Alain Delon legnagyobb filmszerepei
88 évesen elhunyt Alain Delon. A francia színész majdnem 80 filmben szerepelt. Nem teljeskörű áttekintés a hat évtizedes életműből.
22 évesen, 1957-ben kapta meg az első, rövid szerepét nagyjátékfilmben. Az Amikor a nő zavarba jön (Quand la femme s'en mêle) című filmben egy fiatal bérgyilkost, Jot játszötta. A filmet Yves Allégret rendezte, és mindössze annyit tanácsolt a pályakezdő Delonnak, hogy beszéljen úgy, nézzen és figyeljen úgy, mintha vele beszélne. "Ne színészkedj. Élj."
Az 1958-ban bemutatott Légy szép és tartsd a szád! (Sois belle et tais-toi) című filmben játszott először Jean-Paul Belmondóval.
Néhány romantikus és szentimentális vígjátékot követően 1960 hozta meg számára a kritikai áttörést. A Ragyogó napfény (Plein soleil) Patricia Highsmith A tehetséges Mr. Ripley című regényének adaptációja volt, a rendező, René Clément viszont eredetileg nem Tom Ripley szerepét szánta Delonnak. A színész végül meggyőzte őt, és megkapta a csábító gyilkos, az angyali külső mögött lakozó ördögi lélek megformálásának lehetőségét. Még három filmben dolgoztak együtt.
René Clément után egy, Delon számára még meghatározóbb rendező jött: az olasz Luchino Visconti. A Rocco és fivérei volt az első közös filmjük, Delon ezzel győzte meg végképp a kritikusokat, hogy jó színész.
A Delon életmű egyik kiemelkedő darabja A szamuráj 1967-ből. Jean-Pierre Melville már négy évvel korábban megírta a forgatókönyvet, kifejezetten Delonra szabva, és kivárta, amíg a színész ráér (egy kevésbé sikeres hollywoodi próbálkozás után). Delon ebben a filmben talált rá a rezzenéstelen arcú, komor, hideg, hátborzongatóan nyugodt gyilkos karakterére, akinek a látszólag üres tekintete valójában feneketlen mélységeket takar.
Delon már 1958-ban forgatott az osztrák Romy Schneiderrel a Christine című filmben, egymásba szerettek, el is jegyezték egymást, meglehetősen viharos kapcsolatukból nem lett házasság.
11 évvel később szerepeltek újra közös filmben, a hatalmas sikert arató A medence című pszichológiai thrillerben.
A film rendezőjével egy évvel később forgatták a gengszteres Borsalinót, a másik főszerepben Jean-Paul Belmondóval. Kicsit árnyékolta be a sikert, hogy pereskedés kezdődött a két színész között.
A hihetetlenül dús életműből bőven akad művészfilm, mint Michelangelo Antonioni Napfogyatkozása 1962-ből Monica Vittivel. Az egyik legfontosabb munkájának a Klein urat tartotta.
De igazi műfaja a bűnügyi és kalandfilm maradt. 1981-től már rendezett is, az Egy zsaru bőrért volt az első filmje dirigensként.
Utolsó filmszerepe 2008-ban az Asterix az olimpián, ahol Julius Cézárt játszotta, feledhető módon.
Volt még egy filmterve, 2018-ban szóltak arról a hírek, hogy Juliette Binoche játszana, de ez már nem valósult meg.
Művészete elismeréseként 1990-ben megkapta a Becsületrendet, 1995-ben életművéért a Berlinale Arany Medve díját, s több nemzetközi filmfesztivál életműdíjával tüntették ki. 2019-ben Cannes-ban tiszteletbeli Arany Pálmával ismerték el hat évtizedes filmes munkásságát.
A színész karrierje mögött ellentmondásos személyiségét jól mutatja, hogy milyen botrány kísérte, amikor 2019-ben megkapta az Arany Pálma-életműdíjat a 72. cannes-i filmfesztiválon. Petíció indult ellene, hogy ne tüntessék ki "a rasszista, homofób és nőgyűlölő" Alain Delont.
Erre így reagált: "Nem vagyok a homoszexuálisok házassága ellen, nem is érdekel. Az emberek azt csinálnak, amit akarnak. De nem támogatom az azonos nemű embereknek az örökbefogadást. Elismertem, hogy ütöttem meg nőt? Igen. Azt is hozzátettem valószínűleg, hogy több pofont kaptam, mint adtam. De soha az életben nem zaklattam nőt".
"Nem a Nobel-díjjal jutalmazzuk Delont, hanem tiszteletbeli Arany Pálmával életművéért. A fesztivál elítél bizonyos megszólalásokat, de nem a véleménynyilvánítás szabadságát. Szét kell választani a dolgokat" - mondta a szervezők nevében Thierry Frémaux és elítélte a "politikai rendőrséget". "Delon szabadon kifejtheti a véleményét, még ha én nem osztom is azt (...) Nehéz mai szemüvegen át megítélni olyan dolgokat, amelyek évekkel ezelőtt történtek vagy amelyeket akkor mondtak".
(MTI, Wikipedia)