Amióta a világon egyre több olyan ország van, amit se szabad demokráciának, se elnyomó diktatúrának nem lehet nevezni, egymás után születnek a definíciók ezek pontos meghatározására. Szergej Gurijev és Daniel Treisman 2022-es könyve, a Spin Dictators – The Changing Face of Tyranny in the 21st Century (Spin Diktátorok – A zsarnokság új arca a 21. században) talán minden korábbinál precízebb megfejtésre jut.

A magyarra nehezen fordítható cím angol eredetije egyben szójáték is. A politikai kommunikációban spinnek a tények kampányszerű torzítását szokás nevezni, ennek a gyakorlatnak a nagymestereit pedig spin doctornak. A spin szó angolul pörgetés-forgatást is jelent, és képletesen írja le azt a politikában, amit magyarul úgy lehetne mondani, hogy betenni a választópolgárokat a hintába. E cikkben maradok a spin diktátorok kifejezésnél.

A két szerző közül Szergej Gurijevvel készítettem interjút. Gurijev fiatal, liberális orosz közgazdászként a látszat kedvéért egy ciklusra miniszterelnöknek visszalépő Putyin helyett elnökösködő Dimitrij Medvegyev tanácsadójaként is dolgozott. 2013-ban azonban inkább elhagyta a hazáját, miután kritizálta a Putyin-ellenes oligarcha, Mihail Hodorkovszkij bebörtönzését, valamint anyagilag is támogatta az akkor még a mainál erősebb orosz ellenzéket, és Alekszej Navalnij mozgalmát. Azóta dolgozott fontos pozícióban az Európai Fejlesztési Banknál, ma pedig a legjobb francia egyetem, a Sciences Po oktatója.

Gurijev és Treisman szerint egy országot akkor lehet spin diktatúrának nevezni, ha:

• az nem demokrácia,
• a választásokon legalább egy ellenzéki párt indulhat,
• legalább néhány sajtótermék kritizálhatja a kormányt,
• kevesebb mint 10 politikai gyilkosság történik éves átlagban,
• és kevesebb mint ezren ülnek politikai okokból börtönben.

Ahol ennél rosszabb a helyzet, az az ő definíciójuk szerint nem spinre, hanem félelemre épülő, elnyomó diktatúra.

A szerzők szerint az, hogy egyre kevesebb az igazán elnyomó és egyre több a spin diktatúra, tökéletesen illeszkedik abba a globális trendbe, hogy a világon rohamosan csökken az erőszak szerepe. Az új típusú diktátorok már nem brutális katonai vezetők, hanem

„olyan behízelgő manipulátorok, mint Orbán Viktor vagy a szingapúri Li Hszien-lung (Lee Hsien Long). Olyan vezetők, akik a nép szerény szolgálójaként adják elő magukat”.