„Ha kikerült egy leprás tócsát, sugárfertőzött pocsolyában találta magát, s megint egy tócsában, aztán újra egy pocsolyában, s így tovább a végtelenségig. Fent kormos felhők kergettek nikotinsárga ködöket a hányáslila »mennyeknek kapujában«. A csatornabűzt nem érezte a dögszagtól. Nyuszika háza elől az utolsó busz is elment már vagy tizenhárom éve. Innen, hol a »cukor ecetízű«, s apró szüneteket sem tart a hanyatlás nagy koncertje, »a hidegre való tekintettel«. Sáros volt a koszos mocsok.”

Ez egy olyan helyzet, amikor a cím magáért beszél.

Az Addig se iszik című könyvből a Művész egyik felolvasóestjén hangzott el a Retyerutyák.

Irodalmi paródiakönyvet írt az ország búcsúszentlászlói humoristája, aki akkora krónikása lett a NER-nek, hogy van, ahol „technikai okok” miatt nem tud fellépni a választásokig. De pont azért is foglalkozik ennyit közélettel, mert ha van ez a hangulat, hogy „jaj, nem lehet” meg „mi lesz belőle”, akkor sokkal érdekesebb beszélni róla.