Magyar Péter ott se volt, mégis összegyűlt több mint kétezer ember az Arénánál

„Ez itt a pokol” – ez kedden délben hagyta el valaki száját az Aréna plázában, a Primark üzletében, kereken kettő órával azután, hogy megnyitott az ír csodaáruház első magyarországi boltja.

Sejteni lehetett, hogy az átlagosnál nagyobb lesz majd az érdeklődés az iszonytatóan olcsó termékeket árusító üzlet iránt, de azon még így is meg tudtam lepődni, hogy voltak, akik emiatt vettek ki szabadnapot. Sőt, beszéltem egy anya-lánya párossal, akik közül a középiskolás korú lány azért nem ment ezen a napon iskolába, hogy az elsők között léphessen be az olcsó termékek 3100 négyzetméteres szentélyébe.

Amikor a sorban állókkal beszélgettem nem sokkal reggel 9 előtt – vagyis a nyitás előtt bő egy órával –, még csak úgy 80 ember várakozott a boltnál. Ekkor még olyan volt a hangulat, mint egy átlagos DK-gyűlésen: egy maroknyi ember ácsorgott és nézte, ahogy egy másik maroknyi ember úgy csinál, mintha hinne valamiben és jókedvű lenne.

A kordokon túl ugyanis, bent az üzletben már üvöltött a zene, a dolgozók pedig primarkos zászlókat lengetve táncoltak, de úgy, mint amikor egy Zs-film bulijelenetéhez összeterelnek 20-30 statisztát, majd megmondják nekik, hogy akkor most érezzék magukat nagyon jól, és csináljanak úgy, mintha rendesen buliznának.

link Forrás

Egy órával később viszont már nem tudtam eldönteni, hogy egy Magyar Péter által meghirdetett eseményen vagyok-e, vagy egy mini Pride-on, ahol a szivárványos zászlókat kékre cserélték. Elcsépelt és fájdalmas már leírni a szekunder szégyen kifejezést, de tényleg arcpirítóan kínos élmény volt ott ácsorogni először a sorban állók között, majd később sajtós fityegővel a nyakamban, már bent az üzletben, a táncoló dolgozók mögött, miközben a pórnép ácsingózva nézegetett befelé, hogy mikor tudnak végre lecsapni a 900 forintos atlétákra.

A dolgozók kötelező bulija körülbelül egy órán át tartott, háromnegyed 10 előtt nem sokkal pedig végre elkezdődött az ünnepélyes megnyitó. A KDNP-s Juhász Hajnalka, az ír-magyar baráti tagozat elnöke ekkor már sajnos elhagyta a helyszínt, de beszédet mondott az ír nagykövet, majd elvágtak egy nagy kék ollóval egy nagy kék szalagot, és beengedték a tömeget.

Mármint azokat az embereket, akik a szabadnapjukat ezen a napsütéses, 25 fokos kedden nem a szabadban, hanem inkább egy plázában töltötték, először nettó másfél órás sorban állással, később egy kis tömegben ruhanézegetéssel, majd egy újabb, feltehetően ismét legalább másfél órás sorban állással a kasszáknál.

A hivatalos nyitás előtt, már 9:50-kor beengedték a várakozókat, és bár azt vizionáltam, hogy olyan lesz a hangulat, mint azokon a felvételeken, amiket black fridayes akciók alatt szoktak készíteni amerikai áruházakban, a tömeg meglepően fegyelmezetten szivárgott be az üzletbe.

De nem is feltétlenül az volt a meglepő, hogy szépen, rendezett sorokban haladtak, hanem hogy a sornak egyszerűen nem volt vége, mert még bő tíz perccel később is nyomultak be az emberek az üzletbe.

A kordont csak 15 perccel az első beengedés után zárták le, ekkor volt 900 ember a boltban, saccra pedig legalább ötszázan várakoztak odakint, hogy bejussanak.