallani arról, hogy több állam közreműködésével engedhetnek el túszokat, komoly előrelépés a háború eleje óta nincs az ügyben, miközben a családok, hetek óta nem tudják, mi lett a túszul ejtett családtagjaikkal.

Három különböző Hamász-videóban látták az unokatestvérüket

A Free our Kids nevű önkéntes szervezet az elrabolt gyerekek szabadon engedéséért kampányol már hetek óta, csütörtökön az ő szervezésükben beszéltünk túszok hozzátartozóival több magyar lap újságíróival együtt.

Tamar és Matan az egyik elrabolt fesztiválozó, Evyatar unokatestvére. Az október 7-i támadás után három különböző Hamász-videóban látták viszont a rokonukat: az egyiken több fesztiválozóval együtt a földön fekve, bilincsben, egy másikon egy pickup hátuljában, miközben többen megütik, a harmadikon pedig egy fegyveres taszigálja végig egy udvaron.

„Amikor láttuk a videókat, legalább megbizonyosodtunk arról, hogy életben van” - mondja Matan. Az elrabolt fiú húga rakott ki egy posztot a testvére fotójával az október 7-ei terrortámadás után, azt kérték, aki bármit tud róla, keresse őket. Nem sokkal később kapott egy ismeretlen számról egy fotót, amin a fiú látható a Hamász videójában. A család összetört, Evyatar édesapja azóta sem tudta feldolgozni a történteket, édesanyja nem tudta végignézni a videót.

Tamar és testvére távol tartják a hírektől, a tévé otthon a nap kilencvenkilenc százalékában ki van kapcsolva, a közösségi médiában sem követik az eseményeket. „Az ember szíve minden egyes hírt olvasva ugrik egyet. A hírportálokat is csak addig nyitom meg, hogy meggyőződjek róla, nem szerepel egyik barátom neve sem a hírekben, többen is szolgálnak a hadseregben”.

A palesztinokról egyikük sem volt rossz volt véleménnyel az október 7-ei terrortámadás után, a történtek hatására viszont már máshogy éreznek.

Hasonlóan érez a magyar-izraeli kettős állampolgárságú Majan, akinek két lányát hurcolták el fegyveresek a Gázai övezethez közeli Nahal Oz nevű kibucból. A gyerekek a volt férjénél voltak éppen a terrortámadás napján, nem tudja, hogy azóta együtt vannak, vagy különválasztották őket. Egy ponton felajánlotta magát túszként a lányaiért cserébe, de erre a felajánlásra nem kapott reakciót. A volt férje feleségét és fiát meggyilkolták a támadás napján. Járt ugyan a kibucban a helyszínen, a hatóságok azonban nem akarták beengedni a házba, annyira felkavaró volt a helyszín. Lányai két pólóját hozták ki neki, most azokkal alszik. Terápiával próbálja feldolgozni a történteket, pszichológusával arról is rendszeresen beszélnek, hogy mit fog csinálni először, ha hazatérhetnek a lányai. Szereti Izraelt, nem akarja elhagyni, de ha a lányai ezt szeretnék, akkor nem maradnak.

Arról, hogy a hadsereg hibázott-e, és a kormány megfelelően kezeli-e a túszhelyzetet, egyik hozzátartozó sem akart beszélni. Annyit mondtak, hogy egyikük sem politikus vagy katonai szakértő, most az a legfontosabb, hogy a túszok hazatérjenek, aztán jöhet minden más.

De a túszhelyzet nem csak a Gázai övezethez közeli településeket érinti. A libanoni határ közelében van az ötezres Kfar Vradim, melynek egyik központi terén kétszáznegyven széket rendeztek körbe. A székeken piros szívek és a túszok fényképei. Egy huszonhárom éves helyi lány is van köztük, őt is a zenei fesztiválról rabolták el. Amikor ott jártunk, a téren egy nő egy széket szorongatott, amin egy házaspár, Shiri és Yarden fotói láthatók. Gyerekeiket, a négyéves Arielt és a tíz hónapos Kfirt október 7-én hurcolták el egy kibucból.

Hamar kiderült, hogy a téren álldogáló nő Shiri nagynénje. Arról beszélt, hogy a rokonok a közösségi médiára felkerült videókból tudták meg, hogy a házaspárt és gyerekeiket elrabolták: a feleség a gyerekeit tartva látható a terroristák gyűrűjében, a férjet pedig egy másik videón azonosították a rokonai, a felvételen vérzik a feje, és fegyveresek taszigálják. Azóta nem hallottak róluk, nem tudják, mi lehet velük.

Nem szeretnénk Magyarországgá válni

A Tel-Aviv-i Dizengoff téren gyakran tartanak tüntetéseket, megmozdulásokat, szeptember végén például itt történt, hogy tüntetők akadályozták meg a jom kippuri imát.

Most naponta tartanak itt megemlékezést, a tér közepén lévő szökőkút körül mindenhol fényképek vannak az elraboltakról, meggyilkoltakról, háborúban elesettekről. Két megemlékező pont a csütörtök esti műsor előtt ragasztott ki egy fényképet egy David nevű férfiről, aki október 7-én, a Nova fesztiválon halt meg. Azt mesélik, hogy egyikük fiának a legjobb barátja, de mivel a férfi a libanoni határ közelében állomásozik tartalékosként, nem tudott eljönni, helyette rakták ki a fényképet.

David Neman történetéről szintén sokat írtak az izraeli és brit lapok. A férfi és barátnője egy nagy szeméttárolóban bújt el a fegyveresek elől, órákig voltak ott több fesztiválozóval együtt. Végül a terroristák megtalálták őket, a férfit lelőtték, barátnője úgy élte túl, hogy a teste alatt rejtőzött el.

Az áldozat fotóját kiragasztó két nő azt mondta, bíznak benne, hogy a kormány mindent megtesz a túszokért, még ha nem is beszélnek arról sokat a tévében, hogy mik ezek a lépések. A kormánnyal ettől függetlenül nem szimpatizálnak, majd amikor megtudják, hogy Magyarországról érkeztünk, szóba kerül Orbán Viktor is. „Netanjahu az ő példáját követi. Pedig mi nem szeretnénk, hogy Magyarországgá váljunk.”

Orvosok tüntettek a Vöröskereszt ellen, a túszokért

A túszok szabadon engedéséért több tüntetés volt Izraelben október 7. óta, szerda este Benjamin Netanjahu otthona előtt is tüntettek Jeruzsálemben, csütörtök este Tel-Avivban pedig egy szokatlan esemény rendeztek. A Nemzetközi Vöröskereszt helyi irodája előtt több ezer egészségügyi dolgozó, orvosok, medikusok, nővérek, mentősök vonultak fel. Azért jöttek ki, mert úgy látják, hogy a Vöröskereszt nem látta el a feladatát, és nem tett meg mindent azért, hogy ellássa a Gázába elhurcolt túszokat.

Akikkel beszéltünk a téren, azt mondták, nem emlékeznek olyan eseményre, hogy a Vöröskereszt ellen lett volna tüntetés, és olyanra sem, hogy az egészségügyi dolgozók ilyen egységesen léptek volna fel, pláne ilyen létszámban. A résztvevők együtt skandálva szólították fel a Vöröskeresztet, hogy cselekedjen, közben a kivetítőn azoknak a túszoknak a fényképei pörögtek, akiknek valamilyen ellátásra, gyógyszerre, vérre, kezelésre van szükségük.

„Itt, Tel-Avivban viszonylag békésen tudunk dolgozni most is, nekem például a munka segít abban, hogy ne gondoljak arra, mi történt. Úgy hallottuk, hogy a déli városokban, ahol még üzemelnek a kórházak, sokkal nehezebb a helyzet. Az ashkeloni kórház a fekete szombaton nagyon sok embert látott el, és az elmúlt hetekben többször is találat érte” – mondja egy medikus arról, hogy milyen jelenleg az izraeli egészségügyben dolgozni.

Gilád Salit és az ezer szabadon engedett palesztin

Amikor izraeliekkel beszélgettünk a túszhelyzetéről, többször is előjött egy 2006-ban túszul ejtett izraeli katona, Gilád Salit neve. Salitot akkor rabolták el, amikor palesztin fegyveresek megrohamoztak egy IDF-őrposztot a Gázai övezet közelében. Összesen öt évet töltött fogságban, ezalatt több tüntetés is volt Izraelben a szabadon engedésért, az akkori felmérések szerint az izraeliek többsége támogatta, hogy egyezséget kössenek az elengedéséért. Végül Izrael összesen 1027 palesztin foglyot engedett el Salitért cserébe. Sokan most azt nem értik, a kormány miért nem tesz hasonló lépéseket. Más kérdés, hogy nem lehet tudni, hogy az izraeli kormány mit tesz pontosan.

Október 7. óta összesen öt túszt engedtek szabadon, de az Iszlám Dzsihád terrorszervezet csütörtök este kiadott egy videót, melyen két fogvatartott látható: a 13 éves Yagil Yaakov és a 77 éves Hanna Katzir - őket hajlandók lennének elengedni humanitárius okok miatt.

Nemcsak a Hamász terroristái hurcoltak magukkal embereket, hanem az Iszlám Dzsihád fegyveresei is, emiatt a Hamász vezetői később azt állították, hogy nincs információjuk az összes túszról. Október végén a Hamász azt állította, hogy az általuk elrabolt emberek közül hatvanan haltak meg az izraeli légicsapások miatt, de ezt Mark Regev, Benjamin Netanjahu főtanácsadója akkor a Hamász pszichológiai hadviselésének nevezte, és azt mondta, hogy nyilvánvalóan nem igaz.

A helyzet azóta nem sokat változott. A napokban izraeli lapok írták meg, hogy Katar 10-15 túsz elengedésében működne közre egy háromnapos humanitárius tűzszünetért cserébe, és Egyiptom is az elhurcolt emberek szabadon engedésén dolgozik. Korábban a katari miniszterelnök és a külügyminisztérium is igyekezett hozzátenni, hogy a közvetítő folyamatot szerintük jelentősen megnehezítette, hogy Izrael szárazföldi műveletekbe kezdett a Gázai övezetben. Az AP hírügynökség is úgy értesült, hogy a humanitárius tűzszünet érdekében Katar, az Egyesült Államok és Egyiptom közvetít.

Izrael csütörtökön jelentette be, hogy napi négyórás szünetet hirdetett a katonai műveletekben, az amerikai külügy azt reméli, hogy ez a túszok biztonságos elmenekülésére is lehetőséget adhat.

Az izraeli szervezésű sajtóúton több magyar lap újságíróival együtt vettünk részt.