Vájjon kinek a kedvencei lehetnek ?!
Kiabálta be egy képviselő, amikor Lázár János Miklós az országgyűlés elé vitte egy kisemmizett trafikos ügyét.
Egy idős trafikos özvegyasszonyra a hatóság váratlanul kényszerített egy, éppen dohányügyekhez kapcsolódó csalás miatt elítélt bűnözőt. Jövedelme több mint felét kellett volna leadni a csendestársaknak, úgy, hogy azok semmilyen munkát nem végeztek, csak a "nevüket" adták a trafikozáshoz. Amikor az asszony már nem tudott tovább fizetni, beperelték, a Pénzügyminisztérium pedig visszavonta trafikjogát.
Trafikmutyi: anno 1928-31. A sorozat első része erre.
Ez az ügy, melyet itt elő akarok terjeszteni, hasonló ahhoz, amelyet Wolff Károly képviselőtársam itt előterjesztett, és éppen azért boldog volnék, ha ugyanazt a választ kapnám az igen T. Miniszter úrtól.
Vértessy Gusztávné trafikjáról van szó, amely IV., Irányi-utca 21. szám alatt van, nem kevesebb, mint 30 éve.
Ez a matróna, ez a hölgy, 1901 januárjában — 1901 januárjában! — kapta ezt a trafikjogot, azóta ebben a helyiségben dolgozik becsülettel. Az egész környék tiszteli és becsüli, soha a hatóságokkal semminemű összeütközése nem volt, elmondhatjuk, hogy egy emberélet felét töltötte el, tisztességgel, az államot és a fogyasztóközönséget szolgálva ebben az üzletben.
Trafikjogának körülbelül 30 éves jubileuma előtt egy-két esztendővel, tehát 1928. december 20-án a m. kir. dohányjövedék igazgatósága meglepetésszerűleg felestársként beutalt hozzá valakit.
Talán a nevet nem is mondom meg. (Felkiáltások: Halljuk! Halljuk!) Kerekes Géza volt kereskedősegédnek, majd ügynöknek, egykori, rövid ideig népszínház utcai trafiktulajdonosnak — majd visszatérek rá, milyen körülmények között szűnt meg trafiktulajdonos lenni — a feleségét. A betársítás lényege az, hogy az új társ az üzletberendezést és a forgótőke 50%-át tartozik az üzletbe beadni és személyesen is közreműködni. Ezért kapja a jövedelem felét. (Rothenstein Mór : Sok ilyen van az országban !) Mármost mi történt ? A betársítás ellen ez az özvegy Vértessy Gusztávné felszólalt, éspedig azon a helyen, ahol felszólalhat és panaszt emelhet : dr. Székely Jenő Gyula pénzügyi tanácsos úrnál, a pénzügyi adminisztráció egyik tiszteletreméltó tagjánál, aki ezeket az ügyeket intézi, a dohányjövedéki igazgatóságnál Iskola utca 13. szám alatt. Székely Jenő Gyula tanácsos úr azt mondotta a természetesen életexisztenciájában megtámadott öregasszonynak, hogy Kerekes Gézáné bizony nem tud egy fillért sem adni neki, segíteni sem óhajt ; férje egy ládagyárban dolgozik, kevés a keresete.
Ellenben fizessen Vértessyné minden hónap elsején minden munka és minden ellenérték nélkül 100 pengőt Kerekesnének, aki majd minden elsején bejön érte, akkor rendben lesz a dolog. Amennyiben azt a 100 pengős összeget - nem tudom a morális fogalmát meghatározni ennek a juttatásnak - nem fizeti, akkor elvonják tőle a trafikjogot.
Özvegy Vértessy Gusztávné öt hónapig fizette is ezeket a 100 pengőket, de minthogy körülötte az évek folyamán - 30 év alatt - nyolc trafikot nyitottak 100-150 lépésnyire tőle, a trafik forgalma visszament, - a gazdasági helyzetet sem kell ecsetelnem a t. Képviselőház előtt, minden tömegforgalom elhervad, kisebbedik és összezsugorodik, - úgyhogy egy elsején nem tudta már megfizetni ezt a 100 pengőt Kerekesnének.
Kerekesné erre feljelentette őt a dohányjövedéknél, amire beteljesedett az, amit első utasításként kapott dr. Székely Jenő pénzügyi tanácsos úrtól: nem tudta a 100 pengőt fizetni, első fokon elvonták a trafikjogát, de birtokban hagyták.
Fellebbezésére elrendelték jövedelmének hivatalos kivizsgálását ; ez valóban ennek a törvényes útja. Ezt a vizsgálatot egy nagyon emberséges miniszteri tanácsos-pénzügyi gazgató, dr. Csilléry Béla végezte igen nagy alapossággal és megállapította, hogy ennek a trafiknak jövedelme a leggyengébb trafikok átlaga körül mozog. Nem terhelem a t. Képviselőházat a részletekkel, de ebből a vizsgálatból kiderül egy nagyon érdekes dolog és pedig az, hogy hányféle különböző címen kell egy ilyen szegény trafikosnőnek fizetnie a forgalomnak abból az ezredrészéből, - mert hiszen minimális percentre dolgozik - amely tiszta jövedelemnek számít. Megállapították azt, hogy rossz hónapban a Belvárosban ez a trafik jövedelmezhet havonta 180 pengőt, jó hónapban felmehet a jövedelme - ez a legjobb, hónap - 300 pengőig.
Kérdem tehát, nem vált-e Vértessyné számára lehetetlenné ennek az érthetetlen és immorális jutaléknak fizetése 180 pengő havi jövedelemből, amikor ő reggeltől késő estig dolgozik, jövedelméből eltartja önmagát és két még nála is öregebb nőtestvérét?
Az elsőfokú jogelvonás után ez a beutalt Kerekesné pert indított az elmaradt 100 pengőkért, a bíróság azonban elsőfokon és másodfokon is elutasította. Minden tisztelet és becsület a magyar bíróságnak. Én ezt a bírósági ítéletet mély tisztelettel a Ház asztalára helyezem, csupán azt olvasom fel a T. Ház engedelmével, hogy a kir. járásbíróság milyen indokolással utasította el ezt a keresetet. Az indokolás azt mondja (olvassa) :
"A kir. járásbíróság a felperest keresetével elutasította, mert ha való lenne is az, hogy haszonrészesedés címén alperes havi 100 pengő fizetésére kötelezte magát a felperessel szemben, ez a kötelező nyilatkozat a bíróság jogi megítélése szerint joghatályos nem lehet, mert kényszer hatása alatt jött létre, az alperes exisztenciája lett megtámadva azzal, hogy a kötelezettség nem teljesítése esetén a pénzügyi hatóság dohányárusítási jogosítványának megvonását helyezte kilátásba, ami nem vitásan, miután az alperes kötelezettségének eleget nem tett, bár még nem jogerősen, de elsőfokon hozott határozat folytán be is következett : mert ha a megállapodás minden feltétel nélkül is létrejött volna, a peres felek között ez a megállapodás a bíróság jogi álláspontja szerint a jó erkölcsbe ütközött volna, mivel vagyoni és munkaerő befektetése nélkül senki sem, még ideiglenesen sem vagyoni előnyhöz jutni, különösen akkor nem, amikor a fennálló jogszabály értelmében a dohányelárusítási jogosítvány a jogosított részéről harmadik személyre sem át nem ruházható, sem bérbe, nem adható ; amiért is a királyi járásbíróság a jogi álláspontból kiindulva úgy találta, hogy a felperes kereseti igényét az alperessel szemben érvényesíteni nem jogosult, annak érvényesítéséhez a bíróság jogsegélyt nem nyújthat."
Azt a megállapodást tehát, amelyre a pénzügyigazgatóság exisztenciájának lerombolásával kényszerítette ezt az idős Vértessynét, aki 30 év óta ül a trafikban, a bíróság ítélete, amelyet leteszek a Ház asztalára, a jó erkölcsökbe ütközőnek mondja és ahhoz, mint erkölcstelen megállapodáshoz jogsegélyt nem ad.
Időközben az történt, hogy ennél a Vértessynénél, akinek elsőfokon már megvonták a trafikengedélyét, sorba jelentkeztek emberek, ügyvédek és ő az ügyvédi felszólítások özönét kapta, hogy fizessen az akkori pénzérték szerint 25 millió koronát, 30 millió koronát, 40 millió koronát azért, -mert ezek mind Kerekesné beutalt társhitelezői voltak ; miután pedig a trafik jog szerint, az engedély szerint, a pénzügyigazgatóság szerint kettőjüké, rajta akarták ezeket a pénzeket bevasalni.
Ez keltette fel ennek a boldogtalan asszonynak a figyelmét, hogy honnan van ezeknek az embereknek ennyi adósságuk, mire utánajárván a dolognak, megállapította a következőket. Kerekes Géza kereskedősegédnek és Kerekes Gézáné született Nagy Irénnek trafikjuk volt valahol a Népszinház-utcában.
Kerekes Géza és Kerekes Gézáné dohány tőzsdéjükbe csendes társat kerestek és hirdettek az újságokban. Minden újságban - amint az iratokból kiderül - megjelent a hirdetésük. A pénzt azután kicsalták hiszékeny emberektől, többnyire vidékiektől és ellopták.
így történt. Itt van a királyi Kúria ítélete, amelyet szintén bátor leszek a Ház asztalára letenni, amely az egykori trafikos Kerekes Gézát ezek miatt a bűncselekmények miatt háromévi fegyházra, mint fő és 10 évi hivatalvesztésre, valamint politikai jogai gyakorlatának hasontartamú felfüggesztésére, mint mellékbüntetésre ítélte, Kerekes Gézáné született Nagy Irén vádlottat pedig a büntetőtörvénykönyv 92. §-ának alkalmazásával hathónapi börtönre, mint fő- és 3 évi hivatalvesztésre, valamint politikai jogai gyakorlatának hasontartamú felfüggesztésére mint mellékbüntetésre ítélte. (Esztergályos János : Vájjon kinek a kedvencei lehetnek ?!)
Össze akarom fogni mondanivalóimat, nem olvasom fel tehát mindazokat a bűncselekményeket, amelyek miatt... (Wekerle Sándor pénzügyminiszter : Az utolsó ítéletet olvassa fel a képviselő úr.)
Elnök : Képviselő úr, lejárt a beszédideje!
Lázár Miklós: Negyedórai meghosszabbítást kérek. (Felkiáltások: Megadjuk!)
Elnök : A Ház a kért meghosszabbítást megadta. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter : A felmentést miért nem olvassa fel a képviselő úr?)
Lázár Miklós : Kerekes felmentését nem tudom felolvasni, mert nem is történt meg, le is ülte büntetését. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter : Kerekesnéét !) Kerekesné akkor áldott állapotban volt. A pör újrafelvétele kapcsán a Kúria hivatalból megsemmisítette a Kerekesnére vonatkozó ítéletet, férjét azonban leültette s az annak rendje és módja szerint le is ülte a büntetést.
Ha az igen T. Miniszter úr kívánja, felolvasom a bűncselekményeket. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter tagadólag int.) Azt hittem, ezt méltóztatik kérni. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter : Én csak a felmentést akartam hallani !)
Időközben Kerekesné újabb pereket indított a bíróságnál ezek miatt az elmaradt száz pengők miatt ; először hatszáz pengőt követelt, azután 2400 pengőt.
A bíró miniszteri döntést kért ; a miniszteri döntés az volt, hogy ettől a 30 év óta becsülettel dolgozó és szolgáló állami szolgától, aki 30 év óta foglalkozott a trafikkal és soha semmi mással nem foglalkozott, elvonták a jogosítványt s egyúttal elvonták a jogosítványt a beutalt hölgytől, Kerekesnétől is. Információm az, hogy közben Kerekesné visszakapta jogosítványát, Vértessyné ellenben nem ; itt van a pénzügyigazgatóság végzése, - ezt is leteszem, a Ház asztalára - amely bizony rövid úton elintézte ezt a kérdést, ezzel a salamoni bölcseségű ítélettel, amelyet érzékenyen és joghatályosan érvényesíteni voltaképpen csak Vértessyné ellen lehetett, mert hiszen Vértessyné Kerekesnének nem tudott fizetni, ez számára nem volt ilyen munkanélküli üzlet; ellenben Vértessyné 30 éves trafikjáról azt mondja a magy. kir. pénzügy igazgatóság (olvassa) : "Ennek a magas rendeletnek megfelelően a magy. kir. pénzügy igazgatóság az Irányi-utca 21. sz. alá kiadott dohánykisárudai társjogosítványt ezennel azonnali hatállyal elvonja és a dohány- és bélyegjegyárusítást a jelzett dohányárudéban Cím részére azonnal beszünteti."
Két pénzügyőr megjelent az üzletben - ez ennek a módja - és lehúzták a rollóját annak a harmincéves kis boltnak, amelyben megfordult minden belvárosi ember; gyermekkorom óta emlékszem erre a boltra és számos tagja van a T. Háznak a túlodalon és ezen az oldalon is, aki szintén bejárt ebbe a boltba, ahol vásárolt és ahol tisztességesen kiszolgálták őt. Itt vannak az egész belvárosi társadalomnak aláírásai, foglalkozási és felekezeti különbség nélkül ; azt mondják, hogy 30 év óta látták ezt a kis szomorú verebet ülni abban a trafikban, mindig becsülettel dolgozott, tisztességgel szolgálta ki őket ; kérik az igen T. Pénzügyminiszter urat, legyen szíves visszavonni ezt a szörnyű határozatot, amely számára igazán az öngyilkossággal határos, mert sem égen, sem földön nincs semmi más jövedelme.
Az én tiszteletteljes kérésem csatlakozik ehhez.
Nem is óhajtom tovább a Ház türelmét igénybe venni, hiszen itt voltaképpen magánügy kapcsolódik egy közérdekű ügybe. Magánügy ez a kérdés, de közügy mindaz, ami mögötte és körülötte van, s amikre nem is óhajtok ez alkalommal kiterjeszkedni, mert őszintén bevallom, olyan választ várok az igen T. Pénzügyminiszter úrtól, amelyet én is magamévá tehetek az egész Házzal együtt.
Felszólalásomat azzal a kéréssel fejezem be, méltóztassék ezt az ügyet revízió alá venni és emberséggel, irgalommal és belátással ezt az ügyet minisztériumában elintézni.
Elnök : A pénzügyminiszter úr kíván szólni.
Wekerle Sándor pénzügyminiszter : T. Ház!
Nagyon sajnálom, hogy az igen t. képviselő űr ennek a kérdésnek felderítésénél, illetőleg tárgyalásánál azt az utat választotta, hogy idehozta a Ház elé, (Ügy van! jobbfelől), mert azt hiszem, ez a kérdés nem országos jelentőségű kérdés, amellyel ennek a Háznak foglalkoznia kellene. Természetesen távol áll tőlem, hogy kétségbe vonjam a képviselő úrnak azt a jogát, hogy minden ügyet, amelyet tetszik, idehozzon; én csak azt hiszem, hogy megnyugtató választ tudtam volna adni a képviselő úrnak interpelláció nélkül is.
Ha azonban már idehozta ezt a kérdést, méltóztassék megengedni, hogy figyelmeztessem arra, hogy talán nem egészen pontosan méltóztatik a historikumot ismerni, amennyiben erre a trafikügyre vonatkozólag az első intézkedés nem Kerekesné behelyezésével történt, hanem azt megelőzőleg már az 1927-es évben, amikor egy rokkant tisztet helyeztek be abba a trafikba; mert hivatali elődöm azt az álláspontot foglalta el, hogy azt a kenyeret, amely akkora, hogy abból esetleg két ember is meg tud élni, kettétöri és az egyik felét - tekintve, hogy egy kincstári jog adományozásáról van szó - olyannak adja, aki arra talán még jobban rászorult.
Nagyon jól tudom, hogy amennyire humánus ez az intézkedés és amennyire sok igazság van benne, annyira nagy nehézségekbe ütközik a gyakorlati életben való keresztülvitelnél, mert egyrészt bizonyos mértékig kétségtelenül szerzett jogokat lát sértve az, akinek egy meglevő jogosítványt meg kell osztania valakivel egy későbbi időpontban, másrészt ritkán sikerül - talán éppen ezen antagonizmus miatt - megfelelő egyetértést teremteni az így megosztott trafik jogosultjai között.
Én láttam ezeket a nehézségeket és azóta, amióta miniszter vagyok, azt az álláspontot foglalom el, hogy újabb ilyen behelyezéseket lehetőleg nem eszközlök, illetőleg csak akkor eszközlök, ha az illető tulajdonosok maguk kérik, hogy behelyeztessék rendesen vagy valamely rokonuk, vagy valami egyébként hozzátartozójuk, aki egy megrokkant vagy egészségében megromlott állapotban levő jogosítványos segítségére lehet és ott a behelyezést megteszem. (Esztergályos János : Talán könnyebben lehetne egy darab miniszteri kenyeret adni ! — Zaj.)
Ez alól nem tettem kivételt, csak egy-két esetben. Egy ilyen esetben arról volt szó, hogy ezer pengő jövedelme volt annak a trafikosnak és én ott kértem, — és a főispán útján kértem — hogy egy százszázalékos, minden ellátás nélküli rokkantat alkalmazzon ebben az üzletében, hogy átvételeknél — úgyis mindegy, hogy kit alkalmaz — ezt minimális fizetéssel alkalmazza. Minthogy ez ezt megtagadta, a rokkantat behelyeztem egyharmad részig igényjogosultnak. (Helyeslés. — Lázár Miklós : Én nem erről interpelláltam !)
Ettől eltekintve nem volt eset, hogy behelyeztem volna valahova új társ jogosultat. Rektifikálnom kell azonban beszédemnek idézését, mert azt mondottam, hogy nem csinálok új behelyezéseket, de ahol már meg van osztva és az egyik rész újra megürül, azt újra adományozom, hacsak annyira meg nem romlott annak a trafiknak a jövedelmezősége, hogy az a behelyezés már abszolúte nem volna indokolt. Ezt mondottam, ezt be is tartom és be is fogom a jövőben is tartani, a mondottak fenntartásával. (Helyeslés.)
Ami már most ezt az ügyet illeti, ismétlem, egy korábbi intézkedésekről volt szó ; én ott találtam egy 1927. évi behelyezést. Az illető társtulajdonos egy szép napon lemondott e társ jogosítványáról ; azt mondotta, hogy ezt tovább nem igényli. (Lázár Miklós : Mert nem volt jövedelem !) Nem keresem az okokat, hogy miért, vájjon a szóbanforgó Vértessynével nem tudott-e megegyezni vagy más okból ment-e el, csak azt tudom, hogy lemondott erről a jogosítványról.
Erre folyamodott a sok között Kerekes Gézáné, aki — mellékesen megjegyezve — három gyermek anyja, akinek férje mindenféle üzelmek miatt jogerősen ítéltetett el, akit szintén elítéltek, de azután rehabilitáltak s akinek már korábban volt egy trafikjogosítványa, amelyet azért vesztett el, mert elítélték. Itt úgy festett tehát a dolog, hogy ő elvesztette a trafik jogosítványát azért, mert ilyen ítélet érte, de azután rehabilitálták. Bocsánatot kérek, lehet, hogy ellentétek vannak közöttünk, és én másképpen ítélem meg társadalmilag és másképpen ítélem meg ilyen jogosítványok szempontjából valakinek a kifogástalan voltát; odáig azonban nem megyek vissza a középkorba, hogy az összes csalágtagokat üldözzem azért, mert egy családtag - legyen az bár a férj - elkövetett valamit, ha magát az illetőt a kir. bíróság felmentette ezen vád alól.
Sőt, ha egyszer elítéltetett és azután revizió révén felmentetett, ez könnyen azt az érzést kelti az emberben, hogy itt olyan áldozatról van szó, akin inkább segíteni kellene, mintsem hagyni vele szemben a sors sújtó kezét továbbra is működni.
De bocsánatot kérek, az igazságnak felel meg az is, hogy a hatóságoknak nem volt tudomásuk arról, hogy milyen természetű bűncselekmények voltak azok, amelyekért az illető annak idején elítéltetett, csak azt tudták, hogy őt bírósági ítélettel felmentették az újrafelvételi perben.
Ami mármost a dolog meritumát illeti, megkapta a megürült társ jogosítványt, tehát nem új behelyezést kapott.
Abban az időben a kezemben levő hivatalos adatok szerint 74.900 pengő volt annak a trafiknak a jövedelhie, ami kereken 400-500 pengő havi jövedelemnek felel meg. (Zaj.) Ez egyszerű szorzási szám. Nem azt mondom, hogy valami borzasztó nagy jövedelem ez, de mivel hivatali elődöm 60.000 pengő bruttóforgalomban határozta meg azt a határt, amelyen alul nem lehet behelyezni, ennek a trafiknak forgalma felette lévén 14.000 pengővel, a behelyezésnek hivatalból nem volt semmi akadálya és ezt a behelyezést nekem a dohányjövedék javaslatba hozta, amit a minisztérium jóvá is hagyott.
E behelyezés után Kerek esne egy jogügyletet kötött, ezzel a féllel, amelyet ez azért kötött meg, mert igy látta jónak az ügyet rendezni.
A hivatalos intézkedés nem arról szólt, hogy 100 pengőt fizessen, vágy mennyit fizessen, hanem arról szólt, hogy Kerekesné vigyen be megfelelő tőkét az üzletbe, a felét adja oda, a teher felét viselje, a jövedelem felét élvezze és a munkában vegyen részt. Ök azonban úgy egyeztek meg, hogy Vértessyné ad neki 100 pengőt és Kerekesnének azután semmi köze sincs tovább ehhez az ügyhöz.
Ez az ügy azután bíróság elé került, amihez nekem igazán semmi közöm nincs, s az egyik járásbíróság úgy határozott, amint azt a t. képviselő úr felolvasta. Ne kívánja a t. képviselő úr, hogy itt a járásbírósággal jogvitákba szálljak, ez nem is szükséges, mert ezt a jogvitát a felsőbíróság és más bíróságok már eldöntötték, amikor ettől eltérőleg határoztak és a jogegység helyreállítása ebben a dologban igazán nem az én feladatom. Egy azonban kétségtelen: Vértessyné felszólíttatott, hogy a rendelkezésnek tegyen eleget, vagy abban a formában, ahogy neki általában eleget kell tennie, vagy abban a formában, ahogyan ő társnőjével megegyezett, amihez nekem megint nincs közöm és beavatkozásom, ő ezt megtagadta. Megtagadta a bíróság előtt, hivatalos felszólításra is megtagadta, erre én háromnegyed esztendeig vártam, hogy meggondolja magát.
Háromnegyed esztendőn át konokul megmaradt a mellett, hogy ezt a rendelkezést semmi szín alatt nem hajtja végre. Bocsánatot kérek, ez egy olyan renitencia, amely renitenciát én nem tűrhetem, mert ha ezt tűröm, akkor a vezetésem alatt álló igazgatás szét fog folyni, akkor a jogosítványokat nem én fogom adományozni, hanem mások, akik ki tudják játszani azokat az eszközöket amelyekkel ilyen jogosítványokat megszerezni, megtartani vagy azoknak szétosztását megakadályozni lehet.
Ebben az ügyben egy sereg újságcikk jelent meg és nagy sajnálatomra a képviselő úr is vállalkozott ennek interpelláció alakjában való előadására. Ez engem nem puhíthat meg ebben az ügyben, ez engem az igazságos megítélés kérdésében nem fog befolyásolni, megmaradok azon az álláspontomon, hogy én mint pénzügyminiszter engedélyezem a jogosítványokat és nem a járásbíróság.
Tisztelem a bíróságok ítéletét, méltóztassanak azt végrehajtani, ez azonban közigazgatási intézkedés, amely az én jogkörömbe tartozik és az én felelősségem alatt történik. Viselem érte a felelősséget, de nem fognak befolyásolni.
Ha így áll az én szigorú jogi álláspontom, annál közelebb fekszenek az én megítélésemhez a méltányossági indokok és amiket a t. képviselő úr igen nagy melegséggel méltóztatott itt eiőterjeszteni, azokat én is átérzem, átérzem az ő 30 éves szerzett jogát, átérzem az ő szorgalmas munkáját, átérzem, hogy öreg korában éri ilyesmi, de érezze ő is át, hogy tisztelettel tartozik azok iránt a szabályok iránt, (Úgy van! Úgy van! - jobbfelöl.), amelyek mellett kapta azt a trafikjogot, és amely szabályok értelmében ő ezeknek a rendszabályoknak alá van vetve.
Ennek folytán válaszomat abban adom meg, hogy elvontam ezt a jogosítványt az egyik oldalon azért, mert renitenciát tapasztaltam, elvontam a másik oldalon a másik jogosulttól azért mert nem bizonyult méltónak arra. hogy kapja azt a jogosítványt és mert nem élt avval a jogával úgy, ahogy kellett volna. Ennek a pereskedésnek véget akartam vetni ; elvontam a jogot Kerekesnétől is, elvontam á másiktól is és egyiknek sem adtam vissza., A trafikot nem töltöttem be. Várom, hogy helyes útra térve, kérje azt, hogy abba a trafikba bele helyeztessék azzal a feltétellel, hogy a jövőben a szabályoknak magát alá fogja vetni (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) és én nem fogok elzárkózni az elől a kegyelmi tény elől, amelyre nekem jogot ad a törvény, hogy dacára viselt dolgainak, visszaadhassam neki ezt a jogosítványt. (Élénk éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.)
Elnök: Az interpelláló képviselő úr válaszolni kíván.
Lázár Miklós : T; Ház ! Csupán néhány szót kívánok válaszolni a miniszter úr beszédére.
Mindenekelőtt legyen szabad egy mondatban válaszolnom arra a szemrehányásra, - ha szabad annak tekintenem - hogy ennek a voltaképpen igen egyszerű emberéletnek tragédiáját ide a Ház elé hoztam. Meg lehet róla győződve az igen t. Miniszter úr, hogy ha, amint mondottam, egy 100%-os hadirokkant bajtársunkról lett volna szó, ha azt utalták volna be, ha az ellen renitenskedett volna Vértessyné és azzal nem akart volna társulni, semmi esetre sem adtam volna hangot annak az elkeseredésnek, amelyet ez a 30 év óta egy helyben dolgozó asszony. érzett, amikor nem egy hadirokkantat, hanem egy asszonyt helyeztek be, amely asszony, behelyezésének indokolására nem- tud a miniszter úr mást elmondani, mint azt, hogy három gyermeke van. (Wekerle Sándor pénzügyminiszter: És hogy éhen halt volna!)
Boldog volnék, igen t. miniszter úr, ha lehetőség nyílna arra, hogy közös erővel és közös elhatározással mindenkin ilyen intenzíven segíteni tudnánk, akinek a mai gazdasági helyzetben három gyermeke van és aki közel áll az éhhalálhoz.
(Wekerle Sándor pénzügyminiszter : Én is szeretném !)
Nem megyek bele a többi részletekbe. Elmondhatnám a magam érvelését, amely indokolná azt, hogy én egy szerencsétlen asszony magánügyében a közérdeket védem, képviselem. Erre nem térek vissza, mert a miniszter úr válaszának utolsó akkordjában kijelentette azt, hogy reparációt enged ebben az ügyben, keresni fogja a lehetőséget, hogy összerendeződjék ez a két érdek, ez a két morális álláspont, az egyik a bírósági, a másik a közigazgatási, a beutalté és azé, aki ott harminc év óta dolgozik. Ezeknek harmóniája mégis csak vissza fogja adni ennek a szerencsétlen asszonynak kenyerét és exisztenciáját és ebben a reményben a miniszter úr válaszát tudomásul veszem.
A találatért köszönet Ám Bátor nevű olvasónknak.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.