• Mikor tört be Magyarországra a jazz, és milyen konfliktusok kísérték a megérkezését?
• Miért nem vált a jazz később igazi ellenkulturális erővé?
• A műfaj egyik legnagyobb magyar zsenije miért írt a jazz nyomorúságáról?
• Miért angolul jelenik meg a könyv, ami összefoglalja ezt az egész történetet?
• Interjú Havas Ádám szociológussal.

Hogyan érkezett meg a jazz Magyarországra, milyen együttműködéseket és konfliktusokat hozott magával, és a műfaj hazai fejlődését vizsgálva mi mindent tudhatunk meg a magyar társadalom 20. századi történetéről? Többek között ezeket a kérdéseket vizsgálja Havas Ádám szociológus könyve, ami májusban jelent meg a brit alapítású Routledge kiadónál, The Genesis and Structure of the Hungarian Jazz Diaspora (A magyar jazzdiaszpóra születése és szerkezete) címmel.

Ami a jazzen keresztül kiderül

Az interjúnk során hamar kiderül, hogy Havas nem a magyar jazz történetét akarta megírni. Szociológus, és a jazzhez is ebből az irányból közelített: „Ellentétben a zenei formákat kutató zenetudóssal, számomra a kulturális-etnikai meghatározottságok a fontosak. Elsősorban nem az érdekelt, hogy milyen esztétikai formákat hozott létre a jazz, hanem hogy milyen társadalmi kérdéseket lehet a műfaj kialakulásán keresztül elmesélni, amelyeket más eszközökkel nem feltétlen lehetne.”

A történeti-szociológiai könyv persze így is a jazzről szól, de az sokszor csak az apropót adja, hogy azon keresztül a magyarországi zsidóságról, az asszimiláció kérdéséről, a romák helyzetéről vagy a „feketeség” konstrukciójáról írhasson. Mint meséli, a könyv kettős irányból született: Havasnak egyrészt disszertációs témát kellett keresnie az egyetemen, és eredeti terve, ami az Alföldi–Vidnyánszky nemzeti színházi pályázatok nyomán a magyar színháztörténetben meghatározó elméleti vitákat mutatta volna be, túlságosan terebélyesnek bizonyult. Közben rendszeres vendége volt a budapesti jazzkoncerteknek, és a koncertek után a zenészekkel és a színtér meghatározó alakjaival beszélgetve rájött, hogy a műfaj magyarországi története sokkal izgalmasabb annál, mint amit ebből a felszínen látni.

Arra ébredt rá, hogy a színtéren a mai napig meghatározó, sokszor évtizedes múltra visszatekintő viták és konfliktusok mögött nem egyszerűen zenei-esztétikai, hanem sokszor éles társadalmi különbségek is lapulnak. Ebből a felismerésből nőtt ki a disszertációját, majd a könyvet megalapozó kutatása, interjúkkal, etnográfiai megfigyelésekkel.

Havas elmondása szerint kutatása során a századfordulóig vezettek vissza a szálak: abba az időszakba, amikor bejött Magyarországra a ragtime, megjelentek a fekete zenészek, beindult a magyar nyelvű orfeumi színtér, amit a zsidóság asszimilációs lépésként hozott létre a német nyelvű kabaréval szemben. Ez az orfeumvilág vált aztán a modern kultúra otthonává, itt kapott teret minden, ami újszerű volt, ami sokszor szarkazmussal, gúnnyal viszonyult a dzsentrikultúrához. És ebbe a sajátosan kelet-közép-európai multikulturális közegbe robbant be a jazz.