1. Sokkal összetettebb, mint elsőre látszik

A röszkei mezőn zajlott jelenetek attól igazán drámaiak és nehezen megfoghatók, hogy jellemzően emberek álltak szemben elvont konstrukciókkal, és mindegyik félnek volt igazsága. Jogos, sőt, a legalapvetőbb emberi ösztön a családod túlélésének és biztonságba helyezésének minden más szempontot alárendelni? Persze, hogy az. Jogos, sőt, a lehető legracionálisabb döntés egy közösség részéről, ha ellenőrizni akarja a határait? Hogyne lenne az.

A menekültek azért nem akarnak Magyarországon regisztrálni, mert a jelenlegi szabályok alapján, ha ezt itt megteszik, majd továbbutaznak, és egy másik EU-s országban akarnak élni, az adott ország megteheti, hogy visszaküldi őket ide. Az uniós hatóságok azért akarják a regisztrációt (ennek része az ujjlenyomat), mert egyelőre így működik a nemzetközi közösség, úgy lehet belépni egy országba, ha az ország tud arról, ki lépett be. Magyarország pedig épp az EU határán, a menekültek útvonalának kellős közepén van.

Ha minden tökéletesen működe, már e két, egymással élesen szemben álló tényező miatt is garantáltan nagyon súlyos lenne a helyzet a magyar határon.

(Kihagyva most a képből Görögországot, mert ha minden tökéletesen működne, a legtöbben már ott regisztrálnának.)

De nem működik minden tökéletesen. Egyrészt a magyar határra érkező emberek nem kaptak semmilyen tájékoztatást, ami növelte a feszültséget. Másrészt, aki követte a szabályokat, és kész volt regisztrálni, azt sokszor embertelen viszonyok várták. Magyarország azzal fogadott embereket, köztük orvosokat, mérnököket, jogászokat, olyanokat, akik a hátukon hozzák be a gyerekeiket, vagy tolókocsiban húzzák be egy rokonukat a határon, hogy előbb eltölthettek néhány éjszakákat egy fagyos pusztában, aztán, ha sikerült feljutniuk egy buszra, mehettek a táborba, ahol dobálják feléjük a zsemlét, ahogy a legendás röszkei videón látszik. Ugyanakkor a migránsok között valóban voltak olyanok is, akik azonnal úgy kezdték el teljesen nyíltan követelni, hogy ne kelljen regisztrálni, mintha ez önmagában valamiféle jogtiprás lenne, nemcsak az elvileg még létező szabályok betartása.

És mindeközben ezek a szabályok tényleg egyre inkább elviek, következetességről legalábbis már szó sincs.

A menekültek azt látják, hogy Európában itt-ott a határok egyik nap megnyílnak, a másik nap bezáródnak. Néha el lehet érni azzal valamit, ha elindulnak gyalog az autópályán, néha nem. Beszéltem olyan menekülttel, aki a hatóságokkal mindenben együttműködve eltöltött három napot a röszkei táborban, majd mindenféle ujjlenyomat nélkül elvitték a szlovák határhoz, és elengedték. A rendszer egész Európában recseg-ropog. Egy ilyen helyzetben pedig ki ne gondolná úgy, hogy a lassan már teljesen komolytalan szabályok betartásánál fontosabb a saját, és családja sorsa?

Ha mindezt filmen néznénk, egy menekült család szemszögéből, minden néző azért izgulna, hogy célhoz érjenek, akármilyen szabályok áthágásával. Ha egy határra kivezényelt rendőr szemszögéből néznék, bárki azonosulni tudna azzal, hogy a főszereplő ne kerüljön bajba, de a rendet is fenn tudja tartani. Ha meg egy stratégiai játékban kerülnénk ebbe a helyzetbe, ki akarna olyan országot magának, ami minden ellenőrzés nélkül átjárható? (Ha pedig politikusként nézzük ezt az egészet, csak azt kívánhatjuk, hogy minél tovább tartson ez az egész, mert hónapok óta semmi másról nincs szó a sajtóban, és fel sem merül, hogy a közpénzekkel közben mi történik.)

A helyzet sokkal összetettebben drámai, mint akár a kitörések zavarbaejtő képei, akár a szívet tépő felvételek a menekültgyerekekről, akár a hitlerezésben kimerülő viták mutatják. Az viszont biztos, hogy a most érvényes szabályoknak és a valóságnak már nem sok közük van egymáshoz.

2. A káoszban a legkönnyebb manipulálni

Illegális bevándorlók lázadásával állunk szemben – mondta pénteken Orbán Viktor, Lázár János pedig egy nappal korábban azt üzente a menekülteknek, „szíveskedjenek befáradni a táborokba”.

Egyik kijelentésre nem mondhatjuk, hogy hazugság.

De hogy súlyosan torzítják a képet, és hozzájárulnak a hisztéria fenntartásához, az egészen biztos.

Vegyük például a péntek esti röszkei balhét. Több mint háromezren érkeztek aznap Szerbia felől, mégis jól ment minden, a buszok folyamatosan szállították az embereket. Este aztán egy 10-15 fős csoport felhergelt még nagyjából ugyanannyit, "no camp" és "no fingerprint" skandálással leültek egy busz elé a keskeny úton, és megállt minden. A sajtó azzal volt tele, hogy megint helyzet van Röszkén, a tévénézők még idegesebbek lettek, miközben a valóság az volt, hogy egy-két tucat ember órákra lehetetlenné tette, hogy további százak és ezrek, akik békésen várakoztak a buszon és a buszok körül, mehessenek tovább. Igen, migránsok csinálták ezt, de a tudósításokon keresztül, pláne Orbán Viktor szavaival és a rekordszámokkal együtt sokkal fenyegetőbbnek tűnhetett mindez az erre fogékonyak számára, mint amilyen valójában volt.

Lázár János idézete még nagyobb csúsztatás. Igen, vannak olyanok, akik nem akarnak regisztrálni, és ezt vonulós tiltakozásokkal fejezik ki (majd a végén mégis felszállnak a táborokba menő buszokra). A többség viszont éppen azért lett ideges a hét első felében, mert hiába vártak a röszkei kukoricásban a gyűjtőponton, nem jöttek buszok, amik elvitték volna őket a táborokba intézni a dolgokat, hogy aztán mehessenek tovább. Maguktól pedig nem mehettek el, mert rendőrök őrizték őket. Arról nem beszélve, hogy a magyar állam egyetlen szót sem szólt hozzájuk, nemhogy „szíveskedjenek” stílusban, de sehogyan sem.

3. Néha egy ember többet ér, mint a segítségözön

A hét elején készült röszkei képek sok embert megindítottak, azonnal segíteni szerettek volna. Ez önmagában még szép, de egy ilyen helyzetben a szervezetlen segítség nem feltétlenül vezet jó eredményre. A hét végére önkéntesek már arról posztoltak, hogy hegyekben állnak a ruhák, és az egész inkább csak a káoszt növeli.

Azok az önkéntesek viszont, akik közben végig ott voltak, hatalmas munkát végeztek. Megismertük például a brit Mark Wade-et, aki helyszíni videókban is szerepel:

Mark az elejétől kezdve ott volt a gyűjtőpontnál, és amikor péntek este eljöttük, akkor is éppen ő volt, aki végig higgadtan, de nagyon határozottan végül meggyőzte a tiltakozókat, hogy engedjék elmenni a buszokat. Közben végig azt láttuk, hogy segít a rendőröknek, segít a menekülteknek, kézben tartja a helyzetet, és többet tesz a tájékoztatásukért, mint a magyar állam.

Nem igazságos persze egy embert kiemelni, többen is folyamatosan dolgoznak Röszkén, de ez a példa jól mutatja, hogy igazán a szervezett, és elkötelezett segítség tud működni.

Személyes szinten ugyanez a helyzet számos rendőrrel. A magyar közvélemény talán soha nem állt ilyen egyértelműen a rendőrök mellett, mint most. A keddi kitörés után például találkoztam a vonatsín mellett egy szolnoki rendőrrel, aki hosszan elbeszélgetett angolul egy szír fiúval, elmondta neki a szabályokat, kérdezgette is, majd a fiú a végén bocsánatot kért, amiért plusz munkát okoz neki.

4. Magyarország megszűnt Röszke határában

Ugyanezek a rendőrök pedig nemcsak, hogy óriási munkát végeznek. Sokan közülük dühösek, amiért menekülteket kell őrizniük, miközben tőlük néhány száz méterre konkrétan megszűntek a törvények. A Röszke melletti két benzinkútnál ugyanis esténként teljesen nyíltan zajlik az embercsempészet. Ezt a videót szerda este készítettük:

Azóta sokat romlott a helyzet, péntek estére az egyik kút előtt már nagydarab, kopasz emberek álltak, akik nem engedték be azokat, akik nem tetszettek neki. Az üzlet folyamatosan pörög, aki valahogy eljut odáig a mezőn keresztül, itt a regisztrációt kikerülve kaphat fuvart. És bőven lehetnek ilyenek, mert a Blikk csütörtöki cikke szerint egy banda főnöke óránként akár 750 ezer forintot is kereshet. A jelenség persze nem új, embercsempészek korábban is működtek (elég a 71 halottal járó esetre gondolni).

De ez egészen bizarr, hogy Magyarország legjobban biztosított mezejétől néhány kanyarra teljesen nyíltan és zavartalanul működik a csempészpiac.

Úgy, hogy nyáron még Orbán Viktor is arról beszélt, az embercsempészekkel szállunk szembe a plakátkampánnyal.

Török Gábor vetette fel nemrég, hogy lehet-e államnak nevezni, ami nem ellenőrzi a határait. Legalább ilyen fontos, hogy lehet-e államnak nevezni, aminek egyes részein teljesen nyíltan nem érvényesek a törvények.

5. Sokan utálják most Magyarországot a világon

„2010 óta még nem volt ilyen rossz a magyar kormány megítélése a nyugati véleményformálók körében, pedig volt már néhány erős felháborodás.  A nyugati sajtó nagyobbik része is lelkesen gyalázza Magyarországot” – írta szerzőnk, Magyari Péter a héten. Pedig csak aztán jött a java. Összesen egy perc sincs az a videóanyag, ami elemi erővel robbant be a világsajtóba, és olyanok számára is az aljasság és az embertelenség jelképévé tette Magyarországot, akik egyébként azt sem tudják, merre van Budapest.

László Petra gáncsolását és a röszkei ételdobálást vezető helyen futtatták a világ legnagyobb lapjai, hírtévéi, hírszájtjai. Ezek természetesen védhetetlen és szégyenteljes dolgok. De igaz az is, amit az említett cikkben írt szerzőnk: „Magyarország nem csupán az itt lévő tömeg és helyzetük miatt lett ennyire érdekes, hanem a kormány politikája miatt is. Orbán durva kampányai miatt a magyar helyszínek izgalmasabbak lettek, sötét kontúrt kaptak.”

A gáncs és a megalázó ételdobálás sokkal erősebb reakciót váltott ki, mint az ennél lényegesen durvább menekültellenes megmozdulások.

László Petrát ma a világon mindenfelé ismerik, neve az érzéketlenség és az aljasság szimbólumává vált, de hány nevet tudunk mondjuk a németországi menekültszállások elleni gyújtogatások elkövetői közül (az első félévben 202 támadás történt)? Pedig ott előre megfontolt, tudatos gonoszságról volt szó.

A röszkei ételdobálás szégyen és botrány. De a görög partiőrség kegyetlenkedései, vagy a menekülteket gumilövedékkel oszlató spanyol rendőrök megmozdulásai közel sem váltottak ki ilyen reakciót. (Másfelől pedig a magyar civilek segítsége és a rendőrök nagy részének személyes embersége és a brutalitás lényegében teljes hiánya pláne jóval kevesebb figyelmet kap.)

A nyugati közvélemény részben saját rossz lelkiismeretét és frusztrációját is levezeti a magyar helyzeten.

Nem mintha a magyar kormány ne jelentkezett volna önként erre a szerepre.