• Latin-Amerikában nem hír, hogy egy színes egyéniség elindul az elnökválasztáson.
• Az már igen, hogy egy magát anarchokapitalistának valló, Ferenc pápát a kommunizmust terjesztő balos faszszopónak nevező, bozontos hajú jelölt láncfűrészt lóbálva dobál a saját képével díszített amerikai dollárokat a rajongói közé.
• Az pedig végképp, hogy ez a különös alak, Javier Milei, az argentin elnökválasztás legnagyobb esélyese, a demokratikus váltógazdaságból teljesen kiábrándult argentinok jelentős részének utolsó reménysége.

Hosszú évtizedekig úgy tűnt, Latin-Amerikában nem lesz furcsább/színesebb/bolondabb elnök, mint az Ecuadort az 1990-es években alig fél évig vezető, hitlerbajszos Abdalá Bucaram, akit végül a kongresszus csak arra hivatkozva tudott – nem egészen alkotmányosan – eltávolítani a székéből, hogy „szellemileg alkalmatlanná” nyilvánították. Bucaram az „őrült, aki szeret” becenéven futott, imádott énekelni, és hivatalosan fogadta hazája híres szülöttét, Lorena Bobbittot, aki azzal került be a bulvárhírekbe, hogy levágta a férje nemi szervét.

Most azonban az Ecuadorban magasra tett lécet is sikerülhet átugornia Javier Mileinek, az október 22-ei argentin elnökválasztás legnagyobb esélyesének. Milei berobbanása bizonyos szempontból nem újdonság, hiszen éppen olyan, a „semmiből jött” és teljes újrakezdést ígérő politikus, amilyet az utóbbi néhány évben Washingtontól Kijevig sok helyen láttunk. De mégis alapvetően más, mint a szélhámos Trump vagy a színész Zelenszkij: ilyen politikus-showmant még Latin-Amerikában sem láttak.