Horváth András egykori adóhivatali dolgozó november elején azzal állt elő, hogy évente több mint ezermilliárd forint adót csalnak el Magyarországon. És ezt az adóhivatal tudatosan elnézi.

Amit Horváth András mondott, az a kereskedelemben dolgozóknak egyáltalán nem új. A cukros példával bemutatott, az ÁFA-csalásokról szóló cikk alá is többen odaírták, ez így megy évek óta.

Például:

"Sajnos benne vagyok - mint nem ÁFA csaló(!!!) külkereskedő, gyári közvetítő! Állandóan szembetalálom magam azzal, hogy a Magyarországi kisker POLC ÁR alacsonyabb, mint a 4-600 kilométerre lévő gyári ár!"

Ezen a blogon pedig már tavaly augusztusban ott volt csalás a modellje, ahogy a szerző erre felhívta a figyelmet.

Kereskedőkkel beszélgetve hamar kiderül: aki nem csinálja ezt, az szinte biztos, hogy bukik, legfeljebb vegetál. Versenyezni csak úgy lehet, ha a rajtkövek egymás mellett vannak. Ha el lehet kezdeni csalni, akkor a többieknek is előbb-utóbb alkalmazkodniuk kell. Ha a szomszéd közért olcsóbban jut cukorhoz, akkor be kell zárni, vagy szintén venni kell az olcsó cukorból. És így megy ez nagyon sok termékkel: élelmiszerekkel, ruhával, számítástechnikai eszközökkel, háztartási gépekkel, szerelvényekkel, alkatrészekkel. Horváth András becslése szerint egyes termékeknél 30-50% az így manipulált áru aránya.

Nagyon nyomasztó, ha az érvényesüléshez csak csalás árán vezet az út. A jószándékút is kriminalizálja, mindenkit zsarolhatóvá tesz, és még el is rontja az ember kedvét. Az lesz sikeresebb üzletember, aki gátlástalanabb. A vállalkozás gyanús kaland lesz, ahelyett, hogy  becsülendő teljesítmény lenne, ami munkát ad, és életben tartja az országot, és elismerésre méltó gyarapodást hoz.

Lassanként a csaláshoz idomul a világ, beárazza az ország. Máshol kell beszedni az itt kieső adót, hitelt kell az országnak felvennie. A csalásláncolatokba pedig már azért sem köt bele az állam, hogy ne boruljon fel minden, alig lehet hol elkezdeni visszafejteni a szálakat. Hosszú évek alatt hozzászokott mindenki, hivatalosan is bocsánatos bűn lett a termékek utaztatása, a papírozás az ÁFA-val.

Azért lehet ez így, mert a magyar állam képtelen ellátni a feladatát. Nem működik.

Miközben egy kis bolt megnyitását hónapokig akadályozzák, mert rossz helyen van a vízcsap; miközben elrontott tértivevényszelvények könyvelésére kényszerítik a tanárokat, addig teljes iparágak alapja a csalás.

Síruhában didergő, frusztrált ellenőröket állítanak a metróban a mozgólépcsők tetejére, mert évtizedek óta nem képesek odatenni egy elektromos kaput. (Fesztiválokon három napra kiépítenek ezer csipkártyaleolvasót, aztán elpakolják, azt nem az állam szervezi.)

Egyszerre impotensek és agresszívek az állami hivatalok. Keménykednek a könnyű prédával, és a nehezebb ügyekre rá se néznek.

Nem azért nem lehet ezt másképpen csinálni, mert ilyenek az adottságok. Azért nem lehet másképpen csinálni, mert hagyták, hogy a csalás elterjedjen, és így az élet részévé váljon. A rendszerszintű hibák kijavítása nem megy.

Az se igaz, hogy ne volna erő és bátorság. Ha valamit végig akarnak vinni, ez a kormány képes keményen beleállni dolgokba. Simán elvették sok ezer kisboltostól a jogot, hogy cigit áruljanak. Simán betiltották a játékgépeket egyik napról a másikra. Simán megtiltották magáncégeknek, hogy tankönyveket terjesszenek, vagy hogy pályázatokat írjanak. Visszamenőleg szedtek adót többször is. Ha oda akarnak lépni, akkor egzisztenciák romba döntése árán is mehet a nagy nekiveselkedés.

Ha valamilyen tervet törvény, bírósági ítélet, vagy az alkotmány akadályozott, akkor átírták a törvényt és az alkotmányt.

Amikor az érdekek kívánják, akkor nincs korlátja a végrehajtás erejének Magyarországon.

Ahhoz azonban nem fűződik érdek, hogy a hazugságon és csaláson alapuló nagy rendszerek tisztuljanak. Miközben egyre nyilvánvalóbb, hogy Horváth András állításai igazak, a magyar politikát leginkább meghatározó két nagy párt (Fidesz és MSZP) ezt nem tekinti problémának.

Leszakadó ország vagyunk, ami hazugságokra épült. Tíz éve alig gyarapodott Magyarország. A környékhez képest különösen nyomasztó a kontraszt. Az úgynevezett visegrádi országokban már mindenütt jobban élnek az emberek.

Nagy energiák mennek el pótcselekvésekre: központi irányítás alá helyezték a teljes közoktatást, de nem változtattak az oktatás színvonalán. Járások vették át az önkormányzati feladatokat, de nem csökkent a bürokrácia. Újraiparosításról beszél a miniszterelnök, de egyáltalán nincsenek új beruházások. Szabadságharcot vívunk nem létező ellenséggel. Átnevezték az Apeh-ot NAV-vá, de nem foglalkoznak azzal, hogy a kiskereskedelem alapja az adócsalás.

És amikor kiáll valaki, hogy emberek, ég a ház, akkor megerősítik a tűzoltóraktár védelmét. Horváth András állításaival az állam nem foglalkozik.