20._század

2020. szeptember 20.
2018. november 25.

A Pillangók: három nővér a diktatúra és a macsó kultúra ellen

A világnap, hála az itthon is immár húsz éve megszervezett Néma Tanúk felvonulásnak, valamelyest kezd beszivárogni a köztudatba, eredetét azonban még kevesen ismerik. Pedig figyelemre méltó a három rendkívüli nő: a vallásos Patria, az öntörvényű Minerva és a félénk, asztmás kishúgból forradalmárrá érő Maria Teresa Mirabal életútja – három nő, akik az elnyomás elleni harc mártírjaiként haltak meg. Magyarul nagyon kevés anyag található róluk – néhány internetes portál (köztük a Nőkért.hu) közöl róluk rövid ismertetőt, többnyire a világnappal összefüggésben. Még az angol, sőt a spanyol nyelvű források is elég szűkösek. Ha részleteiben szeretnénk megismerni a nővérek életútját, gyakorlatilag egyetlen forrásunk van: Julia Alvarez kortárs dominikai-amerikai író (magyarul meg nem jelent) In the Time of the Butterlies című, 1994-ben megjelent regénye. A mű tényeken és családtagok visszaemlékezésén alapul, és noha a szerző saját bevallása szerint a fantázia segítségével pótolta a hiányzó részleteket, mégiscsak visszaírja a nővéreket a történelembe. A könyvből 2001-ben film is készült Salma Hayek főszereplésével, amit Ha eljő a Pillangók ideje címmel nálunk is bemutattak.          Julia Alvarez szintén Dominikában született, és tízéves volt, amikor családja, a helyi diktátor, a véreskezű Trujillo elleni összeesküvésben való részvétel miatt 1960 augusztusában New Yorkba emigrált. Itt hallottak négy hónappal később a három nővérről, akik börtönben sínylődő férjeik meglátogatása után hazafelé tartottak, amikor bekerítették és sofőrjükkel, Rufino de la Cruzzal együtt botokkal agyonverték őket. A történteket igyekeztek a hatóságok „balesetként” eltussolni (a látszat kedvéért az autót is összetörték), de ezt nem hitte el senki, és később fény is derült mind a megbízók (egyikük természetesen a diktátor), mind az elkövetők kilétére. Alvarezt sosem hagyta nyugodni a történet. Leginkább az a kérdés foglalkoztatta: vajon honnan merítették ezek a nők a bátorságukat, amivel végül a mindenfajta igazságtalanság ellen küzdő nők példaképeivé, szimbólumokká váltak? 1994-ben, immár íróként visszatért szülőföldjére, és meglátogatta az egyetlen túlélő nővért, Dedét. Az idős hölgy addigra már felnevelte sajátjai mellett nővérei gyerekeit is, és a testvérei emlékét őrző múzeumot gondozta. Több mint harminc év nyilatkozás után már terhére volt a szerep és a túlélők bűntudata is gyötörte („te fogsz minket eltemetni” – jósolta anno az apja). Mégis mesélt, és átadta az írónőnek az összegyűjtött újságcikkeket, fényképeket, naplókat.  Ezek – és Alvarez történetmesélő ereje – segítségével a három nővér, kilépve a számok és tények ridegségéből, megelevenedett.

2018. november 5.
2017. július 16.
2017. július 8.
2017. április 16.

Feministák, szexuális lelkesedők és az ember lelki neme

Hogyan alakult ki a prűd, viktoriánus társadalomból a mai, átszexualizált kultúra? Milyen szerepe volt ebben a folyamatban az orvostudománynak és a szexológiának? Miért gondolták a 19. századi konzervatív hangadók, hogy a feministák betegek? Kik voltak az első szexuális lelkesedők, akik megágyaztak a szexuális forradalomnak? Miért kezdték a pszichológusok és pszichiáterek az ember lelki nemét kutatni? Cikkünk bemutatja a szexológia születését, valamint a nemi elhajlás fogalmát, amiből később a homoszexualitás és a transzneműség fogalmai kialakultak.

2017. február 4.

Nem Trump az első, aki származás alapján tilt ki embereket az USA-ból

Számtalan szégyenletes korszak volt a tudomány története során, amikor biológián alapuló elméleteket használtak arra, hogy természetesként fogadtassanak el valamiféle társadalmi egyenlőtlenséget vagy megkülönböztetést. Ennek eredményeként pedig érvényben is lehetett ezeket tartani, hiszen ha valami természetes, nincs okunk megpróbálni megváltoztatni.

2017. január 16.

Homoszexualitás a 20. században – 3. rész: a szexualitás kialakulásának társadalmi okai

A fordítás eredetije Sandra Lipsitz Bem: The lenses of gender című könyvének Gender Polarization című fejezetében található.Lásd még: Homoszexualitás a 20. században – 1. rész: FreudHomoszexualitás a 20. században – 2. rész: Freud pszichoanalitikus követőiA legelső tudományos érvek a homoszexualitás betegségnek tekintése ellen ironikus módon épp a McCarty-korszak boszorkányüldözéseinek idején merültek fel. A két legkorábbi tudományos érv a következő volt. Elsőként említhetjük azt a tényt, hogy a homoszexualitás túl gyakori jelenség ahhoz, hogy betegségeként kezeljék ahelyett, hogy az emberi szexualitás egy normális változataként kezelnék. Másodszor, a korábban említett Bieber-féle tanulmány kritikájával és cáfolatával kiderült az is, hogy a homoszexuálisok között túlontúl sokan semmilyen orvosi kezelésre nem szorulnak, mentálisan teljesen egészségesek: a homoszexualitás és a mentális rendellenességek között végül is nem lehetett tudományosan kimutatni semmilyen kapcsolatot.

Homoszexualitás a 20. században – 2. rész: Freud pszichoanalitikus követői

A fordítás eredetije Sandra Lipsitz Bem: The lenses of gender című könyvének Gender Polarization című fejezetében található.Lásd még: Homoszexualitás a 20. században – 1. rész: FreudAz 1930-as évek után a Freud nyomdokaiban járó kutatók legalább három alapvető ponton változtatták meg az eredeti elmélet lényegét. Bár nem mindegyik változtatás érintette a szexuális tárgyválasztás kérdéskörét, végeredményben mégis az lett a hatásuk, hogy egyrészt lerombolták Freud eredeti elméletének radikalizmusát (amivel eltörölte a heteroszexualitás kiváltságosságát), másrészt megszüntették azt a kezdetleges társadalmi toleranciát, mely a homoszexualitás Freud általi elemzése nyomán épp meszületett volna.A három pont, melyen az eredeti elméletet megváltoztatták, a következő.

Homoszexualitás a 20. században – 1. rész: Freud

A fordítás eredetije Sandra Lipsitz Bem: The lenses of gender című könyvének Gender Polarization című fejezetében található. A 20. században a homoszexualitást mint szexuális irányultságot a pszichológia és pszichiátria vizsgálta, ennek alapjait pedig (mint sok más területen is) Sigmund Freud rakta le. A freudi hagyomány sokkal több figyelmet fordított a férfiakra, mint a nőkre, így ezt az androcentrikus súlyponteltolódást sajnos az én tárgyalásomnak is tükröznie kell.Jóllehet Freud követői a pszichoanalízis elméletét később arra használták, hogy a heteroszexualitást kiváltságossá, a homoszexualitást pedig betegséggé nyivánítsák, Freud eredeti leírása annyira darwinista volt, hogy magának a heteroszexuális kultúrának jelentett (vagy jelenthetett volna) kihívást. Az evolúció emélete azt állítja, hogy a fajok, melyek ma a bolygót benépesítik, a biológia és az adott környezet kölcsönhatásának nyomán fejlődtek ki. Amit Darwin a fajok törzsfejlődéséről gondolt, azt gondolta Freud a lélek egyedfejlődéséről, valamint arról, amit úgy hívott, hogy az egyén szexuális „tárgyválasztása” (Freud, 1905/1962, 11.o.). Épp úgy, ahogy Darwin az embert biológiai fajjá minősítette le, mely csupán egy a sok, véletlenek során kialakult faj közül, Freud a heteroszexualitást minősítette le azáltal, hogy kijelentette, az nem más, mint – a homoszexualitáshoz hasonlóan – a gyermeki pszichoszexuális fejlődés egy lehetséges kimenete.

2017. január 15.

A nemi identitási zavar kezelése és megelőzése a 20. században

 A fordítás eredetije Sandra Lipsitz Bem: The lenses of gender című könyvének Gender Polarization című fejezetében található. A Freudot követő időszakban az Egyesült Államokban a pszichológia mind a homoszexualitást, mind a transzvesztitizmust a szexualitással kapcsolatban vizsgálta – nem pedig a (társadalmi) nemmel kapcsolatban. Éppen ezért ekkoriban nemigen esett szó a nemi elhajlásról (vagyis arról, amit Terman és Miles 1936-ban ,,a szexuális temperamentum elhajlásának'' nevezett). 1952-ben azonban Christine Jorgensen nemzetközi szenzációvá vált azzal, hogy férfiként utazott Dániába, de nőként tért haza az Egyesült Államokba. Bár a nemváltoztatáson áteső vagy átesni akaró emberek iránti érdeklődés a késő 60-as, korai 70-es évek során érte el tetőpontját, már 1953-ban azért kardoskodott egy endokrinológus szakorvos, bizonyos Harry Benjamin, hogy a – ahogy ő hívta – nemi identitás transzszexuális megháborodása hivatalosan is külön betegségnek minősüljön. Benjamin szerint ugyanis rengeteg elkeseredett ember szenvedett ettől az el nem ismert betegségtől; ő maga is sok embert kezelt hormonokkal már a 20-as évek óta.

2013. november 27.