Nem a deep state, hanem a földalatti birodalom: így tette fegyverré a világgazdaságot az Egyesült Államok

• A kétezres évek eleje óta rendkívüli hatalom összpontosul Washington kezében, a globálissá vált világgazdaság miatt olyan pénzügyi és technológiai kényszerítő eszközöket kaptak, amiről korábbi kormányok nem is álmodozhattak.
• A fordulópont 2001 szeptember 11-e volt, ami után olyan változások indultak el, amit senki nem látott előre.
• De ahogy az amerikaiak egyre nyíltabban és többet kezdték el használni ezeket az eszközöket, az éppen hatékonyságukat veszélyezteti.
• Erről ír nemrég megjelent könyvében két amerikai társadalomtudós, Henry Farrell és Abraham Newman.

A hidegháború óta nem tapasztalt rivalizálás zajlik a Föld két legjelentősebb országa között, egyelőre megjósolhatatlan, milyen kifutással. Az elmúlt években amerikai-kínai feszültség vagy az oroszok által indított háború egy sor, a kilencvenes-kétezres években felkapott, magától értetődőnek gondolt állítást elsöpört, például arról, hogy a globalizáció és a világon átívelő ellátási láncok miatt az országok egyre kevésbé lesznek érdekeltek a háborúban, hogy a kormányoknak ideje hátralépni, és átadni a kezdeményezést a nagyvállalatoknak, vagy hogy a világ „lapos” lett, és a gazdasági és informatikai hálózatok immár mindenkit összekötnek, egyre inkább egyenlő lehetőségeket teremtve az emberek számára.

A 2020-as évek felerősödő protekcionizmusa, a mindennapossá vált háborús hírek mellett ilyesmiről már senki nem beszél, ugyanakkor érezhető némi zavar azzal kapcsolatban, hogy hogyan is írjuk le azt azt az átalakulást, amely a szemünk előtt zajlik. E folyamatok megértéséhez ad sok támpontot két amerikai társadalomtudós, Henry Farrell és Abraham Newman tavaly megjelent könyve, az Underground Empire: How America Weaponized the World Economy (Földalatti birodalom: Hogyan tetté fegyverré a világgazdaságot az Egyesült Államok).

Farrell és Newman könyve egy 2019-es, nagy feltűnést keltő tudományos publikációból nőtt ki. A Fegyverként használt kölcsönös függősség: Hogyan alakítják a globális gazdasági hálózatok az állami kényszerítéseket című tanulmányukban már felmutatták, ami aztán a könyvük fő állítása is lett: a globalizáció folyamata során számos gazdasági szektorban olyan koncentráció ment végbe, mely révén pár, kritikus ponton rendkívül jelentős hatalom összpontosult, és az államok (elsősorban persze az Egyesült Államok) idővel felismerte és elkezdte a maga céljaira használni ezeket.

Minden út Rómába Washingtonba vezet

A két szerző nem győzi hangsúlyozni azt a tényt, amit persze mindannyian tudunk, csak mégse nagyon szoktunk belegondolni: hogy a minket körülvevő, mindent behálózó digitális világ mögött földhöz kötött, konkrét fizikai infrastruktúra lapul. És ez az infrastruktúra soha nem volt igazán decentralizált.

„A kezdetektől világos volt, hogy az internet alapító mítosza — hogy ez egy központ nélküli hálózat, ami eredendően ellenáll a sérüléseknek és az ellenőrzésnek — nem igaz” – írja Farrell és Newman, ugyanakkor szerintük ennek lehetséges következményeivel sokáig nagyon kevesen foglalkoztak.

Farrell és Newman többször kitér arra, hogy az ő narratívájuk szerint nem egy ördögi, titkos terv állt a világ pénzügyi-informatikai rendszereinek leuralásában, és a 2010-es évekre létrejött helyzetet sokszor inkább a véletlenek, semmint a tudatos politikai döntések alakították. Különösen látványos ez az internet esetében, ami kezdetben ugyan valóban egy katonai-kormányzati kutatóprojektként indult, de aztán hamar profitorientált magánvállalatok vették át a kezdeményezést, és korabeli dokumentumokból és visszaemlékezésekből látni, hogy az amerikai kormány és a hatóságok sokáig jócskán lemaradva próbálták követni a fejleményeket.

Az Underground Empire egyik fontos, az internet történetétől kezdve a mikrochipek fejlesztésén át többször is előkerülő tanulsága, hogy sokszor mennyire nehéz megjósolni, mi lesz egy technológia sorsa, és mire lehet majd azt használni. A mikrochipek esetében például adja magát a kérdés, hogy hogyan fordulhatott elő, hogy az Egyesült Államok számára olyannyira létfontosságú, a legmodernebb chipek gyártására képes TSMC a Kína közvetlen közelében fekvő, Peking által uralni vágyott Tajvanon jöjjön létre. De ez a kérdés csak utólag, a koronavírus-járvány idején tapasztalt ellátási nehézségek, az AI-robbanás és a kínai-amerikai konfliktus felerősödése után vált nyilvánvalóvá, míg a 90-es években jóval esetlegesebb szempontok számítottak.

Az internet esetében például az bizonyult fontos tényezőnek, hogy a jelentős infrastrukturális beruházásokat igénylő fejlesztések általában „ragadósak”, azaz az új fejlesztések és kapacitásbővítések jó eséllyel fognak ott zajlani, ahol már korábban kiépült az infrastruktúra. Látni ezt a legnagyobb adatközpontok és telephely-szolgáltatók történetéből is: hatékonyságnövelő és költségcsökkentő lépés, ha ezeket olyan helyeken építik meg, ahol már rendelkezésre állt a szükséges infrastruktúra, és ahol nem a semmiből kell felhúzni a kiszolgáló technológiát.