bankunió

2013. december 20.

Lesz európai bankunió!!444!!!

Nagy hír ez, bár még kevesen érzik csak a jelentőségét. (Most megpróbáljuk elmagyarázni.) Az EU-csúcs jóváhagyta a bankunió tervét. A magyar bankok közül az OTP-t érinti, de azt nagyon.

2013. szeptember 14.
2013. július 17.
2013. július 16.
2013. június 28.
2013. június 27.
2013. május 15.

Varga csak a közmédiának beszél Brüsszelben

Tegnap miniszteri beiktatása óta első alkalommal Varga Mihály képviselte Magyarországot az uniós pénzügyminiszterek tanácsülésén, ahol olyan dolgokról szokott szó esni, mint a túlzottdeficit eljárás, meg az európai gazdaság nem túl derűs helyzete. Hogy ezúttal miről beszélgettek, azt sajnos csak közvetett forrásból tudjuk megmondani, mert Varga csak a közmédiának volt hajlandó nyilatkozni a kedd délutáni ülést követően Brüsszelben. A titkolózást azért sem érti az EUrologus, mert kivételesen most nem volt szó rólunk, ráadásul Vargát Matolcsy Györgyhöz képest kiegyensúlyozottabbnak, mérsékeltebbnek, "szakmaibbnak" tartja a közvélekedés.

A pénzügyminiszterek tanácsán egyébként Ausztria és Luxembourg egyelőre betett annak a javaslatnak, amely az unión belüli adóparadicsomok felszámolását szolgálná, és a tagállamok között automatikussá tenné bizonyos gyanús esetekben a banki adatok megosztását. Nem is csoda, hiszen Ciprus megzuhanásával e a két tagállam maradt a tisztázatlan eredetű pénzek hatékony tárolásának piacán, ahol némi számlavezetési díj ellenében eltekintenek a banki adatok kiadásától.

Ausztria és Luxemburg cserébe beleegyezett abba, hogy az EU megpróbáljon egyezséget kötni az európai adóparadicsomokkal, Svájccal, Andorrával, San Marinóval, Monacóval és Liechtensteinnel az EU-s polgárok oda menekített vagyonának megadóztatásáról. Utóbbiak persze addig erről hallani sem akarnak, amíg a banki adatcserében nincs unión belüli megállapodás, amit ugye az osztrákok és luxembourgiak akadályoznak. Szóval az EUrologus szerint itt a bank- és adóparadicsomok csendes összjátékáról van szó, ami ismét csak Orbán Viktort és a nyugat hanyatlásáról kifejtett nézeteit igazolja.

Akadozik a bankunió építgetése is, mindenki mást gondol arról, hogy kinek és milyen mértékben kellene részt vennie a bajba jutott bankok megmentésében, és finanszírozásában: a betétesek, a tulajdonosok, a részvényesek, vagy a hitelezők, és milyen arányban? Pedig az Európai Központi Bank siettetné a kérdést, hiszen hamarosan átveszik az eurózóna bankjai felett a felügyeletet, és addigra látni kéne az egységes bankszanálási mechanizmus körvonalait is. A közös európai bankbetétgarancia-alap teljesen lekerült a napirendről. Ez biztosította volna, hogy a betétesek pénzét ne a nemzeti költségvetések védjék, hanem egy közös európai pénzeszsák. De mint minden ilyen közös pénzeszsákot, ezt is megfúrták a németek. Ők attól tartanak, ezeknek a pénzeszsákoknak egyetlen célja van: a német adófizetők pénzével betömni azokat a lyukakat, amelyet más ország felelőtlen vagy szerencsétlen politikája okozott.

Na ezt titkolta Varga Mihály a nem állami pénzből eltartott sajtó elől. Ja meg azt, hogy a tárgyalás szünetében elkapta Olli Rehn pénzügyi biztost, aki "biztatónak" nevezte a nemrég bejelentett magyar korrekciós intézkedéseket. Gratulálunk.

2013. április 19.

A németek megint szerződést módosítanának

Kép: toonpool.com

Az egységes európai bankfelügyeleti hatóság felállítását követően ugyanis júniusban az Európai Bizottság javaslatot tesz az uniós bankfelügyelet újabb elemeire. A következő lépésben a közös felügyeleti rendszerhez csatlakozó országoknak (az eurózónának és az önkéntesen csatlakozó nem eurózóna tagoknak) arról kellene megállapodniuk, hogyan működjenek együtt a bankmentés költségeinek finanszírozásában. Vagyis olyan helyzetekben amikor a bajba jutott pénzintézet csődje az adott ország határain túl is éreztetné hatását. Az összefonódott európai bankrendszerben ugyanis egy nagyobb bank összeomlása más uniós tagállamok bankrendszerét is veszélybe sodorhatja. A kockázat közös, ezért logikus, hogy a megoldás is tartalmazzon közös elemeket.

Megszavazta a bankárok fizetési bónuszainak maximálásáról is szóló javaslatot csütörtökön az Európai Parlament Strasbourgban. Az új banki tőkeszabályokról szóló megállapodás részeként az EP által elfogadottak (melyek továbbra is várják a tagállamok jóváhagyását) azonban, mindössze egy elemét képezik annak, amit Brüsszelben a gazdasági válságra adott átfogó válasznak neveznek.

Több uniós tagállamban léteznek a pénzintézetek, illetve részben az állam által finanszírozott bankmentő alapok, amelyet pont az ilyen helyzetekre találtak ki. A bizottsági javaslat egyrészt az ilyen alapok tevékenységét hangolná össze, másrészt arról is szó van, hogy felállítanak egy központi hatóságot, amely az európai bankrendszer egészét, vagy jelentős részét érintő problémás esetekben járna el. Eljárás alatt itt azt kell érteni, hogy ez a hatóság döntené el: megmaradjon, vagy bukjon el a bank, illetve melyik tagállam mennyivel szálljon be a mentés költségeibe. A megoldás azonban nem problémamentes. Egyrészt egyelőre nem minden tagállamban létezik ilyen bankmentő alap. Másrészt még az alapok létezése mellett is előfordulhat, hogy a bankmentés költségeinek finanszírozására további közpénzt kell bevonni.

Ez utóbbi szempontra pedig különösen érzékenyek a németek. Érthető módon nehezen mennek bele abba, hogy a német adófizetők pénzéről egy nem német, adott esetben közös, európai hatóság döntsön. Ezért azzal a javaslattal álltak elő, hogy módosítsák az EU alapszerződését, amelyre legutóbb 2009-ben a lisszaboni szerződés elfogadásakor került sor. Az uniós szerződésmódosítás bonyolult és kockázatos folyamat. Különösen az akkor, ha idén szeptemberben Németországban általános választásokat, egy év múlva európai parlamenti választásokat tartanak, ha Nagy-Britannia uniós tagságának felülvizsgálatát fontolgatja, és egyébként is emelkedőben van az euroszkeptikus, vagy az EU működésével erősen kritikus pártok támogatottsága.

Éppen ezért egyes megfigyelők szerint a németek csak az időhúzás szándékával dobták be a szerződésmódosítás ötletét, és a szeptemberi választásokat követően már nem fogják ilyen határozottan követelni azt.

2013. március 20.

Az OTP az Európai Központi Bank felügyelete alá kerülhet?

Ha, és amennyiben a magyar kormány úgy dönt, hogy csatlakozik az uniós bankfelügyelet létrehozásáról szóló, tegnap véglegesített megállapodáshoz, akkor a címben foglaltak megtörténhetnek. Kedden az Európai Parlament és a Tanács megállapodtak az uniós bankfelügyelet létrehozásáról, amely 2014 derekán kezdheti meg működését. A megállapodás értelmében a 30 milliárd eurós éves mérlegfőösszegnél nagyobb bankoknál a bankfelügyelet szerepét a frankfurti székhelyű Európai Központi Bank veszi át. Ez nagyjából 150 bankot érint az EU-ban, Magyarországon pedig az EUrologus számításai szerint kizárólag az OTP-t.

A kisebb pénzintézeteket továbbra is a nemzeti bankhatóságok (Magyarországon a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete) ellenőrzik, azzal a megkötéssel, hogy az EKB bármikor beavatkozhat, ha úgy látja, hogy egy pénzintézet helyzete európai szintű rendszerkockázatot jelent. A szombaton kialkudott ciprusi mentőcsomag példája, illetve a ciprusi bankrendszer ingatag helyzete mutatja, hogy ez a szabály még jól jöhet a jövőben. A beavatkozás ebben adott esetben azt is jelentheti, hogy az EKB a betétesek védelmében ’kimenti’ a bankot, magyarán pénzt pumpál az adott intézetbe. Persze ezek a szabályok csak az eurózónára vonatkoznak, illetve azokra a tagállamokra, amelyek csatlakoznak a bankunióhoz. A magyar miniszterelnök korábban világossá tette, hogy csak a legutolsó pillanatban, a megállapodás megkötését követően dönt a kormány arról, hogy csatlakozunk-e a bankunióhoz. Nos, úgy tűnik, hogy elérkezett az idő.

Tisztázódott a londoni székhelyű Európai Bankhatóság szerepe is. A magyar származású, korábbi PSZÁF elnök Farkas Ádám által vezetett intézet folyamatosan figyeli a nemzeti bankrendszerek állapotát, európai szintű ’stressz teszteket’ végez és igyekszik rendet vágni a tagállamonként eltérő felügyeleti szabályok között (nem csak az eurózónában).

Az egységes európai bankfelügyeletről szóló megállapodással, egy újabb kocka került a helyére abban a kirakós játékban, amelynek célja, hogy európai szintre emelje a határokon átnyúló tevékenységet folytató bankok felügyeletét. A 2008-as válság egyik tanulsága az volt, hogy a nemzeti keretekben működő ellenőrző hatóságok nem látják át az egyszerre akár tucatnyi országban működő bankok helyzetét. Az EUrologus márpedig hajlamos egyetérteni a brüsszeli megmondókkal, akik szerint jó lesz csipkednie magát az eurózónának, mert Ciprus csak homokozó egy olasz vagy spanyol csődhöz képest.

2013. január 21.

EU tervezet: osztozzanak a kormányok a bankmentés költségeiben

Kép: CaggleCartoons

Az adófizető polgárok szemében mindenképpen visszás javaslat szivárgott ki a napokban uniós tisztviselők tollából. A javaslat, melyet informális pontként a mai idei első eurócsoport pénzügyminiszteri ülésen is megvitatnak azt veti fel, hogy a nemzeti kormányoknak is ki kell venniük részüket a bajba jutó bankok feltőkésítésében a jövőben az EU krízisalap által biztosított források mellett.

A Wall Street Journal által megszellőztetett javaslat szerint a bankok a jövőben csak akkor kaphatnának közvetlen támogatást, amennyiben a nemzeti kormányok nem tudják maguk kisegíteni a pénzintézeteket vagy ha azok rendszerszintű kockázatot rejtenek az európai gazdaság egészére vagy az egész tagállamra nézve.

Emellett a bankok akkor is kaphatnak segítséget, ha máskülönben megszegnék a tőkemegfelelési szabályokat, vagyis a pénzügyi mérlegeikben törzstőkéjük legalább 4,5 százalékát nem tudják felmutatni pénzügyi eszközökben.

Az EU tisztviselők tervezete szerint emellett a nemzet kormányoknak a bankok feltőkésítésében is részt kell vállalniuk. A szöveg úgy fogalmaz, hogy tőke hozzájárulást kell biztosítaniuk vagy garanciaalapot fenntartaniuk, mely lehetővé teszi az európai stabilitási mechanizmus (ESM) által biztosított források egy részének beadását szükség esetén.

A felsoroltak gyakorlatilag az átfogó banki unióra vonatkozó javaslatok gerincét képezik, melynek véglegesítését idénre tűzte ki célul az Unió. A tervezet az EU jogalkotók azon tavaly júniusi ígéretét finomítja, mellyel megtörték az erősen eladósodott kormányok és bankok közti ördögi kört azzal, hogy lehetővé tettték az ESM-nek a bankok közvetlenül feltőkésítését. Vagyis, hogy az amúgy is rosszul álló kormányokak ne kelljen további hiteleket magukra véve kisegíteni bankjaikat. Ezzel azonban van egy olyan apró probléma, hogy a tagállami kormányok kevéssé érdekeltek abban, hogy prudens működésre bírják saját bankjaikat. Ezért is született a kiszivárgott javaslat.

Más kérdés mondja fejvakarva az EUrologus, hogy mi marad a felvetésből mire megállapodnak a szintén a pénzügyminiszterek által megvitatott közös bankfelügyeleti szabályokról és az Európai Központi Bank közvetlen beavatkozási jogának véglegesítéséről.

2012. október 18.

Tényleg Merkel hitelkártyájára és PIN kódjára hajtanak csak a tagállamok?

Fontos közbülső csúcs lesz a ma kezdődő Európai Tanács - mondják Brüsszelben az EUrológusnak azok, akik tudják miről beszélnek. Ez azt is mutatja, hogy a téteknél már csak a várakozások nagyobbak, így borítékolható a szokásos csúcs utáni csalódás (cs.u.cs.). Konkrét döntésből nem sok várható, de már az is komoly eredmény, ha a politikai irányvonalakban közös nevezőre jut a 27 vezető.

Az alaptéma megint az EU mélyebb gazdasági együttműködése. A vezetők asztalára Herman Van Rompuy, az Európai Tanács állandó elnökének nevével fémjelzett jelentést készítik be, a vita e körül forog. HVR terve az unió gazdasági integrációjának még szorosabbá szövéséről szól. Ehhez négy építőkockát vázolt fel júniusban: pénzügyit, költségvetésit,  gazdaságpolitikai integrációsat és az ehhez illeszkedő demokratikus kontrollt. Azóta megszondáztatta az elképzeléseket a tagállamoknál és kiderült, hogy a helyzet nem ilyen egyszerű. Az országok össze-vissza játszanak a kockákkal, farigcsálják őket, meg kicserélik kisgolyóra, ami sehogy sem illik a képbe.

Pedig Van Rompuy építménye tág teret enged a továbbgondolásnak. Egyrészt felsejlik benne az úgynevezett “fiskális kapacitás”. Hogy ez pontosan mit jelent, azt senki nem tudja, csak annyi bizonyos, hogy egy újabb kódnév több pénzre. Állítólag a franciák ihlették a dolgot. A sajtó az “eurózóna költségvetéseként” utal rá, de valójában - azon kívül, hogy az eurózóna tagjainak rendelkezésére állna. Van Rompuy szerint az aszimmetrikus sokkok kiigazítására kell - erről sem lehet tudni, hogy pontosan mit jelent, de azt rebesgetik, hogy ezen a tagállami strukturális reformok finanszírozását kell érteni. A tanácselnök ugyan mindenhova beleírta a jelentésbe, hogy ennek az új eszköznek semmi köze az unió hétéves pénzügyi keretéhez, többek között Magyarország is attól tart, hogy a téma bekavar a büdzsé tárgyalásokba, amiket novemberben kellene lezárni.

Izgalmas kérdés az is, hogy a jelentés felveti, az országspecifikus ajánlásokat, amelyeket a gazdaságpolitikákat összehangoló európai szemeszter keretében javasol a tanács a tagállamoknak, szerződéses formába kéne önteni. Mert így gyorsabban és hatékonyabban számon kérhetőek. Ez persze német ötlet. Bár az uniós alapokmány kitételei miatt “önkéntes” szerződésekről lenne szó, de kötelező erejét jól érzékeltette egy diplomata, aki szerint “az országspecifikus-ajánlás lesz a Bibliánk!”

Többszintes Európa? 

A HVR-jelentés kincstárjegyek tekintetében felveti az adósságok minimális közösségivé tételét, de szerda este úgy tűnt, Berlin még ezt a szolid utalást is kinyírja. A németek nem véletlenül attól rettegnek, hogy a nagy és jól csengő européer szólamok mögött mindenki igazából a pénzükre utazik. Ezt támasztja alá az is, hogy például a bankunió keretében felálló európai bankbetétgaranciával kapcsolatban többen azt szerették volna - például a franciák -, hogy jöjjön létre egy európai szintű alap, amibe persze majd ők csak minimálisan raknak bele, de ha baj van, akkor majd a többiek (értsd Németország) perkálnak. Egy uniós diplomata egyenesen alpárinak nevezte a különböző mechanizmusokról szóló vitát (mindenki a pénzre utazik, nem az EU építésére), és felidézett egy sztorit, mely szerint David Cameron brit kormányfő valamelyik csúcson kerek-perec kimondta azt, ami körül mindenki csak toporgott: “Szóval azt akarjátok, hogy Angela egyszerűen adja oda a bankkártyáját, és még a PIN-kódot is adja meg, jól értem?”

S ha már szóba került: bankunió. Erről sem lesz döntés. Az Európai Bizottság szeptemberi javaslatával rengeteg gondja van az eurózónán kívüli tagállamoknak, mintha elfelejtkeztek volna róluk a tervezet megírása közben… Az övezeten kívüli államok egyrészt szeretnének legalább az Európai Központi Bank (az egységes bankfelügyeletért felelős szerv lenne) felügyelőbizottságába bekerülni, és hozzászólni, ha őket is érintő döntés előkészítése zajlik. A másik fő gond: az európai mentőalap elvileg újratőkésítheti a bankokat, amely komoly versenyelőnyt jelentene az eurózónán kívüli bankoknak, melyeknek ez a forrás nem áll rendelkezésére. Az övezeten kívüliek egyelőre azt szeretnék, hogy az Európai Tanács mondja ki, gond van, meg kell oldani. Elvileg a hatékony bankfelügyeletnek az év végéig be kéne indulnia - ez körülbelül lehetetlen.

Ráadásul az EKB kapacitásával kapcsolatban komoly kérdések merülnek fel. Egyrészt, vajon bölcs dolog minden feladatot a frankfurti szervezet nyakába varrni? 1600 szakértő kéne csak a rendszerszintű bankok felügyeletére, miközben a tagállamok folyamatosan az EU bürokrácia létszámának csökkentéséért sírnak. Ráadásul az EKB szakemberei jegybankokra koncentrálnak, míg az új feladatkörhöz kereskedelmi bankokkal foglalkozó szakértőkre lenne szükség. Mindezek tetejébe ha az EKB felügyelete alatt valami gáz lesz bármelyik bankkal - ami, tekintve, hogy a jelenlegi javaslat szerint 6000 bank felett kéne bábáskodni, elkerülhetetlen - akkor az az EKB, mint központi bank hitelességét is kikezdheti.

Nem kevés feladat egy szolid vacsorához, meg egy éjszakai szeánszhoz: az uniós vezetők várhatóan ismét hajnalig tárgyalnak csütörtökön, hogy péntekre már csak olyan “könnyed” témák maradjanak, mint Kína, vagy Szíria.

Az EUrológus végig ott lesz.