Szerdán írtunk arról az első ránézésre ártalmatlannak tűnő, valójában elég súlyos törvénymódosítási javaslatról, ami lényegében kivenné a Magyar Postát az infortörvény hatálya alól. 

Németh Szilárd módosítója szerint a posta szerződései „nem minősülnek közérdekű vagy közérdekből nyilvános adatnak”, és semmilyen adat sem lehet közérdekű, ami a posta számára „üzleti tevékenysége végzése szempontjából aránytalan sérelmet okozna”. Mindez pedig visszamenőlegesen is érvényes lenne.

Ez első ránézére nehezen egyeztethető össze azzal, amit az alaptörvény ír.

Magyarország Alaptörvénye, 39. cikk

• (1) A központi költségvetésből csak olyan szervezet részére nyújtható támogatás, vagy teljesíthető szerződés alapján kifizetés, amelynek tulajdonosi szerkezete, felépítése, valamint a támogatás felhasználására irányuló tevékenysége átlátható.
  
• (2) A közpénzekkel gazdálkodó minden szervezet köteles a nyilvánosság előtt elszámolni a közpénzekre vonatkozó gazdálkodásával. A közpénzeket és a nemzeti vagyont az átláthatóság és a közélet tisztaságának elve szerint kell kezelni. A közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adatok.
  

Erre egyébként az új alaptörvény elfogadásának idején kifejezetten büszke volt a Fidesz, sokat nyilatkoztak arról, hogy milyen fontos ez az átláthatóság szempontjából.

Se nem szükséges, se nem arányos

Megkérdeztük Jóri András egykori adatvédelmi ombudsmant, jól érezzük-e, hogy a módosítás ellentétes az alkotmány idézett részével. Jóri egyetértett ezzel, és azt mondta:

“A közérdekű adatok nyilvánosságához fűződő jog alapjog, ilyen jog korlátozásához az kell, hogy az szükséges és arányos legyen. A javaslatban viszont már a szükségességi elem sincs meg, hiszen a jelenlegi információs törvény már tartalmaz olyan rendelkezést, amely az infoszabadság és az üzleti érdekek kiegyensúlyozására szolgál." Ez utóbbi azért fontos, mert a Németh-féle javaslat arra hivatkozik, hogy az adatok kiadása a posta “üzleti tevékenysége végzése szempontjából aránytalan sérelmet okozna”.

“Az állami tulajdonú gazdasági társaságok kezelésében lévő adatokat már a kilencvenes évek végétől közérdekű adatnak minősítette az adatvédelmi biztosi gyakorlat (korai ügyek: MTV Rt, ÁPV Rt), ez töretlen mainstream gyakorlat, amit az Alaptörvény csak még jobban megalapozott” - mondta Jóri.

Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke a Magyar Nemzetnek azt mondta, "elképzelhetetlennek tartja, hogy egy nemzeti vagyonnal gazdálkodó, állami tulajdonú társaságot kivegyenek az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény hatálya alól". Igaz, szerinte jogos kérdés, hogy egy liberalizált piacon működő állami cég egyes piaci szerződéseit ki kell-e adni, és ebből a szempontból nem ugyanaz a paksi beruházás, vagy mondjuk a posta nyilvánosságának kérdése. A szervezet a teljes véleményét jövő hétre ígéri. A Transparency International Magyarország, a a K-Monitor, az Átlátszó.hu és a Társaság a Szabadságjogokért közös nyílt levélben tiltakozott a javaslat ellen.

Megkérdeztük Halász Jánost, a Fidesz szóvivőjét, hogy miért van szükség a szigorításra. Halász szerint a jelenlegi szabályozás a postát rendkívül hátrányosan érinti, mert a cégnek nincs lehetősége arra, hogy versenytársai üzleti információit megismerje, nekik viszont ki kell adniuk erről szóló adatokat. A szóvivő azt nem tudta megmondani, konkrétan most zajlanak-e olyan adatkérések, amik súlyos hátrányt jelentenének a Posta számára (vagyis olyan, ami indokolná a visszamenőleges hatályt), de szerinte ezt neki nem is kell tudnia.

Rákérdeztünk arra is, hogyan fér össze a javaslat az alkotmánnyal. Halász azt mondta, 

a 2016-os költségvetésben nem szerepel a posta támogatása.

Vagyis ezért nem vonatkozik rá az idézett cikk. 

Ez az érv persze nem áll túl erős lábakon. Az utóbbi években a postának valóban nem volt szüksége arra, hogy közvetlen állami támogatást kapjon. Azért, mert éppen nyereséges volt. Ettől még ugyanúgy állami intézmény, a Magyar Posta Zrt. tulajdonosi jogait 75 százalékban a magyar állam nevében a Miniszterelnökség gyakorolja. Az alkotmány pedig nem úgy szól hogy "a közvetlen költségvetési támogatásban részesülő intézményeknek" kell átláthatóan működnie, hanem a "közpénzekkel gazdálkodó minden szervezetről" volt szó. A posta most épp úgy gazdálkodik ezekkel a közpénzekkel, hogy nyereséges, ettől még semmivel sincs kevesebb ok az adatok nyilvánosságára. (Az érvelés erősen emlékeztet arra, amikor az MNB azt mondta, hogy a nyeresége nem közpénz, miközben dehogynem.) 

Lázár János is beszélt erről a kormányinfón, ő azzal érvelt, hogy mindez csak a posta piaci tevékenységére vonatkozik, az "egyetemes közszolgáltatásal" kapcsolatos adatok továbbra is nyilvánosak lesznek. Csakhogy a módosításban ez ilyen szigorúan nem válik el, a vállalat elég könnyen mondhatja szinte bámilyen adatigénylésre azt, hogy a nyilvánosság sértené az üzleti érdekeit. Egy kicsit hasonló a helyzet, mint a terrortörvénynél: lehet érvelni a javaslat részigazságai mellett, csak éppen a konkrét szövegek úgy vannak megfogalmazva, hogy azt szinte bármire fel lehessen használni pillanatnyi érdekek alapján.

Az első lépés

Ráadásul információink szerint a posta csak az első lépés lenne, és hasonló módon később további állami cégeket vonnának ki az infotörvény alól. 

Ezért is nagyon fontos, hogy mi történik ezzel a módosítással. 

• Ha a parlament megszavazza, akkor a köztársasági elnök, ha aggályosnak érzi, megteheti, hogy az Alkotmánybíróság elé küldi. 
  
• Ha viszont ki is hirdetik a törvényt, akkor az ombudsman vagy a parlamenti képviselők negyede kérhet felülvizsgálatot az Alkotmánybíróságtól.
  

Ez persze az Ab jelenlegi állapotait figyelembe véve semmire sem jelent garanciát, de legalábbis elég kreatív magyarázatot kell majd kitalálni ahhoz, hogyan fér össze az alaptörvény egyik fontos pontjával az új szintre emelt állami titkolózás.