Közben a szolgáltatóipar teljesítménynövekedése is lassult a kínai statisztikai hivatal adatai alapján.

Fiatalon végignézte, ahogy apját meghurcolja a párt. Saját anyja megtagadta, őt pedig kemény munkára vezényelték a vidéki szegénységbe. Mindebből azt szűrte le, hogy erősebb pártra van szükség, és amikor évtizedekkel később hatalomra került, el is kezdte ezt megvalósítani.

Túl sok mindent, gyanúsan olcsón önt a világpiacra Kína, panaszkodik világszerte egyre több ország. Kína túltermelési válságba keveredhetett, és a felmerülő kiutat Hszi nagyon nem akarja választani. A kínai elnök akkor érkezik Európába, amikor nem nagyon látszik, hogyan kerülhetné el Kína a kereskedelmi háborút a világ nagy részével.

A kínai gazdaság növekedési lendülete megtört, és mivel gigantikus gazdaságról van szó, ez az egész világon érezteti a hatását. De a kép nem fekete vagy fehér, nagyon sok múlik azon, hogy milyen döntéseket hoznak Pekingben.

Néhány évtized alatt hatalmasat nőtt a kínai gazdaság, több száz millió ember emelkedett ki a mélyszegénységből, de a lendület, ami vitte az országot, elfogyni látszik. Azelőtt, hogy Kína tényleg gazdaggá vált volna.

Probléma: megoldva.

Nem nőnek, hanem csökkennek az árak.

Az év egyik slágertémája a gazdasági sajtóban a dollárkorszak közelgő vége. Új globális valutát hoznának létre a fejlődő országok, hogy szabaduljanak a függőségtől, közben a jüan is tör előre, és jöhetnek végre a digitális jegybankpénzek. De a három közül még egyik sem érdemi kihívó. Miközben tényleg csökkent az amerikai gazdaság globális dominanciája, a dollár köszöni, remekül van.

A zérócovid utáni teljes visszapattanás egyelőre elmaradni látszik, aktívabb beavatkozás jöhet a kínai jegybanktól.

Hszi Csin-ping nem tudta megnyugtatni a befektetőket a kongresszuson, eladási hullám söpör végig a kínai tőzsdéken.

Nagyon ritkán történik ilyesmi. Most épp tart a pártkongresszus, lehet, hogy ezért van a csúszás.

Hszi Csin-ping előre menekülne: a hatalmas adósságokkal aláaknázott, strukturális problémákkal küszködő kínai gazdaságot önellátóvá szeretné tenni. A csúcstechnológiától az energiáig. Nem lesz fáklyásmenet.

Árvizek, óriásadósság, energiahiány egyszerre tépázza az országot.

A 300 milliárd dolláros adósságot felhalmozó Evergrande bukása korszakhatárt is jelölhet: vége lehet annak, hogy a kínai gazdaságot a „növekedés, bármi áron” elv hajtsa előre.

Még mindig elég sötétek a felhők a kínai gazdaságban óriási szerepet betöltő ingatlanpiac fölött.