Kormánypárti civilek ugrottak be a korrupcióellenes harcba

  • 2012 nyarán a kormány antikorrupciós munkacsoportot hozott létre, ahova a KIM szakemberei mellett civil szervezeteket hívtak meg
  • Decemberben a munkát államtitkári szintre emelték, és ekkor csatlakoztak további szervezetek is, például a Nők a Magyar Nemzetért Egyesület, a Honfoglalás 2000 és a Civil Összefogás Fórum (CÖF)
  • Bár voltak vitathatatlan eredmények is, de a civilek sok mindent kifogásoltak: elvesznek a javaslataik, nem kapnak visszajelzést, felpuhulva valósítanak meg mindent
  • Április végén az információszabadságról szóló törvény módosítása után öt szervezet úgy döntött, hogy távozik a munkacsoportból
  • A decemberben belépett civilek viszont maradnak, igaz, volt képviselőjük, aki nem is hallott a törvénymódosításról

"A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) sajnálattal vette tudomásul, hogy a K-Monitor, az átlátszó.hu, a Transparency International Magyarország, valamint a Társaság a Szabadságjogokért kilépett a KIM által életre hívott korrupcióellenes munkacsoportból, azok után, hogy múlt kedden, Londonban az Open Government Partnership (OGP) konferenciáján bemutattuk az érintett civil szervezetekkel közösen kidolgozott első korrupció elleni akciótervet." - írta az április végi kilépésekre válaszul a minisztérium, valamiért kihagyva amúgy a szintén távozó Budapest Intézetet.

A törvénymódosítás (amit amúgy csütörtökön Áder János visszaküldött a parlamentnek) csak az utolsó csepp volt a szervezetek számára. A civilek már az OGP akcióterv megvalósulásával sem voltak elégedettek, a TI közleményében például hangzatos ígéretcsomagnak nevezték a Londonban bemutatott akciótervet, majd pedig hosszasan sorolták, mely pontokon tért el a végső koncepció a korábban megfogalmazott elképzeléseiktől.

Döcögés

Bár korábban is voltak kísérletek a kormány és a civil szervezetek között, hogy tematikus egyeztetéseket hozzanak össze, a munkacsoportot végül az indította be igazán, hogy az OGP-hez való csatlakozásnak feltétele, hogy a kormány az akciótervet civil szervezetekkel közösen dolgozza ki. Léderer Sándor a K-Monitort képviselte a tárgyalásokon. Szerinte az hamar kiderült, hogy a kormánynak se szándéka, se erőforrása nincs meg a túl nagy átalakításokhoz.

"Két szinten zajlott a munka, volt, amikor valóban tartalmi kérdésekről folytattak érdemi párbeszédet" - mondta el. Az első találkozókon a KIM szakértői voltak a meghatározó szereplők a kormány részéről, akik végig teljesen nyitottak voltak a civilek ötleteire, ekkor valóban konstruktív párbeszéd zajlott. Viszont az ott elhangzottak elakadtak, nem tudtak átszivárogni a kormányzati munkába.

A civil szervezetek kezdték el december környékén kifogásolni, hogy nagyon lassan haladnak. A kormány pedig meghallgatta a panaszukat, és államtitkári szintre emelte az egyeztetéseket. Viszont éppen ez volt az a pont, amikor a szakmai munka is kisiklott. Szloboda Aliz szerint, aki a Transparency Internationalt képviselte a munkacsoportban, ezek az alkalmak inkább tűntek tájékoztatásnak, mint megbeszélésnek. A KIM szakemberei az államtitkárok jelenlétében prezentálták az éppen aktuálisan általuk kidolgozott anyagot, amit ugyan írásban véleményezhettek a civilek, de utána semmiféle visszajelzést nem kaptak arról, hogy melyik javaslatukat miért nem fogadták el. A közös munka nehézségeiről Szloboda már februárban írt a TI blogján.

Hiába vágtak bele a civilek nagy lelkesedéssel a munkába, javaslataik rendre elhaltak: volt, hogy nagyon sokára kaptak csak bármiféle visszajelzést, ami pedig megvalósult, az csak kiherélt formában köszönt vissza. Januárban Léderer a OGP angol nyelvű blogján össze is foglalta, hogy a civilek ötleteiből mi tűnt el a kormány akcióprogramjáig vezető közös úton. Az egyik sarkalatos pont éppen az adatközlés minőségi megújítása volt, ezért érthető, hogy a OGP-hez való csatlakozás után egy héttel benyújtott törvénymódosítás miért késztette távozásra a szervezeteket.

A civilek mindig többet akarnak

Eredményesnek tartja az együttműködést Rétvári Bence államtitkár, aki számos alkalommal vett már részt a munkacsoport munkájában. Szerinte az érdemi munkát éppen az bizonyítja, hogy több ott megfogalmazott elképzelésből lett már törvénymódosítás, vagy emelték át készülő törvények szövegébe és akciótervekbe. A civil szervezetek persze mindig többet akartak, mint amennyit a kormány meg tud valósítani, de eddig mindig törekedtek a kompromisszumra, és nem volt politikai felhangja a találkozóknak.

Ezért is lepődött meg az államtitkár a civil szervezetek távozásán, korábban ugyanis nem ilyen hangulat volt a munkacsoportban. Szerinte a kilépők felnagyítottak egy aktuálpolitikai ügyet, pedig ezután is bármelyik szervezet bármely konkrét szerződéshez hozzáférhet majd. Amit nem lehet, hogy valaki több tízezer oldalban kérje ki egy időszak összes szerződését, ez ugyanis az anonimitás biztosítása és egyéb technikai okok miatt óriási munkát jelentett az adatgazda számára. Rétvári amúgy tippet is adott: elárulta, hogy ha ő közadatok iránt érdeklődő civil szervezetnél lenne, akkor elsőnek ezentúl a szerződések listáját kérné ki, és onnan válogatna, hogy utána mi érdekli.

Az államtitkári szintlépéssel együtt újabb civil szervezetek is megjelentek a munkacsoportban. A kormánnyal szembeni kritikussággal nehezen vádolható Civil Összefogás Fórum (CÖF) nem csak hogy belépett, de rögtön delegált is, a Honfoglalás 2000 egyesületet. Ekkoriban jelent meg a Nők a Magyar Nemzet egyesület is a munkacsoportban. Az üléseken a kezdetektől résztvevő Léderer szerint az újonnan érkezett civilek többségének kevés fogalma volt a korrupció elleni fellépés aktuális szakmai részéről, ez pedig még inkább nehezítette az érdemi munkát.

Próbáltuk kideríteni, hogy a hirtelen felbukkanó szervezetek hogyan kerültek be a munkacsoportba, de erre Rétvári Bence nem emlékezett biztosan. Abban biztos volt, hogy az összes újonnan felbukkanó szereplő pályafutása során foglalkozott már a korrupció kérdésével, és volt, akit ők hívtak, volt pedig aki magától jelentkezett. Rétvári arra sem elékezett biztosan, hogy a CÖF-öt hívták vagy pedig jelentkeztek-e, de a CÖF-nél amúgy is a szervezet által delegált Bencze Izabella személye volt a fontos, aki korábbi pályafutása miatt jól ismeri a vagyonkezelői rendszer működését. Bencze amúgy 2010-ben a Fidesz egyik jelöltje volt a Közszolgálati Közalapítvány kuratóriumába.

Alapvető erkölcsi értékek

Bencze maga amúgy szintén sikeresnek ítélte a közös munkát. Szerinte javaslataikat mindig tételesen értékelték a minisztérium munkatársai, és több esetben el is fogadták azokat. Bencze maga is jogszabály-előkészítő volt korábban, ezért számára természetes, hogy nem lehet minden ad-hoc felmerülő ötletet elfogadni egy törvény vagy munkaterv összeállításakor. A CÖF képviselője nem csak a konkrét szakmai szinten képzelte el a munkát, de a mögöttes okokat is próbálták feltételezni. Mint válaszukban írták, "álláspontunk szerint az alapvető erkölcsi értékek - mint tisztesség, a másik megbecsülése, a közös érdekek előtérbe helyezése a magánérdekkel szemben - abszolút kiveszése, a rosszul felfogott szélsőséges, anarchiába torkolló liberalizmus térnyerése vezethet oda, hogy a tetteinket meghatározó tiszta lelkiismeret helyébe a különböző érdekek által determinált döntések lépjenek." A transzparencián és a megfelelően működő igazságszolgáltatáson kívül ezért az is fontos, hogy az erkölcstan-hittan oktatásban ezek az elvek visszaköszönjenek. Sikernek tekintik azt is, hogy legfontosabb érvük, a lelkiismeret, mint rendezőelv került bele a közszolgálati dolgozók etikai kódexébe.

A képen a lelkiismeret fogalmának taglalása. Összevetve a korábban linkelt blogbejegyzések tartalmával, kivehető, hogy milyen irányba mozdult a szakmai munka az új szervezetek feltűnése után.

A munkacsoportot ők soha nem tervezték otthagyni, egyrészt az obstrukció helyett a békés eljárás hívei, "mint ahogy azt a békemenetek is bizonyították", másrészt az utóbbi időben a munkacsoport témája a Magyar Kormánytisztviselői Kar Hivatásetikai Kódexének egyeztetése volt, és csak valamilyen háttérszándék vezethet oda, hogy a parlament által azonos időben elfogadott törvénymódosítás, - még ha az elvileg kapcsolható is az átláthatósághoz, így a korrupció-ellenesség kérdésköréhez – a konkrétan más témával foglalkozó munkacsoportból való távozást hozza magával".

Megerősítette Bencze szavait Pethő Annamária ügyvédnő is, aki a Nők a Magyar Nemzetért egyesületet képviselte a munkacsoportban. Szerinte korábban soha nem volt olyan nyitott a kormányzat a civilek véleményére, mint ebben az időszakban. A vitatott törvénymódosítással ő nem kívánt foglalkozni, szerinte ami igazán fontos, az a Zöld könyv és a hivatásetikai kódex elkészülése  Illetve.

Egymás szemébe nézni

De a nemzeti civilek sem voltak mind elégedettek a munkacsoport teljesítményével. Szilvásy György, aki a Honfoglalás 2000 egyesületet képviselte, például azt mondta, hogy etikai kérdésként nem lehet semmit kezdeni a korrupcióval, csak nagyon szigorú büntetőpolitika érne valamit. Gyors, példás, szigorú ítéletek kellenek, letöltendő börtönbüntetéssel. Jól jellemzi az itt kialakult szakmai munkát az a történet, amit az üléseken gyakran résztvevő másik forrásunktól hallottunk: Szilvásy egyszer hevesen érvelt amellett, hogy ha ugyan büntetőjogilag nem is sikerült elítélni az utóbbi évek korrupciógyanús szereplőit, akkor legalább társadalmi bíróságokat kéne felállítani, melyek erkölcsi (!) ítéletet tudnának kimondani a szereplőkre. A javaslatot a helyszínen végighallgató Rétvári pedig ezek után annyit javasolt Szilvásynak, hogy álljon össze a Transparency Internationallal, mivel ők is épp az igazságszolgáltatás lassú működését vizsgálják.

Szilvásy amúgy kedden nem tudta érdemben kommentálni a civil szervezetek távozását, mivel ő maga nem hallott az információszabadságról szóló törvény múltheti módosításáról. Amikor röviden összefoglaltuk a változásokat, akkor viszont közölte, hogy nem ért egyet vele, mivel szerinte a lehető legszélesebb nyilvánosság megteremtése kell legyen a cél.

Szintén nem hallott a törvénymódosításról Csizmadia László, aki a Falusi és Agroturizmus Országos Szövetségét képviselte a munkacsoportban. Csizmadia számára amúgy az etikai kódex kidolgozása a legfontosabb feladat, mert az "elmúlt hetven évben elvesztek az emberi értékek", míg manapság "26 oldalas szerződéseket kötnek egymással az emberek, addig régen elég volt, ha egymás szemébe néztek". A korrupció kapcsán szerinte is rossz a helyzet, mára "utolértük a románokat, az volt mindig egy híresen korrupt társaság". Ennek okát abban látja, hogy 1989 előtt mindenkinek meg kellett tudnia élni valahogy, ezek a technikák pedig továbbélnek az emberekben ma is.

Szakmai okok

A múlt heti kilépés ellenére a munkacsoport dolgozik tovább, legutóbb ezen a hétfőn találkoztak, hogy a közigazgatási kódexről egyeztessenek. A decemberben belépett civileken kívül még részt vesz a munkában több olyan szervezet is, mely a kezdetek óta benne van az együttműködésben. Többségük azzal indokolta a maradást, hogy még csak a közepén vannak egy folyamatnak, és nem látják értelmét, hogy a cél előtt kiszálljanak. Voltak, akik azt hangsúlyozták, hogy bár vannak ugyan hibái a működésnek, de azért igenis vannak eredményei is a munkacsoportnak. Ezt amúgy a kilépő szervezetek sem vitatták. Szloboda Aliz szerint például az integritási tanácsadói rendszer kiépítésében, vagy a Zöld Könyv elfogadásában is köszöntek vissza a civilek által megfogalmazott elvek, csak közben a kormány más intézkedései homlokegyenest ezzel az iránnyal szembe mennek. Amúgy meg a munkacsoporton kívül, de Transparency amúgy a jövőben is minden jogszabálytervezetet elemezni fog, és jelezni fogja a kormánynak, hogy mit gondol róla.