A németek megint szerződést módosítanának
Az egységes európai bankfelügyeleti hatóság felállítását követően ugyanis júniusban az Európai Bizottság javaslatot tesz az uniós bankfelügyelet újabb elemeire. A következő lépésben a közös felügyeleti rendszerhez csatlakozó országoknak (az eurózónának és az önkéntesen csatlakozó nem eurózóna tagoknak) arról kellene megállapodniuk, hogyan működjenek együtt a bankmentés költségeinek finanszírozásában. Vagyis olyan helyzetekben amikor a bajba jutott pénzintézet csődje az adott ország határain túl is éreztetné hatását. Az összefonódott európai bankrendszerben ugyanis egy nagyobb bank összeomlása más uniós tagállamok bankrendszerét is veszélybe sodorhatja. A kockázat közös, ezért logikus, hogy a megoldás is tartalmazzon közös elemeket.
Megszavazta a bankárok fizetési bónuszainak maximálásáról is szóló javaslatot csütörtökön az Európai Parlament Strasbourgban. Az új banki tőkeszabályokról szóló megállapodás részeként az EP által elfogadottak (melyek továbbra is várják a tagállamok jóváhagyását) azonban, mindössze egy elemét képezik annak, amit Brüsszelben a gazdasági válságra adott átfogó válasznak neveznek.
Több uniós tagállamban léteznek a pénzintézetek, illetve részben az állam által finanszírozott bankmentő alapok, amelyet pont az ilyen helyzetekre találtak ki. A bizottsági javaslat egyrészt az ilyen alapok tevékenységét hangolná össze, másrészt arról is szó van, hogy felállítanak egy központi hatóságot, amely az európai bankrendszer egészét, vagy jelentős részét érintő problémás esetekben járna el. Eljárás alatt itt azt kell érteni, hogy ez a hatóság döntené el: megmaradjon, vagy bukjon el a bank, illetve melyik tagállam mennyivel szálljon be a mentés költségeibe. A megoldás azonban nem problémamentes. Egyrészt egyelőre nem minden tagállamban létezik ilyen bankmentő alap. Másrészt még az alapok létezése mellett is előfordulhat, hogy a bankmentés költségeinek finanszírozására további közpénzt kell bevonni.
Ez utóbbi szempontra pedig különösen érzékenyek a németek. Érthető módon nehezen mennek bele abba, hogy a német adófizetők pénzéről egy nem német, adott esetben közös, európai hatóság döntsön. Ezért azzal a javaslattal álltak elő, hogy módosítsák az EU alapszerződését, amelyre legutóbb 2009-ben a lisszaboni szerződés elfogadásakor került sor. Az uniós szerződésmódosítás bonyolult és kockázatos folyamat. Különösen az akkor, ha idén szeptemberben Németországban általános választásokat, egy év múlva európai parlamenti választásokat tartanak, ha Nagy-Britannia uniós tagságának felülvizsgálatát fontolgatja, és egyébként is emelkedőben van az euroszkeptikus, vagy az EU működésével erősen kritikus pártok támogatottsága.
Éppen ezért egyes megfigyelők szerint a németek csak az időhúzás szándékával dobták be a szerződésmódosítás ötletét, és a szeptemberi választásokat követően már nem fogják ilyen határozottan követelni azt.