• A PRISM-ügy csak a jéghegy csúcsa.
• Amerika belső ellenségei ellen ott volt már a Black Chamber, a SHAMROCK, a MINARET, az ECHELON és a Trailblazer-projekt is.
• Drogkereskedők, hippik, kommunisták és terroristák adtak ürügyeket arra, hogy mindenkit megfigyelhessenek.
• 1920 óta sorra jönnek az alkotmányt sértő kémbotrányok, hogy aztán elmúljanak, hátrahagyva egy rakás összeesküvés-elméletet.

A legújabb amerikai lehallgatási botrány csak egy újabb fejezet az amerikai kormány törvénysértésekkel és paranoiával teli történetében. Az elmúlt közel száz évben sorra fény derült a szövetségiek felháborító, alkotmányellenes kémügyeire, de minden lebukás után jött valami még titkosabb és hatékonyabb projekt.

Fekete kamra

A hadseregnél az 1920-as években működött a Black Chamber becenevű titkos program, amiben kódfejtők vettek részt, és az volt a feladata, hogy az USA-ból kimenő és az oda bejövő táviratokat figyeljék, és szűrjék ki a nemzetbiztonságot veszélyeztető üzeneteket. Ahhoz, hogy ezeket megszerezzék, tárgyaltak a távíró cégek vezetőivel, és olyanok segítettek nekik, mint a Western Union, aminek a táviratai a kor Facebook-üzeneteinek feleltek meg.

Az ügy még Edward Snowden kitálalásánál is durvábban derült ki: miután 1929-ben leállították a programot, annak vezetője, Herbert Yardley maga írta meg a sztorit egy könyvben. Őt az USA-ban minden idők egyik legnagyobb kódfejtőjének és az első titkosszolgálati szivárogtatónak tartják, az NSA viszont azt írta róla (pdf), hogy a kiégett, munkanélküli Yardley hozzászokott a luxushoz, ezért pakolt ki, az indiszkréciójával veszélyeztetve Amerikát.

Lóhere

A második világháború alatt a katonaság legálisan hozzáférhetett a három legnagyobb kommunikációs cég, az RCA Global, az ITT és a Western Union üzeneteihez. Aztán véget ért a háború, és újra tilos lett magáncégek üzeneteit olvasni és lehallgatni. A Lasless State című könyv szerint a hidegháború elején a hadsereg mégis megállapodott a vállalatokkal, hogy a nemzetközi információkat továbbra is figyelhessék, azt viszont elhallgatták, hogy a belföldi üzeneteket is átvilágítják.

1952-ben megalakult az NSA, átvette a SHAMROCK-programot, és havi 150 ezer üzenetet hallgatott le. A Watergate-botrány után a Church Bizottság vizsgálta az FBI-t, a CIA-t és az NSA-t is, és kiderült, hogy a Kongresszus 1959-ben elfogadott egy törvényt, ami szerint az NSA-nek nem kell nyilvánosságra hoznia, hogy mit csinál, vagyis bármit megtehet, amit a nemzetbiztonsági érdekek (vagy inkább a felettesek) követelnek.

Ezt a szabadságot egy kongresszusi nyomozó szerint arra használták fel, hogy New Yorkban, Washington DC-ben, San Antonióban és San Franciscóban titkos létesítményeket hozzanak létre. Ezeket tévészalag-feldolgozó cégeknek álcázták, valójában viszont az embereik innen mentek el a kommunikációs cégekhez, és azok vezetőinek tudtával, de parancs nélkül lemásolták az üzeneteket.

A SHAMROCK harminc évig működött a kormányok jóváhagyásával, és csak a Church Bizottság állíttatta le 1975-ben.

Minaret

A hatvanas években elindult SHAMROCK testvérprogramjának is nevezett MINARET. Az NSA ezzel a „hazai ellenségeket”, vagyis a civil aktivistákat és a vietnami háborút ellenző csoportokat figyelte meg. Ekkor kezdett el szorosan együttműködni az FBI-jal és a CIA-vel, amik szállították a „felforgatók” nevét, az NSA pedig megfigyelte őket. Az ügynökség a mai Kábítószer-ellenes Hivatal elődjének is dolgozott, drogkereskedéssel gyanúsított embereket figyelt meg, ezzel megalapozva Amerika azóta is tartó – vesztésre álló – háborúját a kábítószerek ellen.

Miután a Church Bizottság bebizonyította, hogy a SHAMROCK és a MINARET sértette a Bill of Rightsot, Carter elnök idején Ted Kennedy szenátor, a korrupt Kennedy-fiúk legtovább élő tagja, elfogadtatta a külföldi hírszerzői tevékenység megfigyelésérôl szóló törvényt (FISA), amivel – csak belföldön – már legálisan figyelhették meg a kémkedéssel gyanúsított állampolgárokat, csak egy titkos törvényszéktől kellett hozzá engedélyt kérni, ami legfeljebb lelassítani tudta a munkájukat. A törvényt 9/11 után többször is kiegészítették.

Harcvonal

Az internet új szintre emelte a kémkedést, ma már Amerika és Kína háborúja leginkább az interneten zajlik, és annyi adat megy át a rendszeren, ami az NSA korábbi programjai idején elképzelhetetlen volt. Ezért a módszertan is megváltozott: már nem hatékony a célirányos megfigyelés, a koncepció inkább az, hogy szuperszámítógépekkel a lehető legtöbb adatot a lehető leggyorsabban kell összegyűjteni, majd ezeket adatbányász szoftverekkel kell elemezni.

Az USA, az Egyesült Királyság, Új-Zéland és Ausztrália kormányainak összefogásával megcsinálták az ECHELON-t, ami az email- és faxforgalom, illetve a telefonbeszélgetések szűrésére és lehallgatására alkalmas nemzetközi hálózat. (Mivel nagyjából semmit sem lehet róla tudni, leginkább az elmebetegnek tűnő összeesküvés-hívőkről ismert.) Bár az NSA sosem ismerte el hivatalosan, hogy köze lenne az ECHELON-hoz, a rendszert a tényfeltáró újságírók munkája alapján az Európai Parlament is vizsgálta, és a 2001-es jelentésében azt írta, hogy nem olyan veszélyes, mint azt korábban gondolták. Azóta 12 év telt, és a PRISM-botrány sok kérdést felvet az NSA és az ECHELON kapcsolatáról.

Éllovas, Csillagszél, Ragtime

Az ECHELON gyökerei talán a hetvenes évekig nyúlnak vissza, de az biztos, hogy a 9/11 után elfogadott Patriot Act után az NSA mindent megtett, hogy a világ legnagyobb adathalásza legyen, a technológiát pedig nyilván nem egy nap alatt fejlesztették ki. Az NSA-ről aztán évekig egyre több információ szivárgott ki.

• 2005: Egy NSA-elemző és az Igazságügyi Minisztérium jogásza azt mondta a New York Timesnak, hogy az NSA 2001 óta egy megfigyelőrendszer több millió telefonhívást és emailt szívott le.
• 2006: Az AT&T telekommunikációs vállalat egyik technikusa leleplezte a cég és az NSA üzletét: a Room 641A becenevű operációban 2003-ban szuperszámítógépek elemeztek több millió adatot.
• 2006: Az NSA egyik elemzője arról beszélt, hogy a Trailblazer-projektben 1,2 milliárd dollárból akartak kifejleszteni egy olyan rendszert, ami az óránkénti 2 millió bit adatból képes kiszűrni a legfontosabbakat. A beruházás állítólag teljes kudarc lett, ami azt bizonyítja, hogy az NSA sem mindenható.
• 2012: Egy matematikus, aki az NSA-nek dolgozott, elárulta, hogy hol tároljak az elképesztően sok lehalászott adatot. A Stellar Wind kódnevű adattároló-központ Utah-ban van, és sokan úgy gondolják, hogy a PRISM-mel összegyűjtött információk is itt lehetnek. A George W. Bush idején indított operációt Barack Obama alatt átnevezték RAGTIME-ra.
• 2013: Edward Snowden beszél a PRISM-ről, és elbújik.

Hogy az NSA meddig megy még el a „terrorizmus elleni harcban” (amiről már Dan Brown-i sztorik is születtek), csak találgatni lehet, az viszont biztos, hogy Busht a háborúzásban drónokkal, a kémkedésben pedig új törvényekkel követő Obama mostanra alaposan lejáratta magát.

(Vice)