A földgáz az egyik legizgalmasabb áru Közép-Európában. Kereskedelmében a távoli nagyhatalmak és az összes itteni ország is érdekelt. Szállítani kifejezetten nehéz, ezért egy új útvonal kialakítása évtizedekre meghatározhatja az üzletet. Mostanában új vezetékek épülnének, és új beszerzési források jelennek meg a régióban, és ez nagyon komoly erőket mozgatott meg.

Mintha egy területfoglalós stratégiai társasjátékot játszanának a világ kormányai és óriásvállalatai, és ennek vetélkedésnek egyik kulcsfontosságú mezője éppen Magyarország.

A Fekete-tenger alatt feltárt romániai gázmezők piacra dobása, az USA által erőltetett cseppfolyós gáz behajózása, az oroszok által erőltetett Török Áramlat vezeték építése, az ukrán tranzit esetleges lekapcsolása, az azerbajdzsáni gáz bekötése Dél-Európába, és a norvégiai gáz bekötése Lengyelországba egyenként is fontos fejlemények lennének, és most mindegyik érdekében nagy erőkkel egyszerre küzdenek. Valószínűtlen, hogy mindegyik terv megvalósuljon. A kérdés az, hogy melyik tervből lesz hamarabb valóság, és ezzel a rivális elképzelések közül melyiket lehetetleníti el.

Az utóbbi egy hónap legfontosabb fejleményei:

Március 14. A romániai gázvezetékeket birtokló Transgaz közgyűlésén a részvényesek elutasították a hálózat közel 2 milliárd eurós bővítési tervét. A pénznek több mint fele a Magyarország felé menő vezetékre ment volna el, amin a tengeri mezők gázát vitték volna Közép-Európa felé. A részvényesek szerint egyelőre túl sok a bizonytalanság a terv körül. Februárban elhalasztották a magyar - román határkapacitásra kiírt, utolsónak és így sorsdöntőnek szánt árverést is, júniusig.

Március 25. Ukrajna felajánlotta Magyarországnak, hogy tároltasson gázt a területén, hogy ne szenvedjen hiányt, ha az oroszok 2020-tól elzárnák a tranzitot. A magyar kormány néhány héttel később inkább magyarországi tárolásról állapodik meg az oroszokkal.

Április 3. Egy szaúdi vezetésű konzorcium elnyerte a Török Áramlat gázvezeték bulgáriai szakaszának megépítését.

Április 5. Megkezdték a TAP nevű vezeték utolsó szakaszának a megépítését, Albánia és Olaszország között. A vezeték azeri gázt szállít majd Törökországon keresztül Olaszországig. Hosszabb távú tervként felmerült egy északra induló leágazás megépítése is, Szerbia felé.

Április 9. Az EU gázvezetékeket felügyelő szervezete, az ACER, döntést hozott a román - magyar - osztrák vezeték nyomvonala miatt kialakult vitában, és a javaslata inkább az osztrák OMV-nek kedvezett, mint a magyar oldalnak. A magyarok szerettek volna módosítani az eredeti terveken, és a Szlovákia felé menő vezetékre terelni a román tengeri mezők gázát.

Április 11. Az Európai Bizottság egy energetikai ügyekben illetékes magas rangú vezetője kijelentette, hogy 2019 végére biztosan nem lesz üzemképes az Északi Áramlat 2, az új tenger alatti orosz - német gázvezeték, amivel az oroszok kiválthatnák az Ukrajnán átmenő tranzitot. A késés formai oka, hogy a dán hatóságok még nem adták ki a környezetvédelmi engedélyeket, de az is számít, hogy az amerikai kormány szankciókkal fenyegeti az építkezésben érdekelt európai cégeket.

Április 12. Szijjártó Péter Dubrovnikban ajánlatot tett a horvát államnak, hogy Magyarország megvenné a Krk szigetére tervezett LNG terminált, ha az elkészül. A horvátok azt is akarták, hogy legyen stabil vevő az onnan érkező gázra, de ezt Szijjártó nem akarta megígérni. A magyar kormány irreálisnak tartja a tervezett tranzitdíjat is, ami akkor lépne életbe, amikor az Adria gázvezeték Horvátország irányából Magyarország felé is alkalmassá válik szállításra. Ezt a horvátok az év végére ígérik.

Április 15. Lengyelország 215 millió euró EU-s támogatást nyert el a norvég - dán - lengyel tengeri gázvezeték megépítéséhez. A terv szerint 2022-től érkezhetne norvég gáz Közép-Európába ezen az új vezetéken keresztül.

Április 17. Szijjártó Péter és Viktor Zubkov, a Gazprom igazgatótanácsának elnöke Budapesten megegyeztek, hogy a 2020-ra tervezett magyarországi gázvásárlás egy részét már az idén leszállítják az oroszok.

Április 17. A szerb kormány bejelentette, hogy napokon belül elkezdik építeni a Török Áramlat gázvezeték szerbiai szakaszát. Azt ígérték, hogy decemberre készen lesz a bolgár határtól a magyar határig (Horgosig) tartó cső, amin orosz gáz érkezne.

A magyar kormány elvben minden tervet támogat, az egymással összeegyeztethetetleneket is, ezért az igazán izgalmas az, hogy a gyakorlatban hogyan segíti vagy éppen lassítja a tervek alakulását. A magyar pozíció 2015 óta sokkal jobb, mint valaha volt, mert megszűnt az ország teljes kiszolgáltatottsága Oroszország felé.Ezen a piacon még gáz se kell ahhoz, hogy egy beruházás alapvetően meghatározza a szereplők pozícióját. Érdekes példa erre a szlovák-magyar gázvezeték, ami EU-s támogatással épült, 2015-re lett kész, és nagyon sok gáz fér el benne, és nyugati csatlakozásai révén alkalmas arra, hogy Magyarország orosz gáz nélkül is boldoguljon. De a vezeték teljesen üresen áll, amióta készen van. Mégis, elsősorban ennek köszönhető, hogy Magyarország alkupozíciója jelentősen javult az oroszokkal szemben. Amióta létezik, azóta nincs hosszú távú szerződés a két ország között, pedig ahol csak ez lehetséges, az oroszok igyekeznek legalább tíz évre szerződni, előre meghatározott árképlet és mennyiség alapján, minél rugalmatlanabb konstrukciókban. Magyarország viszont most már képes csak egy évre szerződni, és soha többé nem mehetnek a nyugati beszerzési árak fölé (ezt leginkább a holland gáztőzsde mutatja).

A fő szabályok

A régióban mindenkinek kell gáz. Télen elsősorban gázzal fűtenek ezekben az országokban, sok helyen áramot is termelnek belőle, és az ipar egész évben komoly fogyasztó. Télen fűteni, egész évben sokat fogyasztanak a gyárak is, és az áramtermeléshez is szükség lehet rá.

A gáz árának módosulása befolyásolja egy ország gazdasági helyzetét és lakóinak az életszínvonalát, a termékek áraiban és a háztartások rezsijében is gyorsan megjelenik minden változás.

A gáznak nincs világpiaci ára, mint az olajnak. Ez a szállításának körülményessége miatt van: ahol sok forrásból sok vezetéken át lehet gázt venni, ott kialakulhat verseny a szereplők között, ám ahol egy helyről egy vezetéken érkezik, ott az eladó olyan árat kér érte, amilyet akar. Az EU régóta azt szorgalmazza, hogy minél több vezeték épüljön a régióban, minél több irányból, hogy verseny alakulhasson ki.

A legtöbb gáz ebbe a régióba Oroszország felől érkezik, csővezetékeken keresztül. Oroszországban a gázkereskedelem állami monopólium, és a gázüzlet az orosz kormány külpolitikájának egyik leghatékonyabb eszköze: ha büntetni akarnak egy másik országot, akkor felemelik a gáz árát, vagy végső soron elzárják a csapot; ha pedig jutalmaznának, akkor olcsóbban adják. Ebben csak a versenytársak megjelenése tudja korlátozni őket, ezért igyekeznek megakadályozni más forrásra támaszkodó vezetékek építését. Akár úgy is, hogy igyekeznek előbb építeni egy újat, mint hogy más fektessen le vezetékeket.

A vezetékek építése igen drága. Az EU területén viszont nem lehet annak vezetéke, akinek a gázát szállítják benne, vagyis a Gazprom EU-s szárazföldi területen nem építhet magának vezetékeket, csak ha legalább fele részben bevon másokat is, és a vezetékekben áramló gáznak is csak a fele lehet az övé.

A vezetékeken kívül tárolók is kellenek a gázkereskedelemhez, főleg mert télen sokkal több fogy belőle, mint nyáron. Tárolót azonban nem lehet csak úgy építeni, mert a gázt kimerült gázmezőkben lehet leginkább tartani, és ezek elhelyezkedése adottság. Magyarország viszonylag jól áll ebben, elég sok gázt lehet tartani nálunk, és az állam 2013 végén felvásárolta az összes hazai gáztárolót, vagyis a kormány kezében van a döntés, hogy kinek a gázát engedi be ezekbe

LNG

Az USA az utóbbi évek technológiai vívmányainak köszönhetően a világ egyik legnagyobb gáztermelője lett. Kereskedelmi és politikai érdeke is azt diktálja, hogy betörjön gázával az eddig orosz piacnak számító közép-európai régióba is. Ezért LNG-terminálok építésére buzdítja az európaiakat. Ilyen termináloknál lehet fogadni a hajón szállított, cseppfolyósra hűtött gázt. Az így érkező gáznak árban általában alá tudnak menni a vezetékes szállítók, mert a gáz lehűtése és behajózása költséges. Nem véletlen, hogy az európai LNG-terminálok átlagosan 30 százalékos kihasználtsággal működnek.

Az amerikaiak azzal győzködik a közép-európaiakat, hogy megéri kicsit többet fizetni, hogy ne legyenek kiszolgáltatva az oroszoknak, szerintük ez olyan, mintha valaki biztosítást kötne. A másik érvük, hogy Katarból, vagy a világ más részéből is lehet LNG-t hozni, itt könnyebben kialakulhat verseny, mint a vezetékeken. A környéken Lengyelországban már épült egy LNG terminál, és az amerikaiak nagyon szeretnék, ha Horvátországban, Krk szigetén is megépülne egy.

A horvátországi LNG terminált hosszú évek óta tervezgetik, de van vele néhány nagy probléma. Az egyik, hogy a horvátoknak nincs szükségük sok gázra, a másik, hogy a Magyarország felé menő vezeték nincs felkészítve a kifelé történő szállításra. Márpedig a Krkre tervezett terminál gázát a leglogikusabban Magyarország irányába lehetne eladni, egyrészt mert ide sok gáz kell, másrészt mert innen sok irányba mennek kifelé is vezetékek (Ausztria, Szerbia, Szlovákia, Románia és Ukrajna irányába is), és még tárolni is lehet.

A magyar gázkereskedők eddig azt mondták, hogy nem akarnak drágábban venni gázt, mint amennyiért mások (értsd az oroszok) adják, és a magyar kormány is ezt képviselte. Ezért is volt meglepetés, hogy a magyar kormány bejelentette, hogy a magyar állam kész megvenni a Krkre tervezett terminál negyedét. Ez egy fontos gesztus volt az amerikaiak felé, akik novemberben az energiaügyi-, februárban pedig a külügyminiszterüket küldték Budapestre, hogy többek között a terminál mellett érveljenek. A magyar bejelentés egyelőre gesztus csak, mert sok vita van még a két kormány között a beruházásról.

Új román mezők

A közelmúltban jelentős gázmezőket találtak a Fekete-tengerben, amelyek közül a legígéretesebb a Neptun nevű, ami Romániához tartozik. A kitermelés beindításán az osztrák OMV romániai leányvállalata és az amerikai Exxon közösen dolgoznak. A Neptunból évi 8 milliárd köbméter gázt várnak, akár már 2020 végétől, ez majdnem annyi, mint évente Magyarország teljes gázfogyasztása. Csakhogy a kitermelés beindítását már többször is elhalasztották, és a két cég egyelőre vonakodik belerakni a még hiányzó, állítólag az 1 milliárd dollárt elérő összeget.

A halogatásról már korábban írtunk itt, és azóta sem lett tisztább a helyzet. Egyrészt tavaly decemberben a román parlament hozott néhány új törvényt a gázról: felemelték a tengeri kitermelés adóját; kötelezték a termelőket, hogy a felhozott gáz legalább felét belföldön adják el; és hatósági árassá tették a belföldi értékesítést. Az Exxon szerint így már nem éri meg termelni. Az OMV pedig a gázt Magyarországon keresztül a bamugarteni (Ausztria) nagy elosztóközponthoz akarná vinni, és Európápa több országában eladni, nem az egyébként is telített román belföldi piacon.

A román gáz megjelenése Közép-Európában nyilvánvalóan az oroszok üzletét rontaná, de azért ez sem teljesen egyértelmű. A Gazprom ugyanis résztulajdonosa a baumgarteni elosztóközpontnak, együtt az OMV-vel.

Orbán Viktor bejelentette korábban, hogy számít erre a gázra magyarországi fogyasztásra is, és elindult az építkezés a határon, hogy évi 4 milliárd köbméter tudjon átjönni Csanádpalotánál. Ehhez bővíteni kell a román vezetékhálózatot is, erre az EU ígért támogatást, és ez EBRD is adott rá hitelt, de a román vezetékeket építő cég egyelőre halogatja a munkát. A beruházás első számú akadálya most a román gáztörvény, aminek módosításáért az amerikai kormány és az érintett cégek is győzködik a román politikusokat. Állítólag nyáron lehet, hogy belemegy a román kormánypárt valamiféle enyhítésbe.

De van egy másik probléma is, mégpedig a magyar szakasz, és itt vannak fontos új fejlemények. A magyar energiahivatal ugyanis nem engedélyezte, hogy Csanádpalotától egy új vezeték épüljön Ausztria felé. Hanem azt javasolták, hogy több meglévő vezeték összekapcsolásával a vezeték forduljon északnak, és a 2015 óta üresen álló szlovák vezetéken menjen ki a gáz az országból, és onnan akár mehet Baumgartnerre is. A magyar érvelés szerint ez sokkal olcsóbb volna. Ebbe viszont az OMV nem akar belemenni.

A vita az ACER, vagyis az EU-s gázvezetékeket felügyelő ügynökség elé került, ami most áprilisban úgy döntött, hogy árverést kell tartani, és ha az eredetileg tervezett, közvetlenül Ausztriába menő útvonal gázára van érdeklődés a kereskedők részéről, akkor ezt a változatot kell megépíteni. Ez nem túl jó hír a magyar félnek. A magyarok ugyanis azt akarták, hogy a román gázt lényegében már magyar területen lehessen értékesíteni, és ezzel ne Baumgarten legyen a fő elosztóközpont, hanem kiépülhessen itt is egy nagy európai csomópont.

A központi elosztás kérdése

Ebben a vitában a magyarok az ACER felé azzal érveltek, hogy amíg a román törvények miatt bizonytalan a kitermelés megkezdése, addig kár ilyen drága vezetéket építeni. Ráadásul a Krk-re tervezett LNG terminál és a Török Áramlat (lásd később) körüli fejlemények miatt is érdemes kivárni. Az osztrákok pedig azt emelték ki, hogy kár túlbonyolítani az eddigi terveket, Ausztriában nagyobb igény van most gázra mint Magyarországon, és a régiós árakat így lehetne a legjobban kiegyenlíteni.

Úgy tudjuk, hogy informálisan mindkét ország érdekelt vállalatai azt sugallják, hogy a másik az oroszok kezére játszik. A magyarok szerint ezt bizonyítja, hogy Baumgarten részben orosz tulajdonban van. És ezt bizonyítja az is, hogy az új vezeték nyomvonala Szegedtől pontosan ugyanaz lenne, amit az oroszok is akarnak építtetni itt, a Török Áramlat utolsó szakaszának. Erről később még lesz szó.

Az osztrákok viszont azt mondják, hogy a magyar engedély elmaradása csak arra jó, hogy lassítsák az egész beruházást, pedig korábban már számos bank és EU-s hatóság jóváhagyta tervet. Az amerikaiaknak lényegében mindegy, csak oldják meg valahogy, hogy a román gáz eljusson a közép-európai piacokra.

A vitát mérgezi az OMV és a Mol évtizedes ellenségeskedése is. Nem csupán riválisok ezen a piacon, de bő tíz éve az OMV felvásárolta a Mol részvényeinek közel negyedét, majd eladta a csomagot a Szurgutnyeftegáznak, az orosz hadsereg hivatalos benzinszállítójának. A magyar kormány végül 500 milliárd forintért vette vissza az oroszoktól a részvényeket (szeptembertől ezeknek a jövedelméből működik majd a Corvinus Egyetem is). A Mol úgy jön ide, hogy a nemzetközi gázvezetékek Magyarországon az FGSZ tulajdonában vannak, az pedig a Mol leányvállalata, vagyis a Mol-nak kellene megépítenie és működtetnie az OMV vezetékét.

A helyzet más vonalakon is éleződik. Még tavaly kiírtak egy árverést a tervezett új vezeték román-magyar határkapacitására, egy olyat, amit az ACER most kiírattat az osztrák - magyar határra is. A vezeték a román tengeri mezők felől akkor épülhet meg, ha ezekre lesz elég vevő is, legalább 15 évig.

A tavalyi román-magyar határra kiírt árverésre két cég is jelentkezett, sok gázt lekötve, sok évre előre. Üzleti titok, hogy melyek ezek, de a román lapok megírták, hogy a magyar állami MVM-ről, és a svájci központú, de magyar tulajdonban lévő MET-ről van szó. Csakhogy decemberben az MVM visszalépett az üzlettől, és a MET is óvatosabb ajánlatot tett. Idén januárban ezért megismételték az árverést, de nem volt jelentkező. Februárra kiírtak egy utolsó, mindent eldöntő árverést, amire ha nem lett volna jelentkező, akkor lefújták volna az egész vezetéképítést.

A két árverés között járt Mike Pompeo amerikai külügyminiszter Budapesten, aki nagyon erőltette a dolgot. Aztán végül a februárra tervezett mindent eldöntő árverést elhalasztották júniusra. Információink szerint elsősorban azért, hogy időt adjanak a román parlamentnek a tavaly decemberi gáztörvények módosítására. Piaci pletykákból úgy tudjuk, hogy ha a bukaresti parlament teljesíti az Exxon és az OMV elvárásait a kitermelés megindításához, akkor megint lesz magyar jelentkező a gázra. Csakhogy attól még a vezeték magyarországi szakaszának útvonala nem oldódik meg.

Óriási vezetékek még

A román mezők gázának behozatala tovább enyhítheti a kiszolgáltatottságot Oroszországgal szemben, de azért nem akkora mennyiségről van szó egyelőre, ami alapjaiban változtatná meg a régiós piacot. És közben az oroszok is építkeznek, elég komolyan.

Oroszország már 15 éve dolgozik azon, hogy Ukrajnát kikapcsolja az Európába menő gáztranzitból. A Magyarországra érkező orosz gáz például szinte mind Ukrajna felől jön, akár közvetlenül Beregdarócnál, akár Szlovákián átutaztatva Baumgarten, vagyis Ausztria felől, mosonmagyaróvári belépéssel érkezik.

Oroszország jelenleg Ukrajnának is szállít gázt - bár jóval drágábban és jóval kevesebbet mint a 2014-es ukrán forradalom, és a donyecki háború kitörése előtt - ám a 10 éves hosszú távú szerződésük 2020-ban lejár. Ez azért fontos, mert ha az oroszok nem adnak több gázt Ukrajnának, akkor a tranzitot is könnyebben leállíthatják.

A készülődés jegyében Szijjártó Péter - aki a nemzetközi gázüzletekért felel a magyar kormányban - megállapodott a múlt héten a Gazprom elnökével, hogy a 2020-as gázszállítmányok egy részét előre, még az idén leszállítják. Nyilvánvalóan ez is arra utal, hogy az ukrán tranzit veszélyben van. Ugyanakkor ebből az is következik, hogy a magyar tárolókat idén a Gazrpom gázával töltik fel.

Az ukrán tranzit kiváltására épül az Északi Áramlat 2, ami Oroszországot és Németországot köti össze a tenger alatt. Abban a beruházásban részt vesz nagyon sok európai energetikai cég, a németek mellett például az OMV, illetve olasz és francia társaságok is. Az USA kormánya gyűlöli ezt a vezetéket, és van már amerikai törvény, ami alapján szankciók alá vonhatók a beruházásban részt vevő európai vállalatok. Ha megépül, akkor Magyarországra is juthat belőle elvben, például a szlovák vezetéken keresztül. Csakhogy ha innen kell pótolni az ukrán útvonalat, akkor azon a vezetéken már nem lehet kifele vinni a román gázt, ahogy azt a magyarok erőltetik. És ahogy Kaderják Péter energetikai államtitkár mondta tavaly az MTI-nek, a hosszabb út miatt az északról érkező orosz gáz drágább lesz, mint az Ukrajna felől érkező. A vezeték az EU-s és a német engedélyeket már megkapta, de a dán kormány egyelőre nem adta meg a szükséges hozzájárulását.

Közben készülnek a tervei egy norvég - dán - lengyel nyomvonalú, szintén tenger alatti gázvezetéknek is, ami a norvég tengeri mezők gázát vinné Lengyelországba, és elvben onnan is le lehetne hozni a gázt Magyarország felé, főleg ha megépül egyszer egy észak-déli irányú vezeték a lengyel tengerparttól Szlovákia irányába. A norvég - lengyel vezetékre az EU éppen a múlt héten ígért pénzt.

De épül még egy orosz vezeték, ami szintén alkalmas lehet az ukrán tranzit kikapcsolására. Ez a Török Áramlat, ami a Fekete-tenger alatt vinne orosz gázt Törökország európai oldalára, és onnan Bulgária - Szerbia - Magyarország - Ausztria útvonalon Baumgartenhez. Ez az EU és az USA által néhány éve megfúrt Déli Áramlat tervének új változata. Az építkezés az orosz és a török szárazföldi oldalon már elkezdődött, a bolgár szakasz megépítésére kiírt tendert pedig három hete nyerte meg egy szaúdi cég, és a szerb kormány a múlt héten jelentette be, hogy náluk idén mindenképpen elkezdik a vezeték építését. A magyar kormány elvben ezt a projektet is támogatja. Ez ötször nagyobb kapacitású vezeték lenne, mint a Románia felől tervezett, bár nem világos, hogy mire ideérne a gáz, mennyi maradna meg belőle, egy esetleges török, bolgár és szerb bevásárlás után. A MET részt vett a Török Áramlat bolgár szakaszára kiírt idei árverésen is, igaz, piaci pletykák szerint csak egészen kis mennyiséget kötöttek le.

Hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, épül közben a TAP nevű vezeték is, amely a tavaly elkészült TANAP folytatása. A TANAP azeri gázt visz Törökországba, a TAP pedig onnan Görögországon és Albánián keresztül Olaszországba, itt már az utolsó szakaszt építik. A brit - azeri - olasz - belga - török érdekeltségű beruházás mögött álló cégek azt remélték, hogy a vezetéknek esetleg lehet egy északi leágazása is, amelyet hasonló nyomvonalra terveznek, mint az orosz hátterű Török Áramlaté volna. Ha viszont azt tényleg komolyan elkezdik építeni még az idén, akkor a TAP északi leágazása aligha készül el.

Mindenben benne kell lenni

Mindegyik terv valamilyen módon összefügg a másikkal, és a sok határ miatt számos kormány és megannyi vállalat érdekei feszülnek egymásnak. A kisebb szereplők - és ilyen Magyarország is - ráadásul mindegyik projektet támogatják egyszerre, akkor is, ha azok megvalósulásai kizárnák egymást, nehogy kimaradjanak abból, amelyik végül elkészül. Így viszont különösen nehéz eldönteni, hogy egy egy gesztus mögött cselvetés, vagy őszinte szándék húzódik-e meg.

Címlapkép: Kiss Bence