Ilyen államilag koordinált leszámolást még nem láttunk

Spéder Zoltán, az FHB bankcsoport elnök-tulajdonosa és a CEMP médiacsoport irányítója a Fidesz és a teljes magyar állam erőteljes támogatásával szőtt és valósított meg nagyratörő terveket a magyar pénzügyi rendszer és a közműszektor jelentős részének bekebelezéséről. Keményebb eszközök használatától sem riadt vissza. Az sem zavart semmilyen állami szervet, hatóságot, hogy Spéder saját bankja és más cégei olyan szorosan fonódtak rá az állami és államosított magáncégekre, hogy onnan könnyedén kiszívhatták a pénzt vagy más erőforrásokat. A folyamatnak még saját kormánybiztosa is volt, aztán államtitkára is lett, miközben valójában Spéder tartotta kézben a szálakat, és olykor közvetlenül a miniszterelnökkel egyeztetett. A sokáig második embernek számító Lázár Jánossal pedig annyira szorossá vált a kapcsolata, hogy a miniszterelnökséget vezető miniszter a hivatalos sajtótájékoztatóján is csak „Spéder barátomként” emlegette az FHB-vezért.

Ehhez képest most épp Spédert nyírják ki, de úgy, hogy ilyet még nem látott ez az ország.

Legalábbis a Simicska-affér óta.

Ettől Spéder remélhetőleg senkinek nem lesz szimpatikusabb, mint ahogy Simicska Lajost sem tartja senki kevésbé közpénzből meggazdagodott harácsolónak, csak azért, mert Orbán, miután felemelte, valamiért szembefordult vele.

A leszámolás módja, eszközei annyira látványosak, hogy nehéz mást gondolni, minthogy üzenetnek szánták. Spédert eltakaríthatták volna csendben, szinte észrevétlenül, de ehelyett hangos médiakampány indult ellene. Ez lehet az üzenet. Szól az összes üzleti szereplőnek, sőt az ország összes állampolgárának. A rendszerváltás óta példátlan, hogy a magyar állam, a politikai vezetés ilyen módszerekkel támadjon valakinek. Mert a kormányzat és a Fidesz működését ismerve egyszerűen nem feltételezhető, hogy egy ilyen kampányról ne a csúcson döntsenek.

1. Totális lejáratókampány

Először a kisebb elérésű, de szorosan a Fideszhez kötődő, inkább üzenetküldésre használt lapok (mint a Pesti Srácok) kezdték ütni Spédert, általában régóta ismert tényeket előrángatva. Aztán egyre több kormányzati lap kapcsolódott be, idővel pedig a közmédia is elkezdett Spéderrel foglalkozni. Tegnap már bevetették a nehéztüzérséget: a frissen habonyizált TV2 százezrek által nézett hírműsorában adta le ezt a hangulatában az ötvenes éveket idéző anyagot, aztán a szintén erős Habony-kötődésű Riposzt és egy másik Habony-tulajdonban lévő portál a TV2-s anyagban szereplő egész napos megfigyelés képeiből közölt összeállítást, egészen súlyos képaláírásokkal.

A kormányközeli médiában megjelenő Spéder-gyalázó anyagok részben olyan dolgokat vesznek elő, amik már eddig is ismertek voltak – például hogy egy időben offshore cég volt a CEMP tulajdonosa, vagy hogy Spéder a takarékok és a Posta számára nem kedvező módon irányít pénzeket a bankjába és más érdekeltségeibe –, de eddig valahogy néhány Spéder- és kormányzati befolyástól független lapon (például rajtunk) kívül senki nem foglalkozott velük. Az anyagok másik része pedig szimpla, néhol kifejezetten bornírt karaktergyilkosság, pl. „nézd már, hogy néz ki!” vagy „luxuskörülmények között él” (hogy élne egy milliárdos?), „csak a pénz érdekli, semmi más”.

Hasonló lejáratókampányokat eddig csak politikai ellenfelekkel (elsősorban Bajnaival, Gyurcsánnyal) szemben alkalmaztak, bár akkor sem ennyire személyeskedő formában. Itt ráadásul egy olyan emberről van szó, aki semmiféle politikai erőt nem képvisel magában, és évek óta, ebben a pillanatban is a kormányzatnak dolgozik, a kormány által kidolgozott tervet hajt végre. Még akkor is, ha ebben a munkában néha megpróbál maga felé terelni pénzeket vagy más módon erősítgeti saját cégei gazdasági pozcióit.

A Spéder által irányított takarékintegráció jogilag és erkölcsileg éppen annyira aggályos volt három évvel ezelőtt is, amikor elkezdték, mint most, de akkoriban elképzelhetetlen volt, hogy a kormányhoz lojális média vagy pláne hatóságok bírálják. Most sorban jelentek meg a Fidesz-lapokban is Demján Sándor és Patai Mihány kemény beszólásai (parazitázás, tolvajozás).

2. Személyre szabott törvény

Hétfő délután került ki a parlament honlapjára, kedden már meg is szavazták azt a láthatóan rohanva összetákolt törvényjavaslatot, aminek valójában egyetlen célja volt: megtörni Spéder Zoltán dominanciáját a takarékintegrációban. Pedig ezt a hatalmi pozíciót teljes egészében az utóbbi évek kormányzati támogatásának köszönheti.

Spéder és Orbán 2014 végén.

A Spéder irányította és résztulajdonában álló FHB-csoport, különösen az FHB Jelzálogbank Nyrt. súlyos tőkehiánnyal küzdött a 2008-as válság óta. Ezt három, egyenként harmincmilliárd forintos tőkejuttatással oldották meg:

jutottak 30-30-30 milliárd forint többlettőkéhez.

Ebben a folyamatban Spéder bankcsoportja nem csupán kedvező körülmények között jutott tőkéhez, hanem szinte össze is nőtt a takarékintegrációval, bravúros módon úgy, hogy Spédernek továbbra is meghatározó befolyása maradt az FHB-csoportban. Az összeterelt takarékszövetkezeteket Spéder emberei, volt beosztottjai irányítják-ellenőrzik, ők ülnek a Takarékbankban és más fontos szervekben is.

Az új törvénnyel viszont minden megváltozott: már nincs bebetonozva az integrációba a Takarékbank, akár ki is lehet zárni, akárcsak a takarékintegrációba időközben belépett FHB-csoportot is. Az sem kizárt, hogy a Spéder irányításával összeterelt takarékszövetkezeteket a jövőben egy másik bank fogja irányítani, hiszen az új törvény erre is lehetőséget ad.

3. Pénzügyi felügyelet

Ez talán a legfélelmetesebb mind közül.

Korábban is voltak gyakran találgatások, hogy a pénzügyi felügyelet – 2013-ig PSZÁF, azóta a Magyar Nemzeti Bank – nem teljesen függetlenül, szakmai alapon jár el egyes ügyekben. Súlyos tízmilliárdokat eltüntető botrányok, a Széchenyi Bank és a Quaestor esetében is megfogalmazódot a gyanú, hogy politikai szempontok befolyásolhatják a felügyeleti vizsgálatot. Többé nincs gyanúsítgatás.

Itt a minden eddiginél erősebb bizonyíték arra, hogy a felügyelet politikai utasításra működik.

Más magyarázat egyszerűen nincs arra, hogy miért rángatták elő a 2012-es, a sajtót sokszorosan, bármiféle hatósági visszhang nélkül megjárt sztorit, a százmillió eurós kötvény történetét éppen azon a napon, amikor két másik fronton is szervezett politikai támadás indult Spéderrel szemben. Tényleg nem tűnt fel senkinek a felügyeletnél az utóbbi négy évben, hogy az a bizonyos százmillió eurós – harmincmilliárd forintos – kötvény a bank tájékoztatásával ellentétben nem külföldiekhez, hanem igenis belföldi szereplőhöz (vélhetően a magyar államhoz) került?

Mondjuk akkor is feltűnhetett volna, amikor hónapokkal ezelőtt erről kérdeztük a felügyeletet, hiába. (A Magyar Nemzeti Vagyonkezelőt pereljük is, éppen ezekért az adatokért.)

Spéder Orbán idei évértékelője előtt a Várkert Bazárnál. (Botos Tamás felvétele)

Az MNB közleményében arra is utal, hogy személyes felelősségre vonást is kezdeményez az FHB vezetőivel szemben. Ez azért érdekes, mert ilyet ritkán jelent be a felügyelet, pedig egyébként lehetősége lenne rá. A személyes felelősségre vonás felvetését nehéz máshogy értelmezni, mint konkrét fenyegetésként Spéderrel és embereivel szemben.

Ez azért aggasztó nagyon, mert a pénzügyi felügyelet az egyik legfontosabb intézmény ebben az országban, vagy bárhol, ahol piacgazdaság van.

Ha akár csak a gyanúja felmerül – márpedig ezek után mindenképpen felmerül –, hogy részrehajlóan végzi munkáját a felügyelet, akkor nagy bajban vagyunk.

A határozatot egyébként az MNB Pénzügyi Stabilitási Tanácsa hozta meg, ennek tagjai: Matolcsy György, Nagy Márton, Gerhardt Ferenc, Windisch László, Kisgergely Kornél, Virág Barnabás.

Miért? Miért most?

Az okokat nem látni még pontosan, legfeljebb ködös, kremlinológiai stílusú magyarázatokat lehet kitalálni. Mondjuk arról, hogy éppen hogyan alakulnak annak a bonyolult hatalmi játszmának az erőviszonyai, amelyben a központi szereplő (mint mindig) miniszterelnök, valószínűleg kulcsszerepet visz Csányi Sándor OTP-vezér (aki visszakapaszkodott a hatalmi hierarchia csúcsára, és közismerten rossz viszonyban van egykori beosztottjával, Spéderrel), Lázár János (Spéder legközelebbi szövetségese, politikai kapcsolata, akinek a pozciói látványosan gynegülni kezdtek az utóbbi hónapokban), a Rogán-Habony csoport (amely politikai és médiapiaci konkurense és ádáz ellenfele a Spéder-Lázár vonalnak), sőt még talán Simicska Lajos is. Ebben a játszmában aztán annyi pénzről, bankokról, cégekről, szerteágazó médiaérdekeltségekről, politikai presztízsharcokról van szó, hogy azt is nehéz kibogozni, mi a valódi cél.

Vannak arra utaló jelek, hogy talán Lázár János a valódi célpont. (Vagy az ő vélelmezett kapcsolata Simicska Lajossal.) Lehet, hogy Spéder tavaly év végén eltaktikázta magát, amikor az állami, MNV-s tulajdonrész hígításával akart tőkét emelni az FHB-ban, de az is lehet, hogy végig az volt a terv, hogy Spéder elvégzi a piszkos munkát a takarékok összedrótozásával, és amikor nagyjából végzett, kipöckölik. Talán a függetlenségét többé-kevésbé őrző Index és a CEMP-csoport többi részének megszerzése vagy szétverése a valódi cél. Vagy minden együtt.

Spéder és kormányon belüli támogatója, Lázár János.

Ez talán csak az események alakulásából derül majd ki.

Az időzítés viszont nyilvánvalóan összefügg a tervezett takarékbankos közgyűléssel. Ezt június 23-án tartották volna meg, tervezett napirendjén pedig az szerepelt, hogy „Felhatalmazás szövetkezeti hitelintézetben történő többségi tulajdonrész megszerzésére”. Sajtóértesülések szerint konkrétan valamelyik FHB-t vették volna meg a takarékok, de nem világos, hogy az anyacég FHB Nyrt-t, vagy az FHB Kereskedelmi Bank Zrt. 51 százalékos csomagját. Mindkét forgatókönyvben lett volna logika: ha az FHB Nyrt. többségét veszik meg, akkor ki lehetett volna vezetni a bankot a tőzsdéről, amivel számos jogi probléma megoldódott volna, ha pedig az FHB Kereskedelmi Bankot, akkor az Nyrt. újra nagy adag pénzhez jutott volna.

Akármi is volt a terv, a Spéder-birodalom válaszreakciója a támadássorozatra az volt, hogy lefújták a tervezett közgyűlést. Ami azt jelenti, hogy az FHB nem fog a mostaninál jobban összefonódni a takarékszövetkezetekkel, nem jut több pénzhez, és az eddigi jogi bizonytalanság sem oldódik meg.

Viszont a kormány a most megteremtett új eszközökkel folyamatosan zsarolhatja és nyomás alatt tarthatja Spédert. Ezért meglepő lenne, a Spéder-féle bank- és médiabirodalom irányítása és tulajdonviszonyai ne változnának meg a közeli jövőben.

További cikkeink
Uralkodj magadon!
Új kommentelési szabályok vannak 2016. január 21-től. Itt olvashatod el, hogy mik azok, és itt azt, hogy miért vezettük be őket.