Azt nem sikerült elcsípnünk, amikor tavaly októberben 56 néző látta az Eger-Pápa elsőosztályú focimeccset. Debrecenben volt az a mérkőzés, az egriek ugyanis nem játszhatnak otthon, mert nincsenek reflektorok a stadionjukban. Így végighaknizták az országot, tavasszal Vácon kötöttek ki. Az utolsó NB1-es bajnokijukon egyesével mentünk oda a hazai oldalon ülő szurkolókhoz, hogy egyszer végre ne csak a labdarúgók, hanem a nézők is névvel szerepeljenek egy tudósításban. (Beszámolónk a rettenetes meccsről itt olvasható)

Eger-Győr 2-3

Vác, csodálatos napsütés, a kieső játszik a magyar bajnokkal. Jegyár: 1200 forint, sör: 350 forint

1-2. Péter és fia, Milán - Pomázról jöttek, a győri táborba akartak beülni, de késve értek oda, már nem engedték be őket

3. Zoli - a Győrnek szurkol ő is, Pesten lakik, de azért idén 4-5-szor megnézte az ETO-t

4-5. János és Valéria - ők nem a Győr, hanem az Eger miatt jöttek, de nem szurkolók. Utánpótlásban villogó fiúkat csábította az Eger, de hamar kiderült, hogy a szállást sem tudja biztosítani a klub. Azért jöttek, hátha kiderül valami a gyerekük további sorsáról, aki amúgy egy perc játéklehetőséget sem kapott az Egerben.

6-7. egy őszhajú úr és egy nála fiatalabb, fejbúbra copfozott hajú nő, nem akartak elárulni magukról semmit.

8. idősebb úr, elhárította az érdeklődésünket

9. Gergő - váci, kijött meccset nézni

10. Csaba - nem írtam fel róla semmit

11. Tamás - Vácon lakik, jó az idő, kijött a meccsre, egyébként Újpest-szurkoló

12-13. Bálint és kislánya, Emma. Budapestiek, a Győr miatt jöttek. A Fradi ellen is meg akarta nézni az ETO-t, de az nem jött össze.

14. Sándor - váci

15-16. Levente és fia, Csongor, aki az óvódában focira jár. Veresegyházáról jöttek, valójában a Diósgyőrnek szurkolnak.

17-20. Laci, Róbert, Tamás és Román. Unatkoztak otthon, eljöttek megnézni a Győrt. Pintér Attilát ismerik, focizott Ipolynyéken.

21. egy lány, napszemüvegben, szürke gumicsizmában, nem beszélt magyarul, angolul csak annyit mondott, hogy nem szeretne szerepelni.

22-23. két bizalmatlan fiatal, egyikük derekára kötve egri sál (kék-piros a klub színe). "Ne minket írjál össze, hanem azokat a buzikat az MLSZ-ben, akiknek azt köszönhetjük, hogy itt vagyunk és ide jutottunk". Velük később még találkozunk.

24-26. Egy farmernadrágos, farmeringes srác két dekoratív lánnyal. Miután tagja volt az U-21-es vb-bronzérmes csapatnak, beugrik, hogy focista, mégpedig Varga Roland, aki most a Győrben játszik, de már pihenhetett a számukra tétnélküli meccsen. Kinga és Blanka a kísérője.

27-28. Két korlátra támaszkodó tévés.

29-30. Még két tévés. A meccset ugyanis élőben adta az M1.

31-32. Zsolt és Barnabás. Semleges váci nézők, 4-5-ször voltak kint, hogy megnézzék a városukba száműzött Egert.

33-35. Három német fiú, Kai, Sebastian, Heiko, nem lehetnek többek húsznál. What are you doing here? - szakad fel a klasszikus kérdés. Focituristák, megnézték a Fradit, meglesz még a Videoton is. Életükben nem láttak még ennél hangulattalanabb elsőosztályú meccset, pláne, hogy a bajnokcsapat az egyik résztvevő. Arról viszont nem tudtak, hogy tíz méterrel arrébb van egy másik német csoport is, szintén (katasztrófa)focituristák. Ők nyolcan vannak, északról jöttek, szintén három magyar meccset néznek meg, velük a Bede beszélgetett, állítólag nem voltak még olyan meccsen, ahol madárcsicsergést lehet hallani. (+8 fő)

43. győri szurkoló, nem árulta el a nevét

44-45. Klári, aki féltőn korholva a nézőtérről a leghangosabban buzdítja az egrieket, és szapulja a bírót, valamint férje, József. Kiderült, hogy ők az egriek csapatkapitányának, Németh Norbertnek a szülei. Azt mondják, korábban egyszer vagy kétszer indítottak buszokat Egerből Vácra (130 kilométer), de összesen ha harmincan jöttek. Máshonnan azt hallottuk, hogy azért állították le a szurkolók buszoztatását, mert nagyobb kárt tettek a járműben, mint amennyi jegybevételből befolyt. Ez akár egy lemorzsázott szőnyeg kitakarításának a díja is lehetett.

46-47. Tamás és Ákos. Helyiek.

48-49. Richárd és Máték. Dunakesziről jöttek, de a Győrnek szurkolnak.

50-55. Négy srác, két lány. Ha nem szívattak, akkor közülük hárman az Eger sérült játékosai voltak, öltözködésük alapján simán, bizonyos Csaba, Gabika és Józsika. Velük volt még Zoli, aki valamikor tehetséges játékos volt, továbbá Kitty és Nóri.

56-57. Márta és barátnője, Erzsi, aki amúgy a Vác szertárosa. Nekik ez volt már a második meccsük, látták már egy utánpótlás mérkőzést, és még mennek egy harmadikra a környéken.

58. egy vidám süketnéma szurkoló

59. Valter - nem tudom elolvasni, hogy mit írtam a neve mellé, de mintha azt, hogy váci, és rendszeresen kijön megnézni az Egert, amióta itt játszanak, mégiscsak elsőosztályú meccsek vannak

60. András - évente egyszer jár meccsre, idénre ez volt az

61-64. és még két tévés és ketten a t-csoportból, műszaki segítségnek a közvetítéséhez

65. József, a Felvidékről jött, a Győr kedvéért

66. Adolf, de írjam csak azt, hogy Dolfi, Győrből

67-68. Gyula, Robi - két fradista, a Felvidékről jöttek röhögni. Vagy nevetni. Amelyik jobban tetszik, azt írd. Legyen inkább röhögni.

69. László, Gödről. A Győr pályaedzőjét, a Bringát edzette. Vagy egy csapatban játszottak. Ő jól mondta, én írtam vázlatosan.

70. János, Balassagyarmatról. Ő is a Győr edzőjének, Pintér Attilának a lelátón helyet foglaló széles baráti köréhez tartozik. Pintér is nógrádi, János is.

71. Soma, 13 éves, váci, egyedül jött a meccsre.

72-77. A legnagyobb égésem. Volt valami furcsa a megszólított úr tekintetében, pedig csak a keresztnevét kérdeztem, aztán felismertem a társaságban Tarsoly Csabát, a Győr tulajdonosát. Ezek szerint Tibor az általam eddig csak névről ismert Klement Tibor lehetett, aki a Győr ügyvezetője. Mentségemre szóljon, hogy nem a VIP-páholyban ültek, ami a páholyt nézve valahol érthető, hanem a korlátnak támaszkodtak. Velük volt még László, Gyöngyi és Erika. És egy lány is, aki éppen telefonált, amikor először ott voltam. Visszafelé megkérdeztem a nevét, de nem tudom már, hogy ki is volt a listámon. Réka, azt hiszem.

78. Gyula. Ő is ismeri a Bringát, a Győr pályaedzőjét. Németországban dolgozik, kint Bundesliga 3-as meccsekre jár, "esküszöm, ott jobb a pálya, jobb a színvonal". Üllő-Vecsésen is volt kint, szerinte ott is nagyobb volt a hajtás, de a gyep az tuti, hogy jobb, mint itt. A váci pálya gyepszőnyegét tényleg mindenki szidja, Pintér Attila győri edző is tett rá megjegyzést a meccs után. Az annyira nem számított az MLSZ-nél, az Eger azért nem játszhatott otthon, mert nincs világítás a stadionban. Ehhez képest most például délután kettőkör kezdtek, elég világosban lett vége is a meccsnek.

79. Egy újságíró, aki éppen tudósított. Kérte, hogy ne zavarjuk.

80-91. István, Bálint, Kristóf, Tamás, Márk, Tamás, Ádám, Mátyás, Balázs, Richárd, Tibor.

92-94. Gergő (kisfiú), Hajnalka (kislány), László (egy apuka).

95-99. Még nagyobb család: Ádám, Dániel, Márton (gyerekek), Anikó, Róbert (szülők).

100-102. Tibi, Marcsi, Botond. Úgy emlékszem, hogy az egri szakvezetés egyik tagjának családtagjai. Ha összetévesztettem, elnézést.

103. László, ősszurkoló, de váci, nem egri. Végigkiabálja a meccset, de nem feltételül érteni, hogy mit. Egy szurkolótárs segít, szerinte régen nem játszó játékosokat buzdít, ne foglalkozzunk vele.

104. Olasz Józsi, Dénes és Venyige. Felvidékről jöttek, ők is a Pintér Attila baráti társaság tagjai.

105-107. Újságírók az újságíróbódéban. Végre láttam Sinkovics Gábor, a Nemzeti Sport dandyjét munka közben. Éppen azt a beszélgetést csíptem el, amikor panaszkodtak, hogy már bort és szendvicset sem kaptak a klubtól, de még egy pogácsát sem, pedig a szezon elején még ez járt. Tálcával voltak az ételek. Gondolom itt az ideje, hogy tényleg ne kelljen többé ide meccsre jönni.

108-113. A cikk elején emlegetett mogorva arcokról kiderült, hogy az egri keménymag tagjai. Páran voltak, néhányan arrébb a korlátnak támaszkodva, köztük kopaszok, ami Egert ismerve nem meglepő, bár azt hittem, többen verődnek össze egy meccsre. Legalábbis a Fradi-tábort látva ez mindig elsőrangú szórakozásnak tűnt szélsőjobbon. Amikor egyikük a szék szilárdságát próbálta, a többiek rászóltak. Nem nagyon szurkoltak, de zászlójuk azért volt.

114-190 (esetleg 200). Miután egy félidő alatt végeztem az egri lelátóval a második félidőben munka nélkül maradtam, mert a bajnokcsapatot elkísérő győri táborba sajnos nem engedtek át. A rendezők szerint az MLSZ miatt "hermetikusan" le kellett zárni a szektorukat. Távolabbról úgy tűnt, nagyjából nyolcvanan lehettek.

Módszertan: személyes megkérdezés, többen kimaradhattak. A listámon szerepel még például Péter, Feri, Gyuri, és nem mentem oda egy családhoz, annyira elmélyülten nézte a meccset a nagypapa a két unokájával és gondolom a fiával. A VIP-páholyban ülő hat-nyolc emberrel együtt nagyjából kétszázan lehettünk a sokáig utolsó váci NBI-es meccsen. Az Eger visszahullik rögtön a harmadosztályba, a kényszerházigazda Vác harmadosztályú csapatot próbál összehozni. A Győr pedig bajnokként a Bajnokok Ligájában próbál szerencsét. Felkészültek bármire.