Bilincsekkel akarnak jönni? Jöjjenek, úgyis szeretem a bilincseket!

- oldja az egyébként sem túl borús katasztrófahangulatot a népszigeti River Club épületének egyik asszonya, amikor kiderül, a rendőrök most tényleg nem lesznek elnézőek, és az árvíz miatt kiürítik a szigetet.

Nincs kecmec

Szerda délután már bejutni is csak kisebb rendőrsorfalon keresztül lehetett a Népszigetre, ahol szigorúan közölték, este hatig mindenkinek el kell mennie. Akit ezután itt találnak, azt elvihetik, és feljelentést is tehetnek ellene, mondták a rendőrök. A parton közben kutyás járőrök cirkáltak, így nem csoda, ha a szigeten már az a hír terjedt, bilincsben is elvihetik, aki ellenszegül.

A Népszigeten vagyunk, ami mindenféle extrém külső körülmény nélkül is bármikor benne van Budapest öt legkirályabb helyében. Tíz percre van gyalog a Duna Plazától, mégis több évtizedet megyünk vissza ezalatt az időben.

De nem is ez a legpontosabb megfogalmazás. Ezen a szigeten nem a múlt maradt meg, inkább valami sosem létezett vicces párhuzamos mesevalóság, egy saját zárt külön világ, ami egy kicsit függetlenül működik attól, hogy egyébként mi történik körülötte.

Illetve egyetlen dologtól mégsem függetlenül. A Duna vízállásától.

Ez néha benne van

A sziget pedig nemcsak zseniális hétvégék helyszíne, hanem egyébként néhány ember otthona is. Köztük vannak az egykor üdülőként, ma már társasházként működő River Club lakói, akik ugyan tudják, hogy benne van a pakliban a néhány évenkénti kiköltözés, de azt mondják, így is simán megéri itt élni.

Van tapasztalatuk hasonló helyzetekben, ezért sem stresszelték túl először, amikor a rendőrök azt mondták, ki kell költözni. Máskor is volt már ilyen, később mindig megenyhültek, és a tetőzés kivételével azért lehetett ki-be járni. Most viszont lényegesen szigorúbb a helyzet. Áram már kora délutántól nem volt a szigeten, de ekkor még kaptak egy kis időt, hogy összepakoljanak és homokzsákokat hordjanak az épület köré.

A lakók megkérték a tűzoltókat és a polgárőröket is, legalább segítsenek egy kicsit otthonuk megvédésében, de erre nem nagyon számíthattak. Ártérben laknak, meg kell oldaniuk maguknak. Persze más lett volna a helyzet, ha több száz fa kivágásával mobilgátat akartak volna emeltetni maguknak.

A közelgő ár és az áramszünet így sem rontotta el a ház lakóinak kedvét. Előkerült egy elemes magnó és egy üveg pálinka a pakolás mellé, és záporoztak a vérnépszigeti sztorik a "kettővel arrébb lakó Indián" kutyáiról és hasonlókról, amikhez külsősként csak csillogó szemmel lehet hallgatni, de egyszerűen lehetetlen hozzászólni.

A sziget urai

Így elmentem inkább sétálni a kihalt szigeten,

és akkor egyszercsak feltűnt az utcán egy kecske

Ami persze már a közepesen gyakorlott népszigeteseknek sem jelent semmi különöset, hiszen mindenki tudja, hogy a sok kis csoda közül az egyik különösen kedves a vízmű területén lévő kecskefarm, aminek lakói mindenféle rendkívüli helyzet nélkül is szabadon szoktak csatangolni. De most valahogy mégis, a kihalt utcák, szigorú tekintetű járőrök és szögesdrótok között úgy festett ez az állat, mintha legalábbis az apokalipszis hírét hozná:

Aki most a szívéhez kapott volna, hogy mi lesz velük, és már látta is maga előtt minden idők legdurvább blackmetál-klipjét a Dunában halálsikoltó kecskékkel, megnyugodhat. A farm a sziget magasabban fekvő részén van, és egyébként is van annyi eszük, hogy a töltésen bandázzanak addig, amíg levonul a víz.

Sőt, gazdájuk, Soltész János gondok és polgárőr szerint még a hídra is felmennek addig. Ha valakinek sikerül megcsinálni a "kecskecsoport figyeli az árvizet az Újpesti vasúti hídról" című képet, semmiképp se felejtse el elküldeni nekünk,

"Az emberek természete ádáz"

Ezt is Soltész mondta, már polgárőri minőségében arról, hogy előfordulnak-e fosztogatások a népszigeti áradások körül. Az ő dolga persze az, hogy az ne történjen meg, és szerinte nem is fog, mert minden oldalról biztosítják a szigetet.

Minden megy tovább

Ahogy eljött az este, és már senki más nem volt a környéken, a hangulat sokkal barátibbra fordult. Se bilincsekre, se polgári engedetlenségre nem volt szükség, a lakók maguktól elmentek.

A Népszigetet pénteken elönti majd a víz, ami aztán szépen levonul és minden folytatódik pontosan ugyanúgy, mint eddig, függetlenül attól, mi történik a világban.