2019. március 15. Miközben az MSZP, a DK, az LMP, a Momentum, a Párbeszéd, a Liberálisok és a Jobbik szónokai, a független Hadházy Ákos és a többi felszólaló reménykedve, de legalábbis ilyesmit sugározva integettek az Erzsébet híd elé épített színpadról az összellenzéki tüntetés többezres közönségének, akiknek percekkel előtte többek között arról beszéltek, hogy az őszi önkormányzati választásokon hiteles helyi jelöltek mögé állva miként tudják majd közös erővel lenyomni a Fideszt, a háttérben valójában már javában folytak az érintettek pártjai közötti titkos egyeztetések ennek pont az ellenkezőjéről.

Ez az elemzés azt próbálja bemutatni, hogy mi az oka annak, hogy ha nem történik valamilyen, szinte csodaszerű fordulat, ősszel miért nem tiszta múltú, népszerű civilek fogják sorra leváltani a fideszes polgármestereket és miért lesz jó pár olyan település vagy budapesti kerület, ahol annak ellenére győzhet a kormánypárt, hogy a választók többsége nem fideszes és az állampárt helyi polgármesterjelöltje nem is számít különösebben népszerűnek.

Az ellenzék valós lehetőségeihez képesti alulteljesítésének oka nem kizárólag, de jelentős részben az MSZP és a Fidesz helyi szintű összefonódása.

A jelenséget egy budapesti kerület, Ferencváros példáján keresztül próbálom elmesélni. A cikk elkészítéséhez jó pár érintett kerületi, illetve fővárosi politikussal beszéltem, akik a téma jellege miatt szinte mindannyian névtelenek kívántak maradni.

Mintha rájuk gondolt volna Márki-Zay

Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi független polgármester ötletét átvéve az ellenzék 2018 tüntetésekkel teli, lelkes tele óta azt kommunikálja - már amennyire létezik egységes ellenzéki kommunikáció - hogy elvben megvan a nyerő Fidesz-roppantó stratégia az őszi önkormányzati választásokra. Méghozzá az, hogy a nagyobb vidéki városokban és fővárosi kerületekben, ahol nincsen egyértelműen esélyes pártjelölt, helyben elismert függetlenek mögé álljanak be az ellenzéki pártok. Hogy a szavazólapokon végül egyetlen, minél szélesebb ellenzéki összefogás által támogatott, a helyi lakosok által jól ismert, hiteles figura álljon szemben a fideszessel. Ahol van kompetens pártjelölt, ott persze őmögé érdemes beállni.

Cseppben a tenger alapon megnéztem, hogy ezt az elméletet hogyan ültetik át a gyakorlatba egy konkrét helyszínen, vagyis a budapesti Ferencvárosban. Három okból választottam a főváros IX, kerületét

• Különböző felmérések szerint nyerhető körzet az ellenzék szempontjából.

Legutóbb, 2014-ben a fideszes Bácskai János, NER ide vagy oda, csak 234 szavazattal tudta legyőzni azt az ezúttal Együtt-PM támogatással induló Gegesy Ferencet, aki 1990 és 2010 között megszakítás nélkül volt a kerület polgármestere, és 2010-ben is csak azért bukott el Bácskaival szemben, mert a helyi MSZP erős embere, Pál Tibor esélytelenül is elindult vele szemben, kiszámítható módon befuttatva a fideszes jelöltet.

• Ferencvárosban, távolabbról legalábbis úgy néz ki, akad olyan független ellenzéki jelölt, aki mögé akár be is lehetne állni.

Baranyi Krisztina neve országosan ismert, a helyi képviselő egy rakás zűrös ügyet tárt fel, kezdve az Illatos úti vegyi szennyezéssel. Baranyi eredetileg az Együtt színeiben jutott be a helyi közgyűlésbe, de annak megszűnése óta független, így elvileg arra is alkalmas lehet, hogy párton kívüliként könnyebbé tegye a balos, zöld, liberális és jobbos pártok megegyezését.

• Ferencváros komoly készpénztartalékkal rendelkező, gazdag település, így a győztes ellenzék itt ténylegesen is alkothat, vagyis képes lehetne alternatívát mutatni a Fidesszel szemben, a győzelem puszta tényének felmutatásán felül.

Tavaly ősszel még úgy tűnt, hogy a kerületben többé-kevésbé a Márki-Zayék által elképzelt forgatókönyv szerint fognak zajlani az események. Ferencvárosban ugyanis sem a bal-, sem a jobboldalon nincs olyan, egyértelműen esélyes helyi pártjelölt, aki egyszerre ismert, népszerű és nyilvánvalóan alkalmas lenne a Fidesz legyőzésére.

Ferencváros ezzel együtt azon kerületek közé tartozik, ahol az ellenzéknek érdemes ráhajtania mind a polgármesteri pozícióra, mind a képviselőtestületi többségre. Bár a közgyűlésben a Fidesznek jelenleg kényelmes többsége van, és a polgármester és helyettesei is mind a kormánypárt tagjai, a helyzet - elvileg - mindkét fronton átfordítható lenne.

A regnáló fideszes Bácskai János nem igazán népszerű kerületvezető: a legutóbbi választáson a Fidesz az egyéni körzetekben hiába verte meg 10-2-re az MSZP-Együtt-PM-DK összeállításban próbálkozó baloldali ellenzék jelöltjeit (az LMP és a Jobbik majdnem az összes körzetben saját jelölteket indított), Bácskai csak 234 szavazattal győzte le a kerület korábban örökösnek tűnő polgármesterét, a baloldal által támogatott, ezúttal Együtt-PM színekben induló Gegesy Ferencet.

De ha megkapargatjuk azt az egyéniben elért 10-2-t, ott is az derül ki, hogy - hangsúlyozottan elvileg - az ellenzéknek lehet némi keresnivalója. A 10 fideszes egyéni nyertesből ugyanis csak 1 érte el az 50 százalékot. A nemfideszes szavazatokat persze nem érdemes egyszerűen összeadni, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy mondjuk a jobbikos, momentumos és DK-s fanok lelkesen átszavaznának egymásra. És mivel legutóbb majdnem az összes Fidesz-jelölt eredménye meghaladta a 40 százalékot, ebben a kerületben tényleg úgy néz ki, hogy teljes, jobbos-balos ellenzéki összeállás nélkül szinte kizárt a nemfideszes közgyűlési többség.

A Márki Zay-doktrína viszont leginkább a polgármesteri poszt megszerzésekor lehet hasznos. Ilyenkor ugyanis egyetlen személyről kell csak megállapodni. Elvileg az is jól hangzik, hogy egy kívülállót azért könnyebb támogatni, mert azzal a mögé beálló pártok egyike sem erősödik. Mint nemsokára látni fogjuk, Ferencvárosban a gyakorlatban éppen ez jelentette az egyik legnagyobb problémát.

Őszi mámor, tavaszi ébredés

Azt az egyet nem lehet mondani, hogy az ellenzék ne időben kezdett volna foglalkozni a 2019-es önkormányzati választással. Ferencvárosban már 2018 nyarán, vagyis bő egy évvel az esemény előtt megindult az óvatos előjáték.

A 444 tudomása szerint nyár végén és az ősz során több párt is tapogatózott Baranyinál. A színfalak mögött, igazából semmire sem kötelező beszélgetéseken elvi támogatásáról biztosította őt az MSZP állandó listás partnere, a Párbeszéd, de hasonlót kommunikált az akkor még Szél Bernadett vezette LMP is. Az a Jancsó Andrea is külön tárgyalt vele, aki eredetileg az LMP színeiben volt kerületi képviselő, de 2017. végén kilépett a pártból, majd később átigazolt a Momentumba.

Jellemző a kusza viszonyokra, hogy miközben volt olyan vezető LMP-s, aki ekkor még kifejezetten arról tágyalt Baranyival, hogy őt támogatná a pártja, egy másik, szintén befolyásos LMP-s politikus azt mondta nekem, hogy ők akkor már két éve biztosak voltak abban, hogy semmiképp sem állnak Baranyi mögé, méghozzá amiatt a 2016-os eset miatt, amikor a képviselőnő bérlakást igényelt az általa sokat kritizált kerületi önkormányzattól. (A lakást nem vette át, egy nappal azután, hogy az illetékes bizottság megszavazta azt, lemondott a lehetőségről, de forrásom szerint az LMP bizalma így is megroppant benne.)

Baranyival a Momentum is leült beszélgetni, először nyáron, majd ősszel is. De ők egy pillanatig sem erőltették a független vonalat: információnk szerint azt éreztették a képviselőnővel, hogy örülnének neki, ha belépne a pártba és úgy lenne a jelöltjük. Baranyi azonban közölte, hogy szívesebben maradna független, mert így tárgyalóképesebb lehet a többi potenciális támogató párttal. Ezzel nem árult el semmi újat, hiszen egy 2018. júliusi, Népszavának adott interjújában már lenyilatkozta:

"Jövőre elindulok Ferencváros polgármesteri tisztségéért, függetlenként, egy civil szervezettel a hátam mögött. Az biztos, most nincs az az isten, hogy belépjek egy pártba.”

Baranyi ezzel együtt is tett gesztusokat a Momentum felé, amennyiben olyan közös akciókat szervezett a párttal, ahol jelen lehettek jól fotózható Momentum-szimbólumok és önkormányzati témájú workshopot is tartott a pártnak. De belépni továbbra sem volt hajlandó.

A Momentum ekkorra azonban már valószínűleg eldöntötte, hogy mégsem Baranyi lesz az ő emberük.

Egy profi szumós birkózik egy rakás kisgyerekkel

Azt ekkor még sejteni sem lehetett, hogy pontosan mit akar az MSZP, de az már igen valószínű volt, hogy a szocialisták mozgása alapvetően fogja befolyásolni az egész kerületi helyzetet. Már csak azért is, mert a 444 tudomása szerint a 2018-as parlamenti választások előtt a párt olyan háttérmegállapodást kötött a Budapesten relatíve erős DK-val, miszerint cserébe azért, hogy a kerületet részben lefedő országgyűlési választókörzetben a szocialisták 2018 tavaszán beálltak a DK-s Ara-Kovács Attila mögé, a Gyurcsány-párt a 2019-es önkormányzati választáson viszonzásul az MSZP-nek adja át a gyeplőt. Több résztvevő is megemlítette, hogy a szocialista Pál Tibor a tárgyalásokon előszeretettel hivatkozott a DK-val kötött háttérmegállapodásra, azt érzékeltetve, hogy kvázi egyszerre beszél a két párt nevében. Sőt, ha a virtuális Párbeszédet is ideszámoljuk, akkor az MSZP-PM-DK-blokk nevében.

Vagyis az MSZP-re minden résztvevő megkerülhetetlen tárgyalópartnerként tekintett.

A párt kerületi erős embere az a Pál Tibor, aki korábban sem habozott érvényesíteni a saját érdekeit és a legkevésbé sem hatotta meg, ha ezzel adott esetben a Fidesz malmára hajtja a vizet. Az addig minden választást megnyerő Gegesy Ferenc 2010-ben például amiatt szenvedte el élete első vereségét, mert Pál a győzelemre teljesen esélytelenül is elindult ellene, így Bácskai a szavazatok 46 százalékával is polgármester lehetett. Az MSZP állítólag ezzel büntette meg Gegesyt azért, mert az egykor SZDSZ-es, majd a pártból kilépő politikus korábban felmondta velük a kerületi koalíciót.

Mivel neki a későbbiekben is fontos szerepe lesz a sztoriban, érdemes megismerkedni vele.

Moszkvai csemege

Pál a kerülethez sok szálon kapcsolódó, jól beágyazott helyi erősember és aranyfokozatú politikai túlélőbajnok. Gyerekkora egy részét a ferencvárosi József Attila lakótelepen töltötte, majd miután Moszkvában leérettségizett - édesapja négy évig volt a Csemege Kereskedelmi Vállalat ottani boltjának a vezetője - és hazatértek, 1980-ban a kerületben található Budapesti Likőripari vállalatnál helyezkedett el, ahol 86-ig dolgozott. Közben belekóstolt az állampárti politizálásba is: 1985-től tanácstag volt (a fiatal olvasók kedvéért mondom, hogy a tanácsok voltak az önkormányzatok komcsi megfelelői), és mivel azóta sem esett ki az 1990-ben önkormányzati közgyűlésre átkeresztelt testületből, ő azon kevés szuperveteránok egyike, aki 34 éve vesz részt egy kerület irányításában, rendszertől, párttól és kormánytól függetlenül.

A tanácstagságot egy évvel később, 1986-ban Pál azzal fejelte meg, hogy a szeszgyári előadóságot otthagyva főállású MSZMP-s pártmunkát vállalt a KISZ IX. kerületi bizottságánál. 1988-ban felvették az MSZMP felső vezetését képző Politikai Főiskolára, de a rendszerváltás 1990-ben kirántotta alóla az iskolát. Pált ez azonban nem tudta megtörni, hiszen az első, 1990-es önkormányzati választás óta helyi képviselő, két időszakban is alpolgármester volt. De jó ideig az országos politikában is tényező volt: 2002 és 2014 között parlamenti képviselő volt, 2002 és 2004 között pedig a belügyminisztérium politikai államtitkáraként szolgált a Medgyessy-kormányban.

Kezdődjenek végre a tárgyalások!

A naivabb olvasó azt is képzelhetné, hogy ha egyszer ennyi szó esik a közös ellenzéki fellépésről, akkor a háttértárgyalások is csoportosan zajlanak. Hát Ferencvárosban egészen biztosan nem ez a jellemző. Több beszélgetőpartnerem is kiemelte, hogy Pál Tibor - volt, aki szerint az MSZP budapesti erősembere, Molnár Zsolt mintájára - szigorúan külön-külön tárgyalt a potenciális partnerekkel, adott esetben az érdekei szerint ügyesen egymás ellen hangolva őket. Akadt, nem is egy, aki ezt "szocialista szalámitaktikának" titulálta.

Molnár Zsolt és Pál Tibor kapcsolata nem csak a hasonló tárgyalási stratégiákra szorítkozik: a kerületi MSZP-irodát, amit a fideszes polgármester jóvoltából a párt két éven keresztül ingyen használhatott, 2018-ban Molnár Zsolt vette a nevére, papíron ugyanis ez lett a törvény szerint neki parlamenti képviselőként járó budapesti irodája, amit a gyakorlatban ugyanúgy Pálék használnak, mint azelőtt.

Azt minden ellenzéki tárgyalópartnere teljesen egyformán írta le, hogyan tárgyalt velük Pál: egyértelművé tette, hogy bármilyen, nem MSZP-s polgármester jelölésének fejében ellentételezésként ő akarja vezetni a kerületi kompenzációs listát, amiről a legutóbbi választáson az akkor MSZP-EGYÜTT-PM-DK összeállításban induló balos ellenzék 2, az LMP és a Jobbik pedig 1-1 képviselőt küldhetett a közgyűlésbe. Emellett előre biztosítani akarta, hogy bárki legyen az új polgármester, az ő emberei megőrizhetik a vezető pozícióikat a kerületi cégekben, állandó bizottságokban, titkári székekben és más hasonló fizetős pozíciókban.

A sleppet etetni kell valamiből

Ezen a ponton el is értünk a kívülről néha érthetetlennek tűnő helyi ellenzéki kavarások egyik fő okához. Ez pedig a pártok, leginkább a korábban legnagyobb méretű és sok önkormányzatban sokáig uralmon lévő MSZP éhes sleppje, akiket el kell tartani.

A régi szép idők elmúltával a szocialisták azzal a problémával szembesültek, hogy nincs miből fizetni a háttérembereiket. Amíg a párt kormányon volt, a fekete pénzeket nem számolva is rengeteg lehetőségük volt a slepp kifizetésére. Parlamenti titkári, tanácsadói szerződések, szakértői megbizatások, bizottsági tagságok: mindent legálisan, bőségesen rendelkezésre álló közpénzből lehetett fizetni. De egy kis parlamenti frakcióval és állami támogatással rendelkező ellenzéki párt már a töredékét sem tudja biztosítani a korábbi forrásoknak.

Itt mutatkozott meg a helyi szint jelentősége. Lehet, hogy az országos pártközpontban három megmaradt irodista rágja a száraz kenyeret, de helyben ettől még remek megállapodásokat lehet kötni, persze csak ha a helyi Fidesz és MSZP is fogékony erre. És sok helyen fogékony. Ferencvárosban egészen biztosan. Aki csodálkozik mondjuk, hogy Pál Tibor miért nem piszkálja a kerület zűrös fideszes parkolási ügyeit és miért nem ezzel kampányol a hatalmon lévő párt ellen, az kevésbé fog csodálkozni, ha tudja, hogy hősünknek egy birtokunkban lévő polgármesteri levél szerint a kerületi képviselői alapdíjon felül nemcsak a pénzügyi és ellenőrzési bizottság elnökeként, hanem a közbiztonsági tanácsnoki pozíciójának fejében is jár további havi bruttó 290 841 forint. (Bár arról ellentétes információkat kaptam, hogy ténylegesen felveszi-e mindkét 290 ezret.)

Arra pedig, hogy miért jó kerületi háttérembernek lenni, remek példa az MSZP-s Hidasi Gábor, aki nem mellesleg Hidasi Gyula kerületi MSZP-képviselő fia. Ő a következő jogcímeken kap havi pénzt a fideszes önkormányzattól:

• A városfejlesztési bizottság külső tagjaként havi 121 748 forintot
• A Pál vezette pénzügyi bizottság titkáraként ugyancsak havi 121 748 forintot
• A Ferencvárosi Vagyonkezelő Zrt igazgatósági tagjaként havi bruttó 150 000 forintot

Ez összesen havi 393 496 forint bruttót jelent olyan feladatokért, amik havi szinten összesen jelentenek pár nap elfoglaltságot. Hidasi ezen felül a fővárosi önkormányzat Pénzügyi és Ellenőrző Bizottságában is tag.

De ott van másik példának Nagy Anikó, a 2 tagú kerületi MSZP frakciótitkára (havi 120 ezer), aki közben a kerületi FESZOFE Nonprofit Kft. felügyelőbizottsági tagja havi 80 ezerért. Vagyis Ferencvárosban MSZP-sek sora kap havi apanázst a fideszes többség jóvoltából.

De miért van szükség sleppre egyáltalán? A beszélgetések során az a kép alakult ki bennem, hogy - túl azon, hogy etetni kell a rokonságot is - leginkább azért, mert egészen kevés olyan helyi aktivista maradt, bármely pártban, aki képes és hajlandó lenne bármit is dolgozni a pártért, kivéve azokat, akiknek ezért fizetnek valamit.

Több beszélgetőpartnerem szerint az itt bemutatott Fidesz-MSZP összjáték és a kerületi pénzből eltartott slepp a fő oka egyébként annak, hogy Pál ilyen határozottan megtorpedózta Baranyi polgármesterjelöltségét. A független képviselő ugyanis jó ideje nyíltan ostorozza a kerületet irányító nemhivatalos nagykoalíciót, különös tekintettel arra, hogy ő kezdett elsőként foglalkozni a helyi parkolási maffia ügyeivel is.

És Baranyi volt az, akinek a közérdekű adatigénylése miatt nemrég lelepleződött - mármint megírta a 444 - hogy a Fidesz vezette kerület 2015- és 2017. között két éven át ingyen, sem bérleti díjat, se rezsit nem szedve biztosított irodát a kerületi MSZP-nek, ami már a pártfinanszírozási törvény megsértését is felveti.

A ringlispil ehhez képest lovasszobor

Naiv ember persze, aki azt gondolja, hogy politikai pártok rokonszenves elveket követve, önzetlenül egyeztetnek egymással a színfalak mögött, de ami Ferencvárosban zajlott - sőt annak csak az a kis szelete, amire valamennyire ráláttam - az a legcinikusabb választót is meghökkentené.

Amikor pár héttel ezelőtt elkezdtem foglalkozni a témával, az volt az aktuális helyzet, hogy

• Pál Tibor már rég kizárta, hogy az MSZP bármilyen felállásban támogatni fogja Baranyi polgármesteri jelölését
• az ellenzéki összefogás alapja pedig Pál és a Momentum le nem fixált megállapodása volt, miszerint a kompenzációs lista első helye és a slepp pozícióinak bebetonozása fejében az MSZP beáll egy Momentum-logós polgármesterjelölt, konkrétan az LMP-ből a Momentumba átigazolt Jancsó Andrea mögé.

Egyik, a tárgyalásokban érintett momentumos beszélgetőpartnerem ekkor azt magyarázta, hogy azért állnak le egyáltalán boltolni azzal az MSZP-vel, amelyikről szerintük is minimum gyanús, hogy összejátszik azzal a Fidesszel, akit épp leváltanának, mert ők csak olyan jelölteket szeretnének támogatni, akiknek reális esélyük van a győzelemre. És Ferencvárosban az MSZP nélkül vagy ellenére senkinek sincs esélye - szólt az érvelés. Ugyanazzel a szöveggel indokolták meg, hogy miért vonták meg a támogatásukat attól a Baranyitól, akit saját bevallásuk szerint is kedveltek és kezdetben alkalmas polgármester-jelöltnek tartottak. Nekem ugyanakkor elég hevesen állították, hogy ig- és fb-tagságokról meg tanácsnoki pozíciókról nem hajlandók tárgyalni Pállal.

24 órán belül kiderült, hogy mennyit ért a boltolás a helyi erősemberrel. Ekkor ugyanis az a hír érkezett, hogy Pál váratlanul inkább az LMP-s Csárdi Antallal állapodott meg - persze nem véglegesen - arról, hogy az MSZP-LMP összefogás lesz a kerületi ellenzéki tömb alapja, a polgármesterjelölt pedig Csárdi egykori kampányfőnöke, Gál József lehet. Gál az előző önkormányzati választáson Óbuda LMP-s polgármesterjelöltjeként 6,95 százalékos eredménnyel a negyedik lett, jelenleg a Fővárosi Közgyűlés tagja, éppen Csárdi helyén, aki tavaly országgyűlési képviselő lett.

Ez persze csak addig volt érvényben, míg nem sokkal később kiderült, hogy a kerület polgármester-jelöltje a legfrissebb kombináció szerint a Párbeszéd egykori parlamenti képviselője, Dorosz Dávid lehet, akinek már végképp nincs semmi köze Ferencvároshoz. De persze ez sem biztos: amikor baloldali ellenzék Budapesten egymással megállapodó négy pártja, vagyis az MSZP, a DK, a Párbeszéd és a Momentum múlt szombaton bejelentette a paktumjukat, bemutatva a közös kerületi polgármester-jelölteket, Ferencváros esetében nem Dorosz neve hangzott el. Hanem azt mondták, hogy itt még nincs meg a végleges személy, de több jó jelölt is akad. Sőt elhangzott az is, hogy elképzelhető, hogy a szóbajöhető jelöltekről meg fogják kérdezni a kerület lakóit.

Az LMP aktuálisan abban bízik, hogy ha sikeresen fejeződnek be a tárgyalásaik arról, hogy csatlakoznak a múlt szombaton bejelentett fővárosi MSZP-PM-DK-Momentum összefogáshoz, akkor "ők kapják a IX. kerületet", vagyis a végén mégis az ő emberük, Gál József lehet a polgármesterjelölt.

A Jobbiknak viszont a momentumos Jancsó a legrokonszenvesebb a kínálatból.

Miért kavarnak ennyit?

Az világos, hogy egy jelöltállítási folyamat ideális esetben is sok fordulattal járhat,

de mi az oka a Ferencvárosban tapasztalható ehhez képest is extrém kavarásnak, fúrásnak és töketlenkedésnek?

A főszereplőkkel folytatott hosszabb beszélgetések alapján a következő jelentősebb okok rajzolódtak ki:

- A legfontosabb az MSZP megkerülhetetlensége. A párt fővárosi választásügyi tárgyalásait az a Molnár Zsolt irányítja, akiben tárgyalópartnerei nem bíznak, és eltérő megfogalmazásban ugyan, de mindegyikük megemlítette, hogy szándékosan vagy nem, de húzásai a Fidesznek szoktak kedvezni.

Beszélgetőpartnereim egyetértettek abban, hogy nem Ferencváros az egyetlen hely, ahol a Fidesz és az MSZP meglepően jól elvannak egymással. Az ilyen kerületekben végképp nehéz az egyeztetés, mert az MSZP helyi erős emberei mindent a saját és holdudvaruk érdekeinek rendelnek alá, ami ebben az esetben részben megegyezik a Fidesz érdekeivel. A szocialista tárgyalók egyetlen szempontja a meglévő pozícióik megőrzése - panaszkodtak többen is.

- A pártok meglepő módon nem kötötték össze a fővárosi szintű egyeztetéseket - ezek a kerületi polgármesterjelöltekről szólnak - a kerületi szintűekkel, amiken a helyi egyéni jelöltek és a kompenzációs listák összeállítása dőlnek el.

- A pártoknak külön-külön sincs mindig egységes álláspontja. Simán előfordul, hogy egy párt helyi szervezete mást támogat, mint a fővárosi vezetés.

- Sőt, olyan is van, hogy egy párt erős emberei országos szinten sem értenek egyet a követendő alapstratégiában sem. Az LMP-n belül például két, gyökeresen eltérő áramlat viaskodik egymással. Az egyik a Jobbikhoz közeledne és velük kezdene Új Pólust képezni, a másik viszont inkább a balos ellenzékkel szövetkezne.

- Miközben a rövid távú érdekeik a teljes összefogás felé tolnák őket, az ellenzéki pártok egyik fele középtávon egészen mást vár az összefogástól, mint a másik. A Momentum, az LMP és a Jobbik olyan ellenzéki összefogásról álmodik, amelyik idővel megszünteti az MSZP, illetve az MSZP-PM-DK-blokk meghatározó szerepét. Az MSZP, a Párbeszéd és a DK olyanról, amelyik örökre megőrzi azt. A Jobbik elég nyíltan kritizálja az MSZP-t. Az LMP is, de ez őket egyáltalán nem akadályozza meg a velük való boltolásban. A Momentum is, de ennek ellenére ők is azonnal eltekintenek az MSZP-ellenes elveiktől, amint konkrét helyzet adódik.

- Egy érintett szerint eddig az történt, hogy "akivel a szocik leültek, azt megették reggelire". Ebben a szocialisták malmára hajtja a vizet az ügyes tárgyalási stratégiájuk: elérték, hogy alig-alig vannak igazi többpárti egyeztetések, hanem mindenki külön-külön kuncsorog az MSZP-nél, aki ezáltal jól ki tudja játszani a többieket egymás ellen. Érdekes jelenség volt, hogy miközben az összes résztvevő kemény szavakkal kritizálta a szocialista szalámizást, abba a gyakorlatban külön-külön mindannyian belementek.

- Annak ellenére, hogy ők maguk kommunikálják azt, hogy a Jobbik bevonása nélkül nem igazán képzelhető el hatékony ellenzéki fellépés az önkormányzati választáson, a jobboldali pártot az MSZP nyomására tudomásunk szerint lényegében kihagyták a fővárosi szintű egyeztetésekből és ugyanez a helyzet a kerületek többségében is.

- Ezzel - egyelőre legalábbis - betettek annak a tervnek, amit a Jobbik és az LMP egyik fele dédelgetett. Ők nemcsak Puzsér Róbert mögött akartak közösen felsorakozni, hanem az önkormányzati választások egyeztető tárgyalásain is közösen, új pólusként terveztek asztalhoz ülni a baloldali ellenzékkel, amiről a színfalak mögött hónapok óta egyeztettek. Az Új Pólus egyik támogatója beszélgetésünk közben arra hivatkozott, hogy a legutóbbi választáskor a Budapesten az ellenzékre leadott szavazatok 40 százalékát kapta a reménybeli Új Pólus két pártja. Az MSZP reakciója a pólusodásra egy kétkezes-kétkéses hentestechnikai bravúr, a kétoldali párhuzamos szalámizás volt: az egyik oldalon kitúrták a Jobbikot a megbeszélésekről, a másikon viszont szövetséget ajánlottak az LMP erre fogékony felének.

Minderre rájött az a meglepő húzás, hogy az MSZP-PM-DK-Momentum kvartett ilyen meglepően korán bejelentette a fővárosi polgármesterjelöltjeit. Miért tettek ilyent azelőtt, hogy lementek volna az EP-választások, illetve hogy legalább mind a 23 budapesti polgármesterjelöltben meg tudtak volna állapodni? Az érintettek szerint ez a sietség kizárólag az MSZP-nek kedvez. A tárgyalások egyik résztvevője szerint a szocialisták saját méréseik szerint a vártnál rosszabbul szerepelhetnek az EP-választáson, ezért gyorsan a nyilvánosság elé álltak egy olyan jelöltlistával, amiben erősen túlreprezentáltak, hogy majd legyen miből engedni. A múlt szombaton publikált listát eleve nem szabad egészen komolyan venni: abban ugyanis beleírtak olyan, papíron a PM-nek és Momentumnak juttatott kerületeket, amiket valójában az LMP-nek szánnak. Ilyen a IX. kerület - papíron PM, a tervek szerint LMP - és a XXIII., ami elvben momentumos, a szándék szerint viszont LMP-s lehet. A legviccesebb az, hogy az MSZP állítólag azzal győzte meg a másik hármat arról, hogy gyorsan a nagyközönség elé kell állniuk, hogy ezzel majd erőt és stabilitást mutatnak.

Vissza a kerületbe!

Ebben a pillanatban tehát úgy állunk a Márki-Zay-féle álomvilághoz képest, hogy Ferencvárosban pontosan ugyanott tartunk, mint a 2014-es önkormányzati választások előtt: a Fidesszel szemben ott van egy négy, balos-liberális ellenzéki párt alkotta helyi koalíció, az egyetlen változás, hogy kikerült a megszűnt Együtt és bekerült a megalakult Momentum) plusz külön az LMP plusz külön a Jobbik, nincs viszont se elismert, több jelentős párt által támogatott független helyi polgármesterjelölt - mint legutóbb Gegesy - sem szorosan párthoz kötődő, de legalább helyi figura. És a jelen állás szerint végül bárki legyen a négyek polgármesterjelöltje, el fog ellene indulni minimum Baranyi, de az sem kizárt, hogy egy jobbikos és egy LMP-s jelölt is.

De ez csak a jelen állás, április 11-én. A következő hetekben-hónapokban tényleg bármi megtörténhet. Benne van, hogy a kerület a PM-é marad és ők meggyőzik a többieket Baranyiról. Vagy Doroszról. De az is, hogy a négy baloldali ellenzéki párt pár napon belül megegyezik az LMP-vel és az újraosztás után ők kapják a ferencvárosi polgármesterjelölés jogát. Vagy befut egy eddig sehol sem emlegetett Progresszív Sötét Ló.

Azt senki sem gondolhatta, hogy könnyű lesz összehozni egy Jobbiktól a Párbeszédig tartó együttműködést. De egy biztos: a Fidesz egyelőre elégedetten dörzsölheti a tenyerét.