Putyin rendszere nemcsak dicsőíti a halált, de racionális választássá is teszi

„Ők szánalmas halált halnak, mi pedig a mennyországba jutunk” – ezt Vlagyimir Putyin mondta egy 2018-as konferencián Oroszországról és annak ellenségeiről. Akkor az orosz kormány hivatalos álláspontja szerint épp nem halhattak meg orosz katonák fegyveres konfliktusban. A valóságban azonban sok orosz fiatal halt meg Kelet-Ukrajnában, hisz a szakadár területek céljait titokban katonákkal is segítette Oroszország. Hogy pontosan mennyien voltak ott és hányan estek el, valószínűleg sosem fog már kiderülni.

Még 2015-ben a Guardian és a Vice jártak utána, hogy mit tudhatott egy elesett orosz katona családja fiúk elvesztéséről. A brit lapnak Jelena Tumanova, a Volga-parti Mariföldről azt mesélte, húszéves fiát, Antont az orosz hadsereg alkalmazottai hozták haza koporsóban. Anton arcát csak a koporsó elejére szerelt kis üveglapon keresztül lehetett látni, a fedél rá volt erősítve a halottasládára, a fiú lábait ugyanis leszakította egy akna. Hasonlóan járt a Vice riportjában megszólaló Natasa Andrjanova fia is. Mindkét anya szerette volna megtudni, pontosan mi történt a gyerekeikkel és hol érte őket a halál. Andrjanova felhívta a fiú katonai egységét, ahol a telefonügyeletes tiszt azt mondta: „Mit akarnak még? Kapnak még 100 ezer rubelt, az elég alkoholra meg a temetésre.”

Több beszámoló szerint az FSzB azzal is fenyegette a gyászoló családokat, hogy ha tovább kérdezősködnek fiaik halálának körülményeiről, vagy nyilvánosság elé állnak a problémájukkal, akkor nem kapják meg a törvény szerint nekik járó 3 millió rubeles kárpótlást és a 2 millió rubeles biztosítást sem.

Azóta nagyot fordult a világ. A rubel árfolyama jelentősen csökkent, Oroszország pedig immár nyíltan is megtámadta Ukrajnát. Egyvalami nem változott: a halál dicsőítése. 2022 novemberében Putyin találkozott az „Anyák és Feleségek Tanácsa” nevű szervezet képviselőivel, gyakorlatilag olyan nőkkel, akiknek a gyerekeik Ukrajnában harcolnak, sokuk közülük el is estek. „Nem haltak meg hiába” – mondta az arcukba Putyin. Az orosz elnökhöz hasonlóan fogalmazott Kirill pátriárka, az orosz kereszténység KGB-ügynökből lett vezetője. A háború közepén ő is a mennyországgal kecsegtette a harcban eleső oroszokat. „Az egyház elismeri, ha valaki kötelességből és az esküjéhez hűen hűséges marad, és végrehajtja, ami a kötelessége, és meghal, miközben megteszi ezt a feladatát, akkor ő kétségtelenül áldozatot hajt végre. Feláldozza magát másokért. Következésképpen úgy hisszük, ez az áldozat elmossa bűneit” – mondta.

Ezt, a halálimádat jelenségét thanatopátiának (a görög thanatos, azaz halál és pathos, azaz betegség szavakból) nevezi Vlagyiszlav Inozemcev orosz közgazdász, aki a Riddle-ön megjelent írásában rubelre pontosan kiszámolta, mit is jelent az a bizonyos mennyország egy orosz katonának manapság. Mielőtt erre rátérnénk, talán érdemes néhány szóban kitérni a szerzőre és az oldalra, ahol publikálta a cikkét.