Egy legendás párosítás, amelynek meccsein csak úgy röpködnek a sárgák és a pirosak. Egy összecsapás, ahol több vér folyik, mint a - lassan ideje lesz leállnom vele - Trónok harcában. Egy párharc, amelynek rangját és presztízsét maga Pelé is csak az El Clásicóhoz tudja hasonlítani. De miért, és főleg hogyan lett a Liverpool-Manchester párviadalból egész Anglia legkomolyabb rivalizálása? Hajtás után minden kiderül.

Nem kell túlzottan vájt fülűnek lenned ahhoz, hogy kitaláld, nem a Manchesterről fog szólni mai posztunk. A közelmúlt legsikeresebb angol csapatának szurkolói talán nem is értik, mit jelent ez a szó, pedig nem kellene túl messzire menniük az elrettentő promóanyagért: a nagy rivális Leeds United esete a tökéletes példa arra, hogyan kell mintaszerűen elszúrni egy gyönyörűen induló sikersztorit. Hajtás után személyes hangú nekrológ az új évezred egyik legfaszább, mégis méltatlanul elfelejtett angol csapatának emlékére.

A címben szereplő kérdést sokan, sokfelé feltették már, a szakértők pedig általában a következő válasz valamelyik átfogalmazott, felturbózott változatával csapták le a témát nagy magabiztosan: „itt van a legtöbb pénz, így könnyű”. Szó se róla, van egy kis igazságuk, mert pénz az van dögivel, ahogy psychocska is megénekelte már az első posztunkban. De tényleg csak ennyiről van szó? A válasszal vadonatúj marketinges rovatunk, a Beckingham Palace jelentkezik, természetesen lapozás után.

Tudjátok, a kapusoknál csak a Liverpoolt imádom jobban. Így talán nem csoda, ha az átlagosnál lelkesebben fogadtam a hírt: Bogdán Ádám az Anfield Roadon folytatja a pályafutását! A transzfer lassan két hetes, az első lelki fröccsből én is felocsúdtam, így a folytatásban már higgadt(abb) fejjel boncolgatom: Vajon jó döntés volt, Ádám?

Egy sportoló legnagyobb ellensége a sérülés.  Alighanem te is ezer és egy olyan focistát tudnál felsorolni, aki elképesztő tehetségnek indult, majd faszán berobbant a legnagyobbak közé is, hogy aztán egy szerencsétlen sérülés - majd az abból fakadó még több - kettétörte az ígéretesen induló pályafutást. De vajon mindegyik komoly sérülésnek ugyanaz a végkimenetele, vagy létezik mód a teljes felépülésre? Esetleg meg is lehetne előzni a bajt? Tovább után kiderül.Ez a poszt nem jöhetett volna létre segítség nélkül, így óriási köszönetet érdemel egy nagyon kedves ismerősöm, a chelseafc.hu szerkesztője, putthelime!

Régi és nagy igazság - talán anno a az ős-nst hasábjain olvastam, de ez nem biztos -, hogy mindenki olyannak látja a futballt, amilyen a kedvenc játékosa. Ez alapján én bajban vagyok, rég nincs igazi kedvencem, bár a végtelen intelligenciával és kifinomult ütemérzékkel bíró középső középpályásokat mindig is bírtam. Nagy kár, hogy mint minden luxury player, a mélységi irányító is épp kikopóban van a modern fociból, de még nem biztos, hogy nem fogom hasonlóképpen kedvelni azokat, akik helyettük jönnek. Hajtás után rövid helyzetelemzés, és óda a PL tökéletes középpályásához, azaz bemutatkozik taktikai rovatunk, a Pass&Move.

Számomra csak nemrég ért véget a Game of Thrones aktuális szezonja, aminek még mindig a hatása alatt vagyok - bazdmeg, Martin - és mivel sokat kell még várni az új évadra és/vagy könyvre - ismét bazdmeg, Martin - ezért keserűséggel teli vágyakozásomat csillapítván, összemosom két kedvencem, Westeros és Liverpool világát. De azért a többiek sem maradnak ki...

Igen, jól látod, kedves olvasó, az a tervünk, hogy megcsináljuk neked Magyarország legmenőbb PL-blogját. Nem ámítunk senkit azzal, hogy szakértők vagyunk, nem ígérünk pártatlanságot, sőt azt sem fogjuk majd mondani, hogy a labda gömbölyű, és bármi megtörténhet, mert a meccs addig tart, amíg a bíró le nem fújja. Nem fogjuk tartalommal megtölteni a játékot, és nem leszünk szívbajosak, ha ki kell mondani valamiről, hogy szar, még akkor sem, ha az épp a te csapatod. Amit viszont cserébe ígérünk, az egy olyan fociblog, amilyenről mindig is álmodtál: színes-szagos, interaktív, érdekes, vitaindító, stílusos. És egyetlen egy dologról szól, a világ legjobb bajnokságáról.