Jött a víz, pincék, csatornák, pöcegödrök, állattetemek, meg ami még eszedbe jut

Levonult az árvíz, a katasztrófaturizmus kifújt, a gátakon heroikus küzdelmet folytató influenszerpolitikusok is kiejtették a kezükből a lapátot, és más teendők után néztek.

Akkor ezzel rendben is volnánk, ugye? Nem teljesen.

Mentünk egy (igazából nem is túl) nagy kört Budapesten, hogy megmutassuk, rengetegen dolgoznak ezekben az órákban is azért, hogy tényleg túllendüljünk ezen az árvízen.

Az árvíz utáni helyreállítási munkák még Budapest domesztikált partszakaszain is komoly kihívásnak tekinthetőek. Ezt a munkát azonban sokan természetesnek veszik, sőt, miután a látványos katasztrófahelyzet elmúlt, az emberek többsége visszafoglalná már ezeket a területeket, és inkább kényelmetlenségként tekint a még lezárt utakra, a még újra nem indított tömegközlekedési eszközökre.

Kisgyerekesek álma az úttest: bobcat, teherautó, buldózer, tűzoltóautó, és még egy csomó más, amiknek nyilván van nevük, csak nekem fogalmam sincs, hogy mi.

Mert hát jelenleg is rengetegen dolgoznak azon, hogy minden olyan legyen, mint bő egy héttel ezelőtt volt.

Reggel 9-kor a Margitszigetről már teherautókkal viszik ki a homokzsákokat. Ezeket ugyanis nem elég megtölteni és kirakni, amikor jön a víz, a végén össze is kell őket szedni.

A rakparton vastagon áll az iszap, csúszik, ragad, de már mossák le, az Országház előtt slaggal veretik a lépcsőt, a lejáró elől szintén a homokzsákokat dobálják fel a teherautóra. Már három környit elvittek, még egy negyedik menetnyit kell pakolni, aztán kész.

Tegnap ezen a részen még a Duna volt az úr, ma már a járókelők, kutyasétáltatók, biciklisek igyekeznek visszaszerezni a terepet, kerülgetik a hatalmas munkagépeket. Csúszkálnak az iszapban. Előkerül a bicikli, amit a gazdája kikötött - döbbenetes, de pont ugyanúgy néz ki, mintha nem is ment volna át rajta két balatonnyi víz.

Egy másik odahagyott bicikli kicsit rosszabbul járt, de kis suvickolással simán lehet majd tovább tekerni.

Az egyik kereszteződésben egy hatalmas uszadékfa hever keresztben, tűzoltók kezdik láncfűrésszel feldarabolni.

A 2-es villamos még mindig nem tud végig közlekedni, a Lánchíd alatt áll a víz, a síneket rozsda és iszap lepte el.

A budai oldalon viszont már szinte teljesen tiszta a rakpart, itt már a fertőtlenítés zajlik nagy erőkkel. Erről azért ejtsünk néhány szót: a rendőrség épp a minap tett közzé videót, amiben felhívta a figyelmet arra, hogy árvíz idején nem annyira jó ötlet csobbanni a Dunában. Egy katasztrófavédelmi dolgozó kifejti nekünk bővebben is, hogy miért:

„Hát csak gondoljon bele, mit mos ebbe bele a víz. Jön a Szigetközből végig, házak pincéje, csatornák, pöcegödrök, állattetemek, meg ami még eszébe jut. Az egy dolog, hogy megbüntetik, ha belemegy, de ha még egy jó kis E. coli fertőzést is összeszed, akkor talán megtanulja, hogy nem jó ötlet belemenni a vízbe.”

Szóval fertőtlenítés: az árvíznek mindig vannak közegészségügyi vonatkozásai is, nem véletlen, hogy a levonulás után folyamatosan ellenőrizni kell a vízminőséget, és fertőtleníteni mindent, ami a vízzel érintkezett.

A pocsolyákba nyúlkálni pedig nem feltétlenül okos ötlet a fentebb vázoltak tükrében - pedig azért láttunk példát kis sétánk alatt is arra, hogy ennek nem mindenki van tudatában.

A munka egyébként szó szerint rohamtempóban folyik, a Batthyány téren a metró már újra jár, csak a felszínen van néhány homokzsák, amit érdeklődők nézegetnek. Egy idősebb házaspár szemrevételezi, mindketten megpróbálják megemelni, de nem megy nekik. Erre én is megpróbálom, nekem se megy. A nénivel megállapítjuk, hogy innen nézve különösen durva, milyen gyorsasággal pakolták ki őket korábban.

Sőt, már az útszegély mentén összegyűlt szemét összegyűjtése is nagyban zajlik, lassan teljesen patika lesz az úttest.

De ez még nem a vége: a Margit híd budai hídfője fölött például egy elég masszív és látványos sziget alakult ki uszadékfákból és a közéjük ékelődött szemétből. Hogy mekkora ereje volt a Dunának, azt a kidőlt táblák érzékletesen demonstrálják. Hogy mennyire nem egyszerű az árvíz levonulása utáni munka, azt viszont a kivezényelt főkertesektől tudjuk meg. Markolókkal és láncfűrészekkel igyekeznek eltakarítani a rakpartra kitorlódott szemetet, amiben a hód rágta fatörzsektől a valószínűleg a Rómairól lesodródott padszerűségig van minden. De ez korántsem veszélytelen munka.

„Elég, ha megpróbálod elvágni, de nem látod, hogy hol a fatörzs vége, megcsúszik, beránt a vízbe, aztán annyi” - magyarázza egyikük.

Komoly tetriszezéssel lehet csak haladni, nem mindegy, melyik törzset fogják meg, sok el is van korhadva, az úttest csúszik az iszaptól, szóval nem egyszerű a helyzet. Nagyjából két óra, mire itt elbontják a nagyját, a többit meg valószínűleg a víz viszi majd tovább. És ilyen kis szigetből van még bőven.

Mint ahogy munkából is. Az árvízhelyzet nem addig tart, amíg magas a vízszint. Csak erről hajlamosak vagyunk elfelejtkezni.