• A hidegháború óta nem voltak olyan aktívak az orosz kémek, mint most.
• Európa-szerte próbálják behálózni az érzékeny adatokra rálátó szakértőket, befolyásolható politikusokat.
• A cél a NATO és az EU egységének megbontása.
• A Kelet felé nyitó Magyarország kitűnő terep az információszerzésre.

Mozgalmas hetei vannak a lengyel kémelhárításnak. Múlt szerdán letartóztattak egy, a honvédelmi minisztériumban dolgozó katonatisztet. Az alezredes évek óta dolgozott az oroszoknak - a lassan szivárgó hírek szerint a lengyel kémelhárítás 2011-ben figyelt fel rá.

A hírek szerint az alezredes bizalmas és titkos iratokhoz is hozzáfért, de a stratégiai döntésekhez, igazán érzékeny adatokhoz nem volt közel: az oktatásban és továbbképzésben dolgozott, így főleg hadiipari beszerzésekről és gyakorlatokról tudhatott. Ezek annyira nem értékes információk, amit jelez, hogy a hírek szerint szolgálataiért mindössze 100 000 zlotyt, vagyis csak 7,3 millió forintot kapott. Ugyanebben az időben egy belorusz állampolgárt is őrizetbe vettek, majd rövid úton ki is utasítottak az országból. Hogy a két eset összefügg-e, nem tudjuk. Az viszont biztos, hogy egy szintén letartóztatott, orosz-lengyel kettős állampolgárságú ügyvédé - a Kontrowersje értesülései szerint Stanisław Szypowskinak hívják, és a lengyel parlamentben is próbált ügynököket toborozni - igen:

ő volt az, akinek az alezredes átadta a lemásolt iratokat.

Kémjátszma a paksi bővítés mögött

A lengyel eset csak újabb bizonyítéka annak, amire az európai titkosszolgálatok már az év eleje óta folyamatosan panaszkodnak:

az orosz hírszerzés a hidegháború óta nem tapasztalt lendülettel kémkedik Európa-szerte.

John R. Schindler, az amerikai haditengerészeti akadémia, a US Naval War College oktatója, aki a nyolcvanas-kilencvenes években maga is az NSA kémelhárítójaként dolgozott Kelet-Európában és a Közel-Keleten, honlapján rendszeresen összefoglalja az Európában dúló kémháború fejleményeit. Rajta keresztül értesültünk például arról is, hogy

a váratlan gyorsasággal megkötött magyar-orosz megállapodás a paksi bővítésről javarészt az orosz felderítés franciaországi munkáját dicséri.

Július végén a Le Nouvel Observateur számolt be egy franciaországi orosz kém lebukásáról. A történet egyik félmondatában utaltak rá, hogy a Roszatom azért tudott eladni egy atomreaktort Európában, mert az orosz felderítés megszerezte a francia atomerőműépítő, az Areva rivális ajánlatát. Erről annak idején mi is beszámoltunk, feltételezve, hogy az érintett európai ország Magyarország. Ezt mostanra Schindler francia hírszerzési forrásai is megerősítették.

Ilyesfajta gazdasági hírszerzésben Magyarországon is aktív az orosz titkosszolgálat, mondta egy, biztonságpolitikai kérdésekben jártas, de a téma jellege miatt névtelenséget kérő forrás. De nemcsak gazdasági ügyekben aktívak.

"Gyere el bármilyen, ukrán témában tartott konferenciára. Mindegyiken ott ül valaki az orosz követségről" – mondta.

Magyarország Schindler összefoglalóinak is állandó szereplője, francia és német elhárítási forrásai szerint mi vagyunk az egyik központja a láthatatlan háborúnak. A magyar szakértő szerint részben azért, mert Közép-Európában már csak a történelmi hagyományok miatt is erős hálózata van az orosz hírszerzésnek. Lengyelországban a nyelvrokonság illetve a „pánszláv testvériség” is segít, Magyarország pedig ideális célpont,

mert az oroszok célja most a NATO és az EU egységének megbontása,

ehhez pedig jól jön a magyar külpolitika keleti fordulata.

A csatatéren vívott háborúk korszakának vége

Schindler egyik legnagyobb hatású írása, „A különös háború eljövendő korszaka” egyik alaptézise, hogy a hagyományos értelemben vett háborút az Egyesült Államok örökre megnyerte. 1991-ben az öbölháborúban a tökélyre fejlesztett amerikai parancsnoki-irányítási rendszer pár hét alatt szó szerint a földbe döngölte az akkori világ egyik legnagyobb hadseregét. A helyzet iróniája, hogy a taktika tökéletesre fejlesztésével az amerikaiak stratégiai vereséget szenvedtek:

talán Kína kivételével nincs ország a világban, amely egy az egyben szembe szállna az amerikai hadigépezettel.

Az új kor új háborúira viszont nem áll készen az Egyesült Államok. Ezt láthattuk Irakban és Afganisztánban is, ahol a lázadók gerillaharcmodora ellen szinte tehetetlen az amerikai haderő – ahogy abban is sok katonai szakértő kételkedik, hogy az IS (korábban ISIS) Toyota pickupokkal városról városra ugráló szabadcsapataival szemben megoldás-e a légi háború.

És legalább ennyire tehetetlennek tűnik a világ legerősebb katonai szövetsége, a NATO is azzal az Oroszországgal szemben, amely a Krím megszállásakor és a kelet-ukrajnai harcokban újra és újra bizonyítja jártasságát a különleges hadviselésben.

De Ukrajna sok szempontból speciális helyszín, amely különösen kedvez a diverzánsokra és orosz katonai felderítők által irányítot és kiképzett helyi orosz fegyveresekre építő hadviselésnek. A NATO-tagállamokban erre a fajta hadviselésre kevésbé van lehetőségük, így azokban finomabb eszközöket kell használniuk.

Befolyásolás, informálódás, megosztás

Abban, hogy az oroszok ukrajnai előretörésére a Nyugatnak máig nincs igazán összeszedett válasza, nagy szerepe van az európai politika megosztottságának. Ennek részben oka az energiafüggőség is:

bár Európa egésze csak kisebb részben fedezi energiaszükségletét orosz forrásból, a tagállamok között jelentős eltérés van a függőség mértékében. Magyarország például energiaszükséglete javát kizárólag orosz forrásból fedezi, de a többi közép-európai ország sincs jobb helyzetben, és még Németország is nagy mennyiségben - és saját, közvetlen vezetéken - importál gázt Oroszországból. Vagyis vannak, akiknek egyáltalán nem mindegy, hogy milyen a viszony Oroszországgal.

Ezt a megosztottságot az orosz kémek kitartó munkája is mélyíti.

Az európai politikai megosztottságban nagy szerepük van azoknak a jellemzően szélsőjobboldali mozgalmaknak, melyek vezetői nyíltan is vallanak Putyin iránti elragadtatásukról. Ilyen a francia szélsőjobb vezére, Marine Le Pen, de ilyen a magyar Vona Gábor is. Nem állítom, hogy ők mind Oroszország ügynökei lennének, de például a jobbikos Kovács Bélával szemben sem véletlenül merült fel a gyanú, hogy az oroszok szolgálatában áll. Ő, amennyiben igazak a vádak, úgynevezett befolyásoló ügynök lehetett, vagyis

nem az volt a feladata, hogy titkokat szerezzen.

Erre, ahogy azt a botrány kirobbanásakor írtam, mezei európai parlamenti képviselőként amúgy sem lett volna sok lehetősége. Ennél fontosabb és hasznosabb feladata lehetett az orosz érdekek európai képviselete, aminek eleget is tett - a Krím elcsatolásáról szóló, állig felfegyverzett orosz katonák jelenlétében tartott népszavazást Kovács és pár szélsőjobboldali barátja „nemzetközi megfigyelőként” hitelesítette. De ő szervezte meg Vona moszkvai bemutatkozását és ismertette meg az új orosz imperialista ideológiát kidolgozó Aljekszandr Duginal is.

A második lépés az információszerzés. Ezt érdemes különválasztani a hagyományos értelemben vett kémkedéstől, mert még legális kereteken belül maradhat. Az, hogy az orosz diplomaták minden Ukrajnáról szóló magyarországi konferencián ott vannak, része ennek. Ezek a diplomaták, bár van névleges posztjuk – jellemzően helyettes katonai, légügyi vagy kulturális attasék, de előfordul, hogy nem is diplomaták, hanem az orosz állami hírügynökség tudósítóiként élnek egy országban – valójában hivatalos fedésben dolgozó hírszerzők, akik valójában vagy a külföldi hírszerzésnek (SVR), vagy az ukrajnai háborút vezénylő katonai hírszerzésnek (GRU) dolgoznak.

Ők az ilyen konferenciákon kapcsolatokat építenek, barátkozhatnak a célország biztonságpolitikai szakértőivel, akiktől így könnyebben és már eleve leválogatva juthatnak információkhoz, például az adott ország külpolitikai elképzeléseiről, hadseregének felszereléséről, tervezett hadiipari beszerzéseiről. „Ezek nem olyan információk, amiket sok munkával ne tudnának nyilvános forrásokból is beszerezni” – mondta erről a magyar szakember, aki szerint egyébként a magyar hírszerzés is aktív ezen a területen Oroszországban. Hogy miért?

Behálózták Európát

Az így szerzett barátságokból aztán már tovább lehet építkezni. A paksi üzlet titkosszolgálati hátterét leleplező francia újságcikkben leírt történet főszereplője, a párizsi orosz követség helyettes légügyi attaséja, bizonyos Iljusin ezredes is ezt tette:

új barátai közül az érdekesebbeket, például a katonapolitikával foglalkozó újságírókat előbb drága ebédeken látta vendégül, majd ajándékokkal is kedveskedett.

Olyan ajándékokkal, amik értékük alapján még nem számítottak korrumpálásnak, de már kellemetlenül drágák voltak. Például egy igen drága vodka.

Némelyik kitartó munkával megdolgozott barátból akár  beszervezett, fizetett ügynök is válhatott – mint amilyen a héten elfogott lengyel alezredes is volt. Iljusin is megpróbálkozott beszervezni egy újságírót, de az idővel gyanút fogott, és jelentette az egészet a francia elhárításnak, a DGSI-nek, és onnantól megfigyelték Iljusint. És amikor az orosz ezredes megpróbálta beszervezni Francois Hollande államfő egyik közeli munkatársát, beavatkoztak. Előbb csak figyelmeztették, aztán, amikor nem hagyott fel kísérleteivel, pár hónapon belül kiutasították az országból.

Ez egyben azt is bizonyítja, hogy a háborúban a nyugati elhárítás is aktivizálódott. A DGSI oroszokra szakosodott részlegének, a H4-nek növelték a létszámát, így már 30 elhárítótiszt dolgozik az orosz kémek ellen - mondjuk a hidegháború idején még 80-an voltak. De a megnövekedett nyugati aktivitásra utal az is, hogy az ukrán nemzetbiztonság, az SZBU - ami felett a márciusban elűzött Janukovics elnöksége idején az oroszok teljes egészében átvették az ellenőrzést, saját ügynökeiket ültetve vezető beosztásokba - a nyáron már orosz ügynökök lehallgatott beszélgetéseit szivárogtatta ki. Erre nyugati segítség nélkül aligha lettek volna képesek: Janukovics bukása és a Krím elszakadása előtt a beépített orosz ügynökök az SZBU technikai eszközeinek javát a félsziget fővárosába, Szimferopolba szállították.

És bizonyítja a lengyel eset is, ami még Iljusin ezredes történeténél is különösebb lehet. Az elfogott alezredes nem egy hivatalos fedésben dolgozó orosz kémmel tartotta a kapcsolatot. Az iratokat a gyanú szerint egy lengyel-orosz kettős állampolgárságú ügyvédnek adta át. Ha ez az ügyvéd tényleg orosz kém, akkor a lengyelek igazán nagy halat fogtak:

egy illegálist,

vagyis egy nem hivatalos fedésben dolgozó, a szó klasszikus értelmében vett kémet. Ők azok, akik álneveken, hamis személyazonossággal léteznek, és akikért a küldő állam semmilyen körülmények között nem vállal felelősséget. Róluk tudni a legkevesebbet – bár az elmúlt évtized legnagyobb amerikai kémelhárítási sikere pont egy ilyen illegális hálózat felszámolása volt, aminek leghíresebb figurája a feltűnően csinos Anna Chapman volt.

Rádióüzenetek az illegálisoknak

A francia DGSI szerint Franciaországban legalább tíz illegális dolgozik. Ezt onnan tudják, hogy van eszközük az illegálisoknak szóló üzenetek befogására. Ezek általában fél másodpercig tartó, nagy frekvenciás rövid hullámú rádióüzenetek. A DGSI húsz különböző jelet mért be, de mert ezek egy része még kiképzésben levő ügynököknek szóló gyakorlóüzenet lehet, ebből következtettek az országban dolgozó orosz kémek számára.

Magyarországon még ennyit sem tudunk az illegálisokról, de a nyugati elhárítások szerint ennél nagyobb gondja is van a magyar nemzetbiztonságnak. A DGSI szerint Magyarországon az orosz titkosszolgálatok hagyományos hírszerző ágai, az SVR és a GRU mellett a KGB-utód FSZB is aktív. Ez a szervezet néhány éve kapott felhatalmazást Putyintól a külföldi hírszerzésre. Az FSZB különös hibrid a titkosszolgálatok között. Egyrészt ez az oroszok belföldi elhárítása, másrészt ez az amerikai NSA orosz megfelelője is, vagyis ennek a feladata az elektronikai hírszerzés. Magyarországon is ez utóbbival foglalkozik,

ennek kivédésére pedig nincsenek megfelelő eszközei a magyar szolgálatoknak.