Júniusban, még az ír elnökség alatt megnyithatják a regionális politikáról szóló fejezetet a Törökország és az EU közti csatlakozási tárgyalások keretében. Ez elég nagy szó, hiszen ötven éve, hogy az EU és Törökország aláírták a társulási szerződést. Viszont a francia és német vonakodás, illetve a ciprusi vétónak köszönhetően 2010. óta semmilyen tárgyalás nem folyt a csatlakozásról.

A francia és a német ellenkezés alábbhagyott. Franciaország februárban jelezte, a szocialista elnök vezette ország nem kívánja tovább blokkolni a csatlakozási tárgyalásokat. Ugyanakkor még mindig csak 13 fejezetet nyitottak meg a csatlakozáshoz szükséges 35-ből. És a csődközeli helyzet óta a görög Cipruson is nagy a nyomás, hogy gondolják újra a sziget újraegyesítését. Emellett szól az is, hogy a sziget környékén talált gázmezők hatékony kiaknázásához fontos lenne, hogy rendeződjön a török-görög viszály e része.

Herman Van Rompuy, az Európai Tanács elnöke nemrég Ankarában járt, s a törököket arra biztatta, nyissanak Ciprus és a párbeszéd felé. Van Rompuy meghívta Brüsszelbe Recep Tayyip Erdogan miniszterelnököt, aki 2009. óta nem járt az unió fővárosában. A belga arról győzködte a hallgatóságot, ha Törökország gyorsan aláírná azt az egyezményt, amely szabályozza a harmadik országból származó személyek visszaküldését, akkor gyorsan megoldható lenne a törökök vízummentes beutazása az EU-ba.

A gazdasági területen leginkább csak toporgó EU-nak jót tenne egy dinamikusan növekvő gazdaság. Van Rompuy épp ezért biztosította a törököket arról, az EU gazdasága nem omlik össze. Törökország az elmúlt évtizedben átlagosan a GDP 5 százalékával növekedett, ezzel megszerezné az első helyet az EU-ban, s feltehetően a hatodik, vagy a hetedik legnagyobb európai gazdaság lenne.

Erdogan egyébként nemrég kiemelte: ötmillió török dolgozik az EU-ban (valószínűleg több mint ahány magyar, beleértve Magyarországot), és viccesen hozzátette, így Törökország már benne van az unióban. Jó hír Törökország számára, hogy immár befektetési ajánlású államadósnak számít a globális intézményi befektetői kör szempontjából is mivel a Fitch után a Moody's hitelminősítő is befektetési ajánlású adóskategóriába sorolta át az országot.

Törökország az elmúlt időkben lendületesen fordult a Közel-Kelet felé, oly annyira, hogy a térségben már az új oszmán birodalomról beszéltek. Azonban a szíriai felkelők egyértelmű és gyors támogatásával kicsit csapdába kerültek: egyáltalán nem biztos, hogy a győztes befutóra fogadtak, s elszámolták magukat, amikor úgy gondolták, hogy az Egyesült Államok belép a szíriai konfliktusba. Ankarának ezért most jól jönne, ha erősíteni tudná pozícióit Nyugaton.

Mindeközben nem tett jót az EU imidzsének, hogy a jobboldali választási győzelem után Izland bejelentette, jegelik az EU-csatlakozást, ami amúgy is népszerűtlen az országban. Anno ugyanis, amikor Izland csődbe ment 2008-ban, jó ötletnek tűnt bemenekülni az euró védőernyője alá. Aztán kiderült, az euró súlyos gondokkal küzd, és az izlandiaknak sem lett olyan sürgős a dolog.