• Kövér László előadására indultunk a Lakiteleki Népfőiskolára.
• Minden úgy indult, mint egy jobboldali Szárszón, csak Népszava helyett Magyar Hírlappal, Farkasházy Tivadar helyett Lezsák Sándor házigazdával.
• A legérdekesebb dolgokat aztán a Magyar Hírlap főszerkesztője mondta. Tudta, hogy ők buktatták meg Gyurcsány Ferencet?
  
• De miért csak egy jobboldali milliárdosról beszélnek a médiában?

“Ma már a média 50-55 százalékát mi uraljuk. Mi mondjuk meg, hogy mi történik.”

Sok mindent lehet mondani a Stefka István, a Magyar Hírlap főszerkesztőjének előadásáról, de azt nem kifejezetten, hogy mellébeszélt volna. Nem is azt mondta, hogy a jobboldal, vagy ahogy mondani szokás, a polgári oldal ural ennyit. Azt mondta, mi. Vagy máskor azt, hogy elvesztettük a 2006-os választást.

Mi vs. Ők

Nem mintha az, hogy a Magyar Hírlap közel áll a kormányhoz, illetve a Fideszhez, bárkinek újdonság lenne. Végül is arról az újságról van szó, amelyik békemenetet szervezett a kormány mellett, amelyiknek főmunkatársa, Bayer Zsolt Fidesz-alapító és amelyiknek volt főszerkesztő-helyettese, Huth Gergely májusi összesítésünk szerint csak 2013-ban 4,4 millió forintot kapott a Fidesztől.

Mégis, sokkal tisztább volt, hogy a főszerkesztő így beszélt a lap és a Fidesz viszonyáról, mintha bármiféle független pozíciót vett volna fel. Ez már csak azért is jó, mert bizonyos kérdéseket fel sem kell tenni.

Egy példa. Stefka büszkén mesélte, hogy lapja megírta, Rytkó Emília, az Országos Választási Bizottság volt vezetője a nyolcvanas éveben jelentett Hankiss Ágnes fideszes EP-képviselőről. Ez jó, az aktanyilvánosságot a Fidesszel ellentétben én például nagyon támogatom, de mondjuk ha egy másik újságról lenne szó, biztos eszembe jutna, hogy van az, hogy közben Szűrös Mátyással és Pozsgay Imrével olyan interjúkat készítenek, melyek alapján ők a kommunizmus áldozatai voltak?

Aki meggyőz, azé a hatalom

Ha viszont ilyen tiszta a helyzet, ez a kérdés nem merül fel. Rytkó Bajnai alternatív választási bizottságának tagja, Pozsgayék meg a jobboldal megbecsült tagjai. Ennyi. Stefka idézte a Rábeszélőgép című könyvet: akinek jobban sikerül meggyőzni az embereket, azé a hatalom.

Az ötven százalék felé kúszott jobboldali fölényt Stefka történeti kontextusba is helyezte. A magyar sajtóban szerinte nem volt rendszerváltás, 1989 után majdnem egy évtizedig szinte százszázalékos volt a baloldali (és liberális) túlsúly, a főszerkesztő ennek tulajdonítja azt is, hogy 1994-ben visszajött az MSZP-t.

Mesterházyról nem lehetne hozsannázni

Aztán ez kezdett megtörni, jött a Napi Magyarország, majd a Magyar Nemzet, a Hír Tv, végül a szerinte legfontosabb fejezet: amikor Széles Gábor megvásárolta a korábban "szélsőségesen liberális, gyűlölködő Magyar Hírlapot".

“Egy milliárdos...egy sokszoros milliárdos...egy sok-sokszoros milliárdos”

- beszélt Szélesről Stefka, akivel a legelején megegyeztek a főbb irányokban. “Nem írhatnék hozsannázó cikket Mesterházy Attiláról. Nem mintha akarnék” - hozott példát a főbb irányokra. Az irányváltás utáni Magyar Hírlap szerinte erős, igazi megmondóújság lett, aminek történetében két fontos fordulópont volt.

Az egyik az, amikor Gyurcsány Ferenc 2009 februárjában arra kérte a minisztériumokat és állami intézményeket, hogy mondják le a Magyar Hírlap-előfizetéseiket. Stefka szerint azért, mert akkor már érezték az emberek, hogy valami nem stimmel a hatalommal, és ebbe a hatalom nem nyugodott bele. A valódi ok persze nem ez volt, hanem Bayer Zsoltnak egy magához képest közepesen durva cigányozása, de aki most fennakadt ezen, az tényleg nem figyelt a cikk elején. Az viszont biztos, hogy Gyurcsány kiállása jól jött a lapnak, volt mellette tüntetés, és többszörösére nőtt az előfizetők száma. Stefkát itt kissé elragadta a képzelete: azt mondta, ez vezetett oda, hogy Gyurcsány egy hónappal később lemondott.

Mint egy bulvárlap

A másik fordulópont természetesen 2010-ben jött el. A választások előtt a szerkesztőség tagjai és a tulajdonos járták az országot és gyújtó hangú beszédeket mondtak a Fidesz mellett. De ez nem volt elég. Bár a Fidesz nem kérte őket erre, Stefka meglátta a veszélyt a Jobbikban. Azt mondta a szerkesztőségnek:

"Itt most olyan dolgokat fogunk csinálni, mint egy bulvárlap, de ezt most nyeljétek le, mert a Fidesz-KDNP pártszövetségnek nagyon nagyot kell győznie."

"Mindent kikutattunk, ami kell, egyes politikusairól, eléggé meg nem engedhető módon. Ötezer előfizetőt veszítettünk emiatt, de ma itt a bizonyíték, hogy jól ítéltük meg a helyzetet, mert nézzék meg, milyen károkat okoznak a Jobbik képviselői."

Érthetetlen módon

Sajnos a legérdekesebb részre már nem volt idő, vagyis arra, hogy Stefka arról is meséljen, mi a helyzet a kormányváltás óta. Volt ugye Békemenet, volt, hogy még Navracsics Tibor is belezavarodott egy Bayer-cikk miatti magyarázkodásba, de a valóság közben mégiscsak az, hogy Széles kénytelen volt arra kérni olvasóit, fizessenek elő, mert "érhetetlen módon nem fogy a Magyar Hírlap".

A magányos milliárdos

Egy hallgató megkérdezte, Széles Gábor megkapja-e a kellő elismerést. Stefka azt mondta, erkölcsileg megkapja, és egy kicsit anyagilag is, bár a tulajdonosnak ennél nagyobb ambíciói is voltak. (Ezzel arra utalt, hogy Széles szeretett volna miniszter lenni az Orbán-kormányban, és állítólag volt is szó erről, aztán mégis máshogy alakult.) Stefka szerint viszont kár, hogy a hasonló magyar milliárdosok közül csak ő szállt be a médiába, mert ha mások is megtették volna, már sokkal előrébb tartanának. Eddigre már sokkal elnézőbb lettem a sumákolással szemben, de itt azért kicsit megakadtam, és eszembe jutott néhány Fidesz-közeli milliárdos a médiában, és mondjuk ez az ábra:

Létezik egyáltalán független újságírás? - kapta meg a nézői kérdést.

Nem. Mi sem vagyunk függetlenek a jobboldalon.

Elismerte az ellenfél érdemeit is. Az ATV-nél jól csinálják a dolgokat, még ha nem is értenek velük egyet. “Kemények, gyűlölködőek” - mondta látható elismeréssel.

Infantilisek és nemzetellenesek

Stefka előtt Kövér László házelnök beszélt a lakiteleki népfőiskolán. Eredetileg tőle számítottunk nagyobb műsorra, de a főszerkesztő ellopta a show-t, ráadásul Kövér az utóbbi idők egyik legvisszafogottabb közszereplését adta elő, legalábbis magához képest. Néhány csúcspont:

• A Jobbik múlt pénteki akciója lényegében minipuccs volt, mert erőszakkal akadályozták a törvényhozást.
• Hasonló témában: a 2010-ben a parlamentbe került pártok közül sokan infantilisek és sose fognak felnőni.
• Az ellenzék nem talál fogást a kormányon, azért balhéznak a parlamentben és az utcán.
• A baloldal mindig is nemzetellenes volt, és még ma is az.

• Az ország szinte minden területét átalakították, néhány részét fenekestül felforgatták. Büszke erre, és szerinte az elvégzett munka mennyiségéhez képest elenyésző a hibák száma.
• A Fideszre kell szavazni 2014-ben.

Házelnök úr, nem lehetne betiltani?

Kövér visszafogottsága különösen annak fényében volt érdekes, hogy ezen a hazai pályán tényleg bármit mondhatott volna. Az egyik hallgatói kérdés konkrétan az volt, hogy miért engedi a kormány, hogy bárki önszántából magánnyugdíj pénztár tag maradhasson, és ezzel “felszínen lehessen tartani a témát”. Ez már Kövérnek is sok lehetett, mert azt mondta, végül is önkéntesen hadd legyen tag bárki. Ezt azért nem akarják megtilatni.