Bő öt héttel azelőtt, hogy Oroszország szeptember 30-án elkezdte volna bombázni az amerikai támogatású szunnita lázadók állásait Szíriában, 2015. augusztus 22-én egy török blog a Boszporuszon áthaladó orosz teherhajókról posztolt pár fotót. A felvételeken jól látható volt a hajó rakománya:

bár álcahálóval leplezték, így is tisztán kivehető volt, hogy BTR páncélosokat szállítanak a Fekete-tengerről az Égei-tengerre.

A következő napokban bizonyítékok sora lepte el a közösségi szájtokat arról, hogy Oroszország nagy erőket csoportosít át Szíriába. Ezek közül a legmeggyőzőbbeket maguk az orosz katonák szolgáltatták, akik

voltak olyan hülyék, hogy szelfiket töltsenek fel magukról

a Boszporuszon áthaladó hajókról, vagy éppen magából Szíriából.

Így mire az amerikai hadsereg szeptember 15-én hivatalosan is reagált, a világ számára már egyértelmű lehetett, hogy Oroszország katonai akcióra készül.

Mondjuk az is igaz, hogy az amerikaiak csak a nyilvánosság előtt késlekedtek ennyit az orosz csapatmozgások leleplezésével, John Kerry külügyminiszter már szeptember 5-én arra figyelmeztette orosz kollégáját, Szergej Lavrovot, hogy az orosz csapatmozgások felvetik a közvetlen konfrontáció esélyét a térségben működő amerikai csapatokkal. Az Egyesült Államok ezután kérte azt a térségbeli szövetségeseitől, hogy tiltsák meg az orosz hadsereg csapatszállító gépei átrepülését légterükön - ezért is kényszerülhettek rá az oroszok szeptember 10-én arra, hogy a közvetlenebb, Bulgárián át vezető út helyett Magyarország fölött repüljenek át.

Ezt, mármint hogy a magyar légtéren keresztül repült egy orosz katonai szállítógép, pont ugyanazokból a bárki számára hozzáférhető internetes adatbázisokból tudjuk, amik

nagyon megnehezítik a világ kormányainak bármilyen titkos művelet végrehajtását.

A repülők, hajók mozgását több tucatnyi weboldalon lehet valós időben követni, így a lajstromszám alapján könnyen azonosítható szállítógépek mozgását is.

Az orosz kormány ezekre a hírekre hivatalosan azt reagálta, hogy a gépeik csak humanitárius segélyt szállítanak, de ezt nagyon rövid időn belül cáfolták az amatőr kémek:

az egyik legügyesebb, a már hatfős stábbal dolgozó Ruszlan Leviev a közösségi médiában megjelent képekkel bizonyította, hogy a gépek valójában hadianyagot, hadfelszerelést szállítanak.

A közösségi szájtok mellett az amatőrök, és egyre gyakrabban a profi hírszerzők legnagyobb erőforrása a kereskedelmi műholdak egyre bővülő hálózata. Az ezek által készített képek minőségét lehetetlen összevetni az amerikai kémműholdak gondosan titkolt képességeivel, de hogy mennyire alkalmasak hírszerzési célokra, azt mi sem bizonyítja jobban annál, hogy 2014 áprilisában

a NATO az egyik kereskedelmi szolgáltató, a Digital Globe felvételeivel bizonyította, hogy Oroszország csapatokat vont össze Ukrajna határán.

A Digital Globe szolgáltatásait amúgy az amerikai műholdas felderítés, a USNGIA is igénybe veszi. "Harinc éve csinálom ezt, de az elmúlt pár hónapban párszor már eszembe jutott, hogy sose gondoltam volna, hogy erre [a műholdas felderítésre] szabadon hozzáférhető forrásokból szerzett információkkal is képesek leszünk" - mondta erről a Foreign Policynek Stephen Wood, aki most egy privát elemzőcég igazgatója, de előtte 14 évig a CIA műholdas elemzője volt.

A lehetőséggel - és ezzel párhuzamosan a veszélyekkel - egyre inkább számolnak a profi hírszerzők is. Például a világnak azokban a régióiban, ahol különösen veszélyes és ezért nagyon költséges volna képzett kémeket bevetni, például azokon a törzsi területeken, ahol a terroristák előszeretettel megbújnak. A 28 évig a CIA-nál szolgáló Steve Slick szerint az ilyen, szabad forrásból hozzáférhető információk, különösen ezeken a kémszlengben "megtagadottként" jellemzett területeken nemsokára értékarányosan jobbak lesznek a kémszolgálatok saját ügynökei által szolgáltatott értesüléseknél.

De ami előny az ellenséggel szemben, az hátrány a saját akcióknál. Ezt a CIA a titkos előállítási programjánál tapasztalhatta meg, amikor a repülőgépszpotterek lelkes közössége pillanatok alatt azonosította a CIA titkos repülőit, és azt, hogy merre járnak, eléggé megnehezítve ezzel a foglyok mozgatását.

Másrészt a profik meglátásai szerint a szabad forrásból beszerezhető információk csak részleges képet adnak. A karrierjét az amerikai egyesített vezérkar hírszerzőtisztjeként kezdő, Matthew McInnis szerint a csapatmozgásokról árulkodó szelfik és fotók alapján azt még nem lehet eldönteni, hogy a mozgásba lendült hadsereg csak gyakorlatozik, vagy invázióra készül. Vagyis a közösségi szájtok és a kereskedelmi műholdak, illetve az ezekből a forrásokból dolgozó amatőrök nagyon hasznos, mindazonáltal csak a hagyományos hírszerzést kiegészítő munkát végeznek.

De a profik és az amatőrök együtt nagyon sok mindenre képesek. Az MH17-es tavaly nyári lelövése után például előbb jelentek meg a beszámolók arról, hogy az ukrajnai szakadárok a közösségi médiában hencegtek egy gép lelövésével, illetve gyűjtés a gépet lelövő BUK mozgását dokumentáló felvételekről (.pdf), és csak ezután tették közzé az ukrán titkosszolgálatok a lázadók lehallgatott telefonbeszélgetéseit egy gép lelövéséről. A bizonyítékok így együtt váltak elég meggyőzővé ahhoz, hogy mostanra keveseknek legyen kétségük affelől, hogy valójában ki lőtte le az utasszállítót a fedélzetén lévő 298 ember halálát okozva. (Via Foreign Policy. Címlapkép: Makszim Mazsnyikov, a 810-es tengerészgyalogosdandár szerződéses katonája Szíriában pózol. A képet az OK.ru közösségi oldalra sikerült feltöltenie.)