• Zárt világnak tűnik, de sok ezer gyereket érint: a kormány gyökeresen átalakította a gyermekvédelmi rendszert.

• Az állami nevelésbe vett gyerekek jelentős része már egyházi intézményben él.

• A nevelőszülői ellátásból teljesen kivonult az állam, nagyon kevés civil mellett kizárólag egyházak maradtak.

• Közülük is kiemelkedik a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató. Lelkes, táborszervező teológushallgatók alapítványából hatalmas szervezet jött létre, élén Kothencz Jánossal, háta mögött a Szeged-Csanádi Egyházmegyével és Kiss-Rigó László püspökkel.

• Kothencz állami gondozásban nőtt fel, mégis magasra jutott, jó politikai kapcsolatai a minisztériumig érnek, még Botka László kihívójaként is megmérette magát.

• Mit jelent az egyházi térnyerés a gyermekvédelemben? Kötelező-e keresztet vetni, és jobb lesz-e vajon a gyerekeknek?

1998 júniusában százhúsz állami gondozott és negyvenöt felnőtt segítő gyűlt össze Izsákon, Kecskeméttől nem messze, a második ÁGOTA-táborban.

„Huszonéves, erős, vidám fiú ő, akiben érezni az elhivatottságot. Maga is állami gondozottként nőtt fel, hányódott-vetődött, mint sok más sorstársa, s szinte a véletlennek köszönhető, hogy egy katolikus pap jóvoltából megismerhette a kereszténységet, Jézust, a másokért élés örömét” - írta akkoriban az Új Ember című katolikus lap az Állami Gondozottak Országos Találkozójának főszervezőjéről, Kothencz Jánosról.

A következő nyáron százötvenen utaztak Szegedre, köztük a 21 éves Oláh Ibolya, akire néhány évvel később milliók figyeltek fel a Megasztárban. Frissen végzett zöldség- és fűszernövény-termesztő szakmunkásként érkezett a Szabolcs megyei Tiszadobról, rajta kívül makói és szegedi tizenévesek is megszólaltak a Népszabadság riportjában. „Nagyon vártam már, hogy elkezdődjön a tábor. Így legalább el tudjuk felejteni egy kicsit az intézetet” - mondta egyikük.

A cikk szerint „az alapítványt teológushallgatók hozták létre, s céljaik közé tartozik a preevangelizáció is: meghatározott, pozitív erkölcsi értékrend kialakítása, a keresztény értékekkel való kapcsolat megteremtésre”. A tábor kétmillió forintba került, 800 ezret vártak a Deutsch Tamás-féle Ifjúsági és Sportminisztériumtól, de csak 20 ezret kaptak.

2005-ben már országszerte 24 gyermekotthonban voltak jelen az ágotások: egész évben programokat szerveztek az állami gondozottaknak, és a nyári táborokban is egyre többen vettek részt. Támogatta őket a németországi katolikus egyház alapítványa, a magyar állam és a szegedi önkormányzat is. „Amire viszont nincsen támogatás, azt saját zsebből oldjuk meg. (...) Én ettől is tartom életképesnek az alapítványunkat, hiszen munkatársaink maguk dönthetik el, hogy mennyit ké­pesek áldozni energiájukból, idejükből, anyagi javaikból - és azt határozottan rá is áldozzák. Sajnos, a civil szférában sok­szor láttam ellenkező példát, ahol min­denki könyökölt, és inkább máshonnan igyekeztek megszerezni mindent, mint­sem hogy beletennének a sajátjukból” - mondta Kothencz akkoriban a Família magazinnak.

Kothencz János szervezete mára országos intézménnyé érett, a nevelőszülőknél élő gyerekek közel harmadáért nem az állam, hanem a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató felel.