• Az Asszad-rezsim emberei szunnita nőket és gyermekeket mészároltak két településen.
• A tömeggyilkosságok brutalitása mindenkit meglepett, a helyszínen készült felvételek különösen sokkolóak.
• A felkelők fél éve megjósolt győzelme ismét távolodni látszik.
• Izrael vasárnap hajnalban lőtte Damaszkuszt.

A tapasztalt Szíria-szakértőket is sokkolták a hétvégi törzsi-vallási mészárlások, fogalmazott blogjában a Foreign Policy diplomáciai szaklap. A már több mint két éve tartó polgárháború véres borzalmak tömkelegével látja el rendszeresen a nemzetközi médiát, a mostani tömeggyilkosságok azonban ebből a mezőnyből is kiemelkednek.

Sajnos a folyamatos vérontás természete olyan, hogy egy idő után a nem közvetlenül érintett közönség belefárad, és elkapcsolja a tévét meg az internetet, ha már megint egzotikus férfiak ölnek benne ártatlan kisgyeremekeket. Ezért érdemes átvenni, hol tart most, 2013 májusában a szíriai konfliktus.

A 2011-es "arab tavasz" keretében indult tüntetéseknek eleinte senki sem adott semennyi esélyt a brutális Asszad-rezsimmel szemben. Azonban éppen a diktatúra brutalitása kellett ahhoz, hogy szírek tömegei csatlakozzanak az egyre erőszakosabb megmozdulásokhoz. Amiket egy idő után már senki sem nevezett "megmozdulások"-nak, hanem simán csak polgárháborúnak. A konfliktus az egész országra kiterjedt, és 2012 vége felé a tapasztalt Szíria-szakértők közül egyre többen susogtak arról, hogy a "felkelők" közel állnak a győzelemhez.

Ebből a győzelemből 2013 tavaszán sem látszik még semmi. A nemzetközi közösség nem tud közös álláspontot kialakítani a konfliktus kezeléséről, míg Irán viszonylag nyíltan segíti az Asszad-rezsimet, a nyugati országok rettegnek a másik oldal teljes mellszélességgel támogatásától. Ennek köszönhetően az utóbbi néhány hónapban a kormányerők mintha kicsit erősödtek volna, vagy legalábbis bátrabban mernek gyilkolászni, ahogy a most hétvégi példák is mutatják.

A Szíriát 1970 óta irányító Asszad-família, valamint belső körük legfontosabb tagjai mind a siíta iszlám alavita ágának követői. Szíria lakosságának mindössze 12 százaléka alavita, viszont ez a kisebbség mára gyakorlatilag a diktatúra és az elnyomás szinonimája lett az ország többi lakosa számára. A most hétvégi mészárlások pedig csak tovább fogják élesíteni azokat a törzsi-vallási törésvonalakat, amelyeket az Asszad-rezsim igyekezett takargatni.

A szíriai alaviták az országon belül egy régióban, a Libanontól északra található tengerparti sávban, és annak hegyes hátországában élnek. Itt fekszik Banijasz kisvárosa és az al-Bajda nevű falu. Mindkét településen sok szunnita él, amely felekezet a jelenlegei polgárháborúban leginkább az Asszad-ellenes felkelőket támogatja. Jelenleg minden jel arra mutat, hogy al-Bajdában csütörtökön, Banijaszban pedig szombaton gyilkoltak le számtalan szunnita lakost, köztük nőket és gyerekeket. Pontos szám még nincs, ilyen helyzetekben ugye elég nehéz számolni, mindenesetre egy szíriai emberi jogi szervezet vasárnap legalább 112 halottról beszélt.

112 gyilkosság ebben a polgárháborúban nem számít brutálisan kirívónak, a mostani mészárlásokat mégis különlegessé teszi az emberi maradványokról készült fotók és filmfelvételek kegyetlensége. A többek közt halott, véres gyerekeket ábrázoló dokumentumokra tényleg csak az kattintson, aki bírja az ilyesmit. Az említett tapasztalt Szíra-szakértők csak találgatnak, hogy mi szükség lehetett erre. Van, aki szerint a tömeggyilkosság az erősödő Asszad-rezsim magabiztosságát tükrözi, mások szerint viszont éppen arról van szó, hogy a teljes összeomlástól tartó kormányerők most próbálnak meg létrehozni egy tisztán alavita régiót, ahova majd visszavonulhatnak.

Mindennek a tetejébe vasárnap hajnalban Izrael ismét támadást intézett Szíria ellen. A Damaszkusz külvárosaiban található célpontok megsemmisítése állítólag azért történt, mert Izrael így szerette volna megakadályozni, hogy Szíria iráni származású fegyvereket tudjon eljuttatni a libanoni siíta Hezbollah terrorszervezetnek. A vasárnapi támadásnak állítólag legalább 100 szíriai katona esett áldozatul, de ,ivel Izrael szokása szerint nem hajlandó még a támadás tényét sem elismerni, az Asszad-rezsim propagandistái pedig meglehetősen megbízhatatlanok, az igazságot gyakorlatilag lehetetlen kideríteni.