Ha már a góllövés nem nagyon megy, legalább itt termett némi babér.

Túl vagyunk a tanév negyedén, ilyenkor azért már szokott látszani, ki az, aki versenyre kel a kitűnő bizonyítványért, és ki az, akinek a kettesért is vért kell majd hugyoznia, szóval nem meglepő, hogy hasonló helyzet a Premier League-ben is. A két manchesteri csapat egymás ellen bizonyította be, hogy az Arsenal tényleg simán lehet bajnok, a Chelsea továbbra is gőzerővel dolgozik saját megsemmisítésén, a Liverpool pedig annyira beleélte magát a Klopp érkezése feletti örömködésbe, hogy megint elfelejtette megnyerni soros bajnokiját. Hajtás után a hét legszarabb meccse mellett szokásos elitista rovatainkat is közszemlére bocsátjuk, remélhetőleg lesz olyan köztetek, aki végigrágja magát mindenen.

A Manchester United volt sztárjai erre azt mondták: télre maradhatnak.

3-0. Alexis Sanchez két, Mesut Özil egy gólt lőtt - a londoniak ezzel beelőzték ősi riválisukat.

Az egyszeri tévénéző először érzi jogosultnak idén a Super Sunday elnevezést, főleg, mert a múltheti Watford - Crystal Palace felhozatal kissé erős viccre sikeredett. Nem mintha a liverpooli derbik tavaly hoztak volna bármi mást is Jagielka álomgólján álmatag szenvedésen kívül, sőt, az Arsenal - MU kapcsán is Gibbs/Blackett öngóljáról szólnak a friss krónikák, nem pedig a Keane vs. Vieira párharcról. A folytatásban mégis rávilágítunk, miért lesz érdemes a TV előtt punnyadnunk az idei utolsó 20+ fokos hétvégén.

Persze nem a csillagászati, hanem az, amelyik a Bajnokok Ligáját is magával szokta hozni. Vajon folytatódik az angol klubok lejtmenete? Ha a Premier League egyre növekvő bevételei valóban fordított arányosságban állnak az Európában mutatott sikerességükkel (lásd a fenti kép), akkor idén továbbjutást sem várhatunk senkitől, jövőre pedig már klubot sem indítanak az angolok. De mi kerestük a pozitívumokat, és találtunk is néhányat.

Nagyon úgy néz ki, hogy minden kirakós a helyére került Pellegrini puzzle-jében, mert a City csak nem akar kifingani. Szombaton konkrétan a szezon egyik legnehezebb idegenbeli meccsét (a Kristálypalotánál mindenki utál majd játszani, higgyétek el) húzták be tartalékosan, ami attól függetlenül is kurva nagy szó, hogy áldozati báránynak otthagyták azt az Agüerót, aki idén még bele sem lendült úgy igazán. Ez utóbbi tény amúgy meglehetősen baljós jövőképet fest az ellenfeleknek, akik egyelőre nemhogy nincsenek elfoglalva különösebben a strandkorlátkékek üldözésével, de a Leicester mögül sem akaródzik nekik kitenni az irányjelzőt. Hajtás után darabokra elemezzük a hét meccsét, belerúgunk Mourinhóba, felszopjuk a Barca legújabb célpontját, sőt, kicsit még Theo Walcottól is magunk alá élvezünk.

Azaz csata az elsőért, vagy az első helyért. Természetesen ez a beharangozó poszt nem a két legjobbról, hanem a két legnagyobbról fog szólni. Ez a meccs pedig nem más, mint a Manchester United – Liverpool. Hiszen ha a jelenlegi két legjobbról szólna, akkor a Crystal Palace – Manchester City-ről kellene írnom, arra viszont még nem fanyalodtam. Utóbbi meccs dönt ugyanis majd arról, hogy vajon Pardew meglepetéscsapata, vagy Pellegrini olajozott gépezete (höhö, értitek, olajozott) zárja a fordulót az első helyen. Node, vissza is a Vörösök és a Vörös Ördögök csatájához – kattintás után kivesézzük a hét meccsét és leírjuk, milyen elsőkért küzdenek a többi pályán!

Szombat este már a 165. bajnoki meccset rendezik meg a Manchester United és a Liverpool együttese között. A két csapat először 1894-ben találkozott egymással, a liverpooliak hazai pályán 2:0-ra győzték le a Newton Heath-t (vagyis a későbbi Manchester Unitedet). Ekkor talán még egyik oldalon sem gondolták, hogy a következő 121 évben Anglia legnagyobb rivalizálása alakul majd ki kettejük között, és hogy a szigetek legsikeresebb csapataivá válnak majd. Pedig így történt, a United és  Liverpool összesen 38 bajnoki címet (20 - 18), 18 FA Kupát (11 - 7), 12 Ligakupát (4 - 8) és 8 BL-serleget (3 - 5) rámolhatott már be a vitrinbe. Míg a Vörösök Bill Shankly és Bob Paisley irányítása alatt a ’70es, ’80-as években élték a fénykorukat, addig a Manchester dicső időszaka Alex Ferguson bő két évtizedes regnálására tehető.Ha a sport almanachok mesélni tudnának, lehet, hogy a meccs kezdéséig tátott szájjal tudnánk hallgatni a legendákat, történeteket, és a szép gólok megéneklését ebből a párharcból. Helyette azonban beszéljenek az alábbi képek, néhányat a fiókok mélyéről poroltunk le nektek, hogy időben megkezdhessétek a hangolódást a hétvégi derbire. 38 bajnoki címhez 38 kép dukál, gólokról, sikerekről, nagy csatákról és legendákról. Kellemes nosztalgiázást mindenkinek!

Pont úgy reagál, ahogy az ilyesmire reagálnia kell egy gyereknek, akinek leesett, hogy Wayne Rooney mellett áll.

"Jelenlegi állapotában a United nem bajnokesélyes" - szögezte le az elfogultsággal nemigen vádolható Gary Neville a Sky-on, és a Swansea elleni bajnokin látottak fényében nem is igen lehet vele vitatkozni. Hajtás után ennek szellemében most kicsit a United körül forog majd a világ, megénekeljük a nagyszerű Gary Monkot, és megpörgetjük szokásos heti rovatainkat is.

Titokban tárgyalnak. Vagy nem.