Március elején jelent meg magyarul Thomas Pynchon eddigi életművének legvaskosabb kötete, az Ellenfényben. A több mint ezer oldalon harminc év félig fiktív történelmére épülő, anarchistákkal, bányászokkal, matematikusokkal és magánnyomozókkal teletömött regényt a fordító Greskovits Endre és Sári B. László irodalomtörténész mutatta be. Támogatott tartalom.

Hogyan születtek meg a kulfik, az elmúlt évtized legismertebb hazai mesehősei, mire lehetnek jók a felnőtteknek szóló képeskönyvek, és miért lenne jobb, ha több ideje lenne a gyerekeknek semmit sem csinálni: többek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk Dániel Andrással.

Az olasz La Repubblicának adott interjút a Nobel-díjas író, amiben beszélt a magyarsághoz való viszonyáról is.

Mit jelentett a magyar irodalomban a Sátántangó megjelenése és hogyan néz ki a szerkesztői munka Krasznahorkai Lászlóval? És miért mondhatta a Nobel-díjról, hogy „több mint egy katasztrófa”? Többek között ezekről beszélgettünk szerkesztőjével, Szegő Jánossal a Nem rossz könyvek közönség előtt felvett epizódjában.

Sokak szerint aggasztó, ha mesekönyveket illusztráltatnak AI-val.

A lassan egy évtizede Dél-Kelet-Ázsiában élő Barnás Ferenccel új regénye tavaly az év egyik legjobb könyve volt itthon. A regény mellett Mészöly és Hajnóczy prózájáról, külső és belső káoszról, ​a fájdalom szerepéről és az ősszületésről is beszélgettünk a Nem rossz könyvek legújabb epizódjában.

Solvej Balle 30 éven át dolgozott a regényfolyamán, ami egy újra és újra ugyanarra a napra ébredő nő történetéről szól. 2020-ban magánkiadásban jelent meg, és az egyik legnagyobb irodalmi szenzáció lett belőle. Az első két kötet már magyarul is olvasható.

Kedvenc idei megjelenéseink közül válogattunk a Nem rossz könyvek évadzáró részében: felkavaró és szórakoztató regények, radikális történelem, jó pár vers és gyerekkönyv került a listánkra.

A majom szeme angol fordítása került rá a lap kritikusainak személyes kedvenceit összefogó listára.

Az irodalmi Nobel-díjas beszédét Nyáry Krisztián fordításában közöljük.

Életüket újra kezdő nők, a falvakban működő dinamikák és a falvak iránt Budapestről érzett egzotikus sóvárgás: többek között ezekről beszélgettünk Tóth Marcsival, akinek idén jelent meg a Margó-díjas kötete, az Erdő van idebenn.

A történelemkönyvekben alig vannak nők, az irodalomban és a művészetekben pedig ugyanúgy megpróbálták őket diszkreditálni sokáig, ahogy a tudományban. Pedig lenne kikről beszélni, Budai Lottival fel is hozunk pár példát.

A magyar-kanadai származású író a Flesh című új regényéért kapta meg a legrangosabb brit irodalmi elismerést.

A legérdekesebb kérdés: mi az a legfőbb idea, ami bennmaradt az íróban?

Hogyan írja felül az alkotás iránti vágy a berögzült társadalmi elvárásokat? Milyen árat kellett megfizetnie annak, aki fiatal nőként úgy döntött, hogy csak azért is művész lesz a századelő Budapestjén? Hét rendkívüli nő történetén keresztül keresi ezekre a kérdésre a választ Koniorczyk Borbála nemrég megjelent könyvében, a Női szörnyetegekben.