Jelena Tumanova az Oroszországi Föderáció egyik tagköztársaságában, Mariföldön él, és kórházi nővérként dolgozik. 20 éves fia, Anton az orosz hadseregben szolgált, de 2014 augusztusában megszakadt a kapcsolat köztük. Pár nappal később, augusztus 20-án az orosz hadsereg alkalmazottai koporsóban hozták vissza Mariföldre a 20 éves fiút. Anton arcát csak a koporsó elejére szerelt kis üveglapon keresztül lehetett látni, a fedél rá volt erősítve a halottasládára,

a fiú lábait ugyanis leszakította egy akna.

Az orosz kormány hivatalos álláspontja szerint orosz katonák jelenleg nem harcolnak olyan helyen, ahol a lábaikat leszakító tüzérségi támadásoktól kellene tartaniuk, Jelena Tumanovának azonban meggyőződése, hogy fia szolgálat közben halt meg Ukrajnában.

Az anya arról is nyilatkozott a Guardiannek, hogy fia 2014. augusztus 10-én telefonon mondta el neki: egységét Ukrajnába vezénylik. A beszélgetésről persze senkinek sincsen kézzel fogható bizonyítéka, de az információ egybevág a NATO műholdképeivel, az EBESZ megfigyelőinek több közleményével és az ukrán kormány, valamint az EU értesüléseivel. Ezek pedig mind afelé mutatnak, hogy

Kelet-Ukrajnában márpedig orosz katonák harcolnak a felkelők oldalán.

Az orosz kormány persze tagadja ezeket az információkat, Putyin maga is többnyire pletykáknak vagy olcsó félrevezetésnek titulálja a Kelet-Ukrajnában látott orosz katonákról és orosz katonai felszerelésekről szóló híreket. A tények persze nem ezt támasztják alá, a moszkvabarát szeparatistáknak önállóan valószínűleg sem elég emberük, sem megfelelő felszerelésük nem lett volna ahhoz, hogy a harcok nyári kezdete óta mostanáig kitartsanak az ukrán hadsereggel szemben, ráadásul a frontvonalról kiszivárgó felvételek szerint elég komoly darálás megy harcoló felek között. A donyecki reptéren, amiért hónapokon át a legvéresebb harcok dúltak a szeparatisták és a kormányerők között, ilyesmiket látni:

„Mikor Anton bevonult, nem tudtuk, hogy Ukrajnába küldik a katonáinkat. Ha tudtam volna... vagy ha ő tudta volna, nem vonult volna be. De még ha be is akart volna vonulni, nem hagytam volna. De a fiam azt mondta: »Ne aggódj, Putyin szerint senkit nem küldenek Ukrajnába.«”

- emlékezett vissza Jelena Tumanova fia bevonulására. Az Anton holttestével hazaküldött, az oroszországi Rosztovban kiállított halotti dokumentumokon csak annyi szerepelt, hogy a fiú a 27777-es katonai egység ideiglenes állomáshelyén halt meg, repeszek okozta nagy vérveszteség miatt.

Ugyanez szerepelt a Vice News videóriportjában nyilatkozó anya, a Szamara régióban élő Natasa Andrjanova fiának halotti bizonyítványán is. Szergej Andrjanov papírjai között azonban volt egy olyan dokumentum is, amilyet általában orosz katonák külföldre szállításakor szokott kiállítani a hadsereg. Ez nem írja, hogy pontosan hová vitték a harcoló egységeket, csak egy tanúsítvány a csapatszállításról.

Natasa Andrjanova azt mondta, ő, a lánya és a másik fia is próbáltak kérdezősködni az illetékes hatóságoknál, de mindenhol lerázták őket. Mikor sikerült elérniük Szergej egységét, a telefonügyeletes tiszt azt mondta:

„Mit akarnak még? Kapnak még 100 ezer rubelt, az elég alkoholra meg a temetésre.”

100 ezer rubel mai árfolyamon nagyjából 470 ezer forint, bár a nyáron, Szergej halálakor még majd másfélszer ennyit ért. Oroszország szegényebb régióiban ez komoly pénz, ráadásul az orosz védelmi minisztérium és az FSzB több beszámoló szerint azzal is fenyegeti a gyászoló családokat, hogy ha tovább kérdezősködnek fiaik halálnak körülményeiről, vagy nyilvánosság elé állnak a problémájukkal, akkor nem kapják meg a törvény szerint nekik járó 3 millió rubeles kárpótlást és a 2 millió rubeles biztosítást sem. Igaz, ez a juttatás eleve kevesebb, mint amit akkor kapnának az elesett katonák hozzátartozói, ha a katonák egy hivatalosan elismert orosz háborúban estek volna el, hiszen ebben az esetben még lakás is járna a gyászolóknak.

A Vice riportere épp ezért nem talált egyetlen katonarokont sem az észt határ mellett lévő Pszkovban, még annak ellenére sem, hogy a hírek szerint egy pszkovi ejtőernyős egység óriási veszteségeket szenvedett augusztusban Ukrajnában. A temetőt egy orosz független tévé stábja is megnézte volna, de két ismeretlen leintette az autójukat, elküldték őket a helyszínről, majd megpróbálták betörni az üveget.

Van is mit titkolni: a város temetője tele van újnak tűnő katonasírokkal, és az ezekbe temetett halottak sírfeliratain egytől-egyig augusztusi dátumok szerepelnek. Ebben az időben heves harcok dúltak Ukrajnában, Oroszországot ekkor érték az első komoly nemzetközi vádak azt illetően, hogy katonákat küld Ukrajnába. Egy orosz egységet ősszel foglyul is ejtettek az ukrán erők, Moszkva válasza erre az volt, hogy az orosz katonák csak eltévedtek, és véletlenül kerültek a határ túloldalára. Aztán egyre nőtt az oroszkatona-észlelések száma a határ környékén, az ukrán hadsereg több katonai konvojról is hírt adott, ezek közül néhányat meg is semmisített. Az incidensek után a Kreml mindig pókerarccal közölte, hogy

nincsenek orosz katonák, és nincs semmilyen orosz katonai konvoj Ukrajnában.

Koporsóban vagy hősként

A koporsóban visszatérők mellett azonban az orosz kormánynak az Ukrajnából sebesülten visszatérő katonákról is ki kellett találnia valamilyen mesét. Őket többnyire már az orosz kórházakban megkeresi az orosz állami média, majd riportok sorozatát jelentetik meg róluk, amelyekben a katonákat hősként ábrázolják. Az állam egyetlen dolgot vár cserébe, hogy a sebesült katona a történetben ne úgy jelenlen meg, mint aki parancsra ment Ukrajnába, hanem mint önkéntes, akinek egyszerűen megfájdult a szíve az Ukrajnában élő oroszokért.

Erre más hírekben is rájátszik az orosz állami média, az oroszországi katonaanyák segélyszervezetének egyik szentpétervári vezetője szerint akik Oroszországban csak az állami médiából tájékozódnak – márpedig sokan vannak így –, meg vannak győződve arról, hogy Ukrajna új vezetői fasiszták, akik el akarják lehetetleníteni az ukrajnai orosz kisebbséget. Ugyanezzel a médiagépezettel tudja Putyin leszerelni az orosz katonák Ukrajnába vezénylése miatt kritizálókat: egyszerűen mindenkit ellenségnek bélyegez, aki nem azt állítja, amit ő. Az állam még a katonaanyákat segítő szervezetre is rászállt, miután azok kérdezősködni kezdtek a feltehetően Ukrajnában eltűnt és megölt katonák felől.

A szervezet tisztségviselőit külföldi kémeknek és nemzetárulóknak nevezték.

A média mellett az orosz titkosszolgálat is komolyan kezeli az ügyet, mikor a Vice riportere egy katonakórházba próbált bejutni, az orosz belügyminisztérium perceken belül felhívta a riportert szállító taxist, és kikérdezte a stábtagokról, és arról, hogy az újságírók miről beszéltek az autóban.

Az igazi probléma persze nem ez, hanem hogy orosz katonák vannak Ukrajnában, és hogy a Kreml ilyen mesteri stratégiával kerüli ki azt, hogy nemzetközi fórumokon felelőssé tehessék az orosz vezetést az ukrajnai háborúért.

Hogy pontosan hány katona lehet Ukrajnában, azt csak megbecsülni lehet. Az Elfelejtett Regiment nevű, orosz katonai jogvédő szervezet becslése szerint jelenleg 15 ezer orosz katona harcolhat a háborúban. Köztük persze valóban lehetnek néhányan, akik önkéntesként mentek Ukrajnába, több katona beszámolója szerint ugyanis az egységeik vezetői először pénzt ajánlottak azoknak, akik önként hajlandóak voltak harcolni menni, de ha kevesen jelentkeztek, az egész egységet kivezényelték.

A parancsokat csak kevesen merik megtagadni, a Moscow Times szerint például a Szentpétervártól nem messze lévő Kamenka laktanyában lévő katonák nem hajlandóak elindulni Ukrajna felé, és a hozzátartozóik pedig hétvégente tüntetnek a katonai bázisnál.

Az Ukrajnában elhunyt orosz katonák létszámáról sincs pontos adat. A tanácstalan hozzátartozók többnyire Facebook-csoportokban és az orosz közösségi oldalon a VKontaktén osztják meg egymással a történeteiket. Egy katonarokonokat tömörítő Facebook-csoport adminisztrátora például 4 ezer főre teszi a halott orosz katonák számát, de a legtöbb becslés ennél jóval kisebb, inkább csak pár száz fős. Szemtanúk szerint 2014 nyara óta Ukrajnából több Gruz 200 (200-as rakomány) jelölésű teherautó indult Oroszország felé. A Gruz 200 kódnév pedig az elesett orosz katonák koporsóit tartalmazó rakományt jelöli.