Előző posztunkban arról írtunk, milyen hősnőket szeretnénk, vagy nem szeretnénk a lányaink elé példaként állítani. De mi a helyzet a fiúkkal? A fiúk jobb történeteket kapnak Hollywoodtól, mint a a lányok? Tudunk vajon olyan filmeket mutatni nekik, amikből megismerhetik a másik nemet, vagy azt, hogyan viselkedjenek a lányokkal? Sajnos csak keveset. Erről szól Colin Stokes TED-előadása.

Sok remek írás született arról, hogy milyen hatással vannak az erőszakos filmek a lányokra. Arról viszont kevesebbet olvastam, hogy a fiúk mit vesznek át ebből a stílusból - mondja Stokes. A filmek nagyon-nagyon koncentrálnak a gonosz legyőzésére és a jutalomra (ami egy férfi számára többnyire egy nő). Más kapcsolatokra és más utakra nem marad bennük hely. A harcosok mellett passzív, háttérben tartott és szótlan női karakterek mintegy díszletként szerepelnek.

Kevés film megy át például a Bechdel-teszten. Alison Bechdel képregényíró, aki a 80-as évek közepén egy barátjával értékelte a filmeket, amiket láttak.

A módszere nagyon egyszerű. A teszthez csupán három kérdést kell feltenni:

- Van-e egynél több női karakter a filmben, aki beszél is? (Már ezt a küszöböt sem könnyű elérni.)

- Beszélnek-e ezek a nők egymással a film bármelyik pontján?

- A beszélgetésük szól-e másról, mint egy pasiról, aki mindkettőjüknek tetszik?

Két hús-vér nő, nő, aki létezik, és beszélnek egymással dolgokról. A való életben elég gyakran megtörténik. Mégis, azokban a filmekben, amiket ismerünk és szeretünk nagyon ritkán látni ilyet.

2011-ben a 100 legnépszerűbb filmből csupán tizenegynek volt női főszereplője. 2012-ben a filmeken megszólaló karakterek alig több mint negyede volt nő.

Szerencsére vannak fantasztikus nők is, akik új történeteket írnak a gyerekeinknek - állítja Stokes. A filmek azonban többnyire a harcról, az erőről szólnak. Bármennyire háromdimenziós és üdítő Merida, Hermione és Katniss karaktere, ezek is háborús filmek. Nagyszerűen megtanítják a lányoknak, hogyan védekezzenek a patriarchátus ellen, de nem feltétlenül mutatják meg a fiúknak, hogy ők mit tehetnek ugyenez ellen. A fiúk számára nincsenek modellek.

Vegyük azonban észre, hogy valami nem jól működik. Az USA-ban ma minden ötödik nő nemi erőszak áldozatává válik. Kik az elkövető férfiak? Mit tanultak? Mit nem tanultak meg? Hollywood révén azt a történetet szívták és szívják magukba, hogy egy férfi hős dolga erőszakkal legyőzni a gonoszt, és begyűjteni a jutalmát, ami egy nő, egy olyan nő, akinek nincsenek barátai és nem beszél?

A “girl power” vajon megvédi majd a lányainkat, ha közben aktívan vagy passzívan arra neveljük a fiainkat, hogy tartsák fenn a “boy power”-t?

Azt hiszem meg kell mutatnunk a fianiknak - mondja Stokes -, hogy egy igazi férfi bízik a nőkben, tiszteli őket, és egy csapatban akar velük lenni, hogy együtt szállnak szembe a rosszfíúkkal. A mi feladatunk, hogy olyan hősnőket keressünk, akik jelen vannak, akik igazi bátorságot mutatnak, akik összehozzák az embereket, és hogy arra biztassuk a fiainkat, hogy azt mondják: "én is az ő csapatukban akarok lenni!".

Kevesebb olyan küldetést akarok látni a filmekben, ahol a fiam azt hallja: "menj és küzdj egyedül!", és több olyan küldetést, ahol azt látja, hogy a dolga csatlakozni egy csapathoz, akár egy olyan csapathoz, amit nők irányítanak, hogy segítsenek másoknak, hogy jobb emberek legyenek összegzi Stokes. Pont, mint az Óz, a csodák csodájában.

(A szöveg az előadás némileg átszerkesztett változata.)

További nőkkel kapcsolatos híreket, érdekességeket találsz a feminfo facebook oldalán. Tetszik?