Nemrég tabutéma volt, most a világgazdaságot felforgató százmilliárd dolláros programok épülnek rá

• Az iparpolitika sokáig tabutémának számított a mainstream közgazdaságtanban, az elmúlt évek viszont az újrafelfedezéséről szóltak: az Egyesült Államokban például akkora iparpolitikai programok indultak, melyekhez hasonlóra generációk óta nem volt példa.
• Miért értékelődött újra az állam gazdasági szerepvállalásának kérdése a nyugati gazdaságokban, és hogyan hathatott erre Kína?
• Miért nem szerencsés, ha túl sokat foglalkoztunk a kelet-ázsiai tigrisek sikertörténeteivel?
• Mire lehet számítani a nyíltan kereskedelmi háborúval fenyegető új Trump-kormánytól, és miért lőtt nagy öngólt az USA és az EU a kínai elektromos autókra kivetett védővámokkal?
• És milyen iparpolitikát érdemes űznie egy akkora országnak, mint Magyarország?
• Interjú Juhász Rékával, az Industrial Policy Group társalapítójával.

Az elmúlt évek legfelkapottabb gazdasági fogalma a szankciók mellett az industrial policy, azaz az iparpolitika volt. Nem lehetett úgy megnyitni a nagy gazdasági lapokat, hogy ne fussunk bele cikkekbe, melyek az iparpolitikák mibenlétéről, előnyeiről vagy veszélyeiről értekeztek, miközben a világ számos országában kezdtek el nyíltan iparpolitikai lépéseket bejelenteni. Gyakoribbá vált, hogy a nyugati kormányok egyes szektorok vagy akár csak egyes cégek támogatásáról döntsenek, és Joe Biden elnöksége alatt az Egyesült Államokban a mikrochip-gyártás pörgetésére megalkotott intézkedéscsomag, a CHIPS, illetve a zöld energetikai átállást is segítő Inflation Reduction Act (IRA) olyan léptékű beavatkozást jelentett, melyre generációk óta nem volt példa az ország történetében.

Az iparpolitika „újrafelfedezésével” kiemelt figyelem jutott azokra a kutatókra is, akik már évekkel a mostani trend előtt elkezdtek annak fontosságáról publikálni. Így a nyugati gazdasági sajtó sokat emlegetett szereplője lett Juhász Réka, a University of British Columbia oktatója, az Industrial Policy Group társalapítója. 2023-as tanulmányuk, melyet Dani Rodrikkal és Nathan J. Lane-nel közösen írtak, az új iparpolitikai hullám egyik sokat hivatkozott írása lett.

Muszáj azzal kezdenem, hogy egyáltalán mit értünk iparpolitika alatt? Szinte minden országnak van valamilyen ipara, és minden kormány így vagy úgy, de bevonódik a helyi gazdaság működésébe. Mikortól beszélhetünk arról, hogy egy kormány ténylegesen iparpolitikát folytat?

Az iparpolitika sokkal szűkebb, mint általánosságban a gazdaságpolitika. Olyan beavatkozásokat értünk rajta, amikor az állam valamilyen társadalmi cél érdekében a belső gazdasági szerkezetet szeretné megváltoztatni. Klasszikus példája, és innen ered az iparpolitika elnevezés is, amikor egy alapvetően agrártársadalom megpróbálja állami segítséggel a modernizáció és a gazdasági növekedés céljából az iparosítást beindítani. Mára az iparpolitika fogalma nagyon sok szempontból kitágult, nemcsak az ipari beavatkozásokat értjük alatta, hanem akár az agrárszektor vagy a szolgáltatói szektor célzását is jelentheti.

Kitágult az is, hogy mit értünk a társadalmi célon, amit próbálunk elérni: lehet nemzetbiztonsági, geopolitikai célja egy iparpolitikának, de akár az is, hogy a klímakatasztrófát orvosoljuk valahogy. Ilyen szempontból a fogalom sokkal tágabb, mint amit az iparpolitika kifejezés sejtet, nem csak a gazdasági növekedésről és az ipar célzásáról szól.

Több tanulmányotokban is írjátok, hogy az iparpolitika fogalma évtizedeken át meghaladottnak, szinte már lenézett fogalomnak számított a mainstream közgazdaságtanban. Közben meg valahogy nem tűnik életszerűnek a felvetés, hogy mondjuk a nyugati országokban ne lettek volna ebben az időszakban a kormányok részéről iparpolitikai intézkedések.

Igen, ez nagyon érdekes. Amikor az alapképzést csináltam a kétezres években a Közgázon, Magyarországon, vagy amikor a 2010-es években a doktori képzésemet az LSE-n, az iparpolitika akadémiai szempontból még tökéletes tabutéma volt. Abban, hogy a disszertációmat erről írtam, volt egy bizonyos fajta provokáció is, hogy ezzel egyáltalán foglalkozni lehet, legitim tudományos kérdés.

Mostanra már tényleg tudjuk, hogy az iparpolitika közben sosem tűnt el, de bizonyos szempontból a nyugati világban a radar alatt úszott. Olyan nagy távlatú iparpolitikát, amilyen az Egyesült Államokban Joe Biden elnöksége alatt megjelent, tényleg nem láttunk. De mikro-iparpolitikák abszolút voltak, és valószínűleg nagyon fontosak is voltak. De talán pont a tabuléte miatt máshogy hívták ezeket: innovációs politikának, termelékenységnövekedési politikának.

És miért volt tabu?