• Sam Bankman-Fried nem csak saját 16 milliárd dolláros vagyonát nullázta le pár nap alatt, de a teljes kriptovilágnak hatalmas ütést vitt be.
• Az FTX botránya eltér az eddigi kriptobotrányoktól: a színtér legmegbízhatóbbnak tartott szereplőjéről derült ki, hogy tömeges csalásokat követett el, és a Wall Street legtekintélyesebb befektetőit verte át. Ezentúl mindenki kétszer meg fogja gondolni, mielőtt kriptóba fektetne.
• SBF és az FTX felemelkedése és bukása egy elképesztő történet, melyről sokáig és sokat fogunk még hallani.

Nehéz elképzelni, hogy az elmúlt hetekben kirobbant kriptobotrányból rövid időn belül ne készüljön film vagy HBO-s sorozat: Sam Bankman-Fried és az FTX csődje egyfelől egy szinte tökéletes médiahack és egy több milliárd dolláros csalás elképesztő története, közben pedig rengeteget elárul arról is, hogy milyen állapotok uralkodnak a nyugati pénzügyi világban a kriptótól függetlenül is.

November elején derült ki, hogy több milliárd dollárt nem tud visszafizetni ügyfeleinek a világ egyik legnagyobb kriptotőzsdéje, az FTX. Pár nappal később csődeljárást kezdeményeztek, azóta pedig egymást érték az újabb fejlemények: hamar kiderült, hogy

• egyetlen nappal a csőd előtt az FTX-nek mindössze 900 millió dollárnyi könnyen értékesíthető eszköze volt, szemben 9 milliárd dollárnyi kötelezettséggel,
• hogy az FTX rendszeresen az ügyfelei pénzével szállt be kockázatos befektetésekbe (az ügyfelek tudta nélkül persze),
• akár több mint egymillió ügyfél lehet, aki nem tudta idejében kimenekíteni a pénzét,
• hogy valaki „feltörte” az eljárás kezdetén az FTX számláit, és több száz millió dollárt emelt el onnan,
• és az első bírósági meghallgatáson az is világossá vált, hogy az alapító Bankman-Fried a saját kiadásait is az FTX tőkéjéből finanszírozta, többek között bahamai ingatlanokat vásárolva.

Egyáltalán, mi az a kripto?!

2022 eleve nem a kripto éve volt: májusban már nagyot zuhantak az árfolyamok, és azóta sem álltak teljesen helyre, voltak kisebb-nagyobb botrányok is, az NFT-k piaca meg ahogy kialakult, szinte ugyanazzal a lendülettel össze is omlott. Ez a bezuhanás akkor zajlott, amikor a kripto már bőven a mainstream közbeszéd része volt. Már rég nem csak a tech- és a gazdasági lapok írtak a kriptopénzekről, már a legnagyobb világmárkák is kísérleteznek saját tokenek kiadásával, és a különféle tárcaalkalmazásoknak hála tényleg minimális energiabefektetéssel vásárolhatott magának gyakorlatilag bárki valamilyen kriptopénzt.

A vásárlók döntő többsége persze nem tudná elmagyarázni, hogyan is működik a blockchain, vagy hogy milyen folyamatok állnak egy új bitcoin kibányászása mögött, de épp ez volt a lényeg: az elmúlt években, pont az árfolyamok elszabadulásával és a mesés vagyonokról szóló történetek megjelenésével párhuzamosan, alapvetően megváltozott a kriptót körbevevő közeg is.

A korai években a kriptoeszközök alakulását elsősorban a komoly számítástechnikai tudással rendelkező, sokszor meglehetősen idealista és/vagy anarchista nézeteket valló, a pénzügyi rendszerrel szemben kritikus vagy egyenesen gyanakvó szereplők alakították. Magának a bitcoinnak az eredettörténete is a 2008-as válság sokkjáig vezethető vissza, hiszen a rejtélyes, minden valószínűség szerint álnevet használó Satoshi Nakamoto híres 2008-as tanulmányában éppen azzal érvelt a bitcoin mellett, hogy így egy olyan online fizetési lehetőséget lehetne létrehozni, ami közvetlenül teremt kapcsolatot a tranzakció két résztvevője között, és nincs szükség a köztük közvetítő pénzügyi rendszerre.

Az pedig, hogy a bitcoin ötlete ennyire népszerű lett, egész biztosan nem független attól, hogy a 2008-as pénzügyi válság után mennyire sokan érezték úgy, hogy a mainstream pénzügyi rendszer intézményei nem érdemelték meg a beléjük fektetett bizalmat, és valami radikálisan más megközelítésre lenne szükség.

Épp ezért a bitcoin, és nyomában a többi kriptovaluta, a kezdetektől azt az ígéretet hordozta magában, hogy a blockchain alapú, teljesen transzparens és algoritmizált rendszerben nem lesz többé szükség bizalomra. De ha valamit 2008 óta megtanulhattunk a kriptóról, az éppen az, hogy egyelőre itt még fontosabb is a bizalom, mint a hagyományos pénzpiacok esetén.

Lehet, hogy húzzuk a szánkat a bankunkra, de a számlánk mögött legalább ott van egy betétbiztosítás, míg a bank működéséről egy állam kezeskedik. Amiről persze ismét gondolhatunk rosszakat, de azért ez mégis nagyon más, mint az a környezet, amit a kripto eddig fel tudott mutatni. Nem véletlen, hogy mint a remek pénzügyi szakíró, Matt Levine nemrég, kevéssel a mostani botrány előtt megjelent, gigantikusan hosszú kriptocikkében írta, igazából még annak a kérdésnek a megválaszolással is hadilábon állunk, hogy mire jó ez az egész.

Azt nem vitatja senki, hogy a kriptovilág napjaink legtehetségesebb, eredetibb fejlesztőit és mérnökeit mozgatta meg, és épp ezért kizárni sem lehet, hogy hamarosan tényleg az életünket alapjaiban átalakító projektek születnek majd meg. És bár a mai napig belengi a kriptót ez az idealista-forradalmár hangulat, valójában közben épp ellentétes folyamatok játszódtak: pár ember mesés gazdagodása mellett rendkívül erőteljes konszolidáció zajlott le. Miközben a kripto támogatói még mindig a decentralizáltság fontosságát hirdetik, valójában egyre inkább pár kézben ért össze az egész ökoszisztéma.

És ennek az ökoszisztémának lett legismertebb arca és egyik legbefolyásosabb szereplője Sam Bankman-Fried, aki pár év alatt közel 16 milliárd dolláros vagyonra tett szert, és felépítette az FTX-et, a 32 milliárd dollárosra becsült kriptotőzsdét, melynek Tom Brady és Stephen Curry szerepelt a reklámjaiban, Forma-1-es autókra rakták rá a logójukat és megvették egy NBA-stadion névjogát.

A kripto világából még senki nem tört annyira magasra, mint Sam Bankman-Fried. És nem is zuhant senki ekkorát.