A múlt hét a bombasztikus bejelentéseké volt az Európai Parlamentben. Szerda reggel az Európai Bizottság elnöke többek között szuverén államok európai föderációjáról, politikailag egységesülő eurózónáról, új uniós alapszerződésről beszélt. Délután helyettese Viviane Reding, az EU alapjogi biztosa újabb meglepő ötlettel állt elő: olyan “igazságügyi teljesítményértékelő mechanizmus” felállítását helyezte kilátásba, amely évről-évre értékelné, hogyan működik a tagállamokban az igazságügyi rendszer, illetve ajánlásokat fogalmazna meg a jogállamiság megfelelő működése érdekében. Ahogy Barroso, úgy Reding is többször példaként utalt a magyar és az idén nyáron hatalomra jutott kormány intézkedéseire.

Abban is egyetértés volt közöttük, hogy a keményebbnél keményebb nyilatkozatok hatástalanok voltak a renitens kormányokkal szemben, tehát valami erősebbre lenne szükség. Az uniós jog megsértése kapcsán alkalmazható kötelességszegési eljárás lassú és túlságosan szűk körben nyújt lehetőséget cselekvésre, az EU alapszerződésének 7. cikke szerinti eljárás (a tagállam szavazati jogának felfüggesztése) pedig olyan erős büntetés, hogy eddig még soha nem alkalmazták, és valószínűleg nem is fogják.

Mi lehet a megoldás? Reding elképzelése szerint egy előzetesen egyeztetett eredménytábla szerint évente minden tagállam beszámolna arról, hogy mit tett, vagy nem tett az igazságszolgáltatás függetlenségének biztosítása, a jogállamiság érvényesülése érdekében. Ez alapján pedig a Bizottság ajánlásokat tesz, és ezeket jogi eszközökkel, vagy a nyilvánosság nyomásgyakorló erejével igyekszik kikényszeríteni.

Erősen kérdéses, hogy a gyakorlatban működhet-e egy ilyen rendszer. Képzeljük el például, ahogy az éppen aktuális német kancellár, vagy egy életszerűbb példával élve, mondjuk az olasz politikába épp visszatérő Cavaliere vigyázzba vágja magát a brüsszeli intőre…