Baj van az új Ptk-val. 4. rész: Szólásszabadság elleni fegyver lett belőle
2013 február 15., 09:15
Szólásszabadság Magyarországon: azt mondasz, amit szabad
- Mondhatom-e, hogy szarok a Közgép útjai? A strasbourgi bírósági gyakorlat szerint igen.
- És mi az, amit még mondhatok mondjuk egy közszereplőről?
- Ez lesz a nagy kérdés jövőre a kampány utolsó heteiben is, miután 2014. március 15-től hatályos lesz az új Polgári törvénykönyv.
- A bíróságok nagyon meg fogják könnyíteni azok dolgát, akik fel akarnak háborodni a róluk szóló kommenteken.
- Főleg, hogy a bírói gyakorlatban nemhogy az nem világos, hogy ki a közszereplő, hanem az sem, hogy mi az a komment.
„Lázárt sem érdekli senki és semmi, engem sem érdekel Lázár. Nemhiába használt lézerblokkolót, és nyomták a közpénzt abba, hogy minél biztonságosabb autó védje a seggét, mert tudta, hogy állat módjára közlekedik. És igenis sajnálom, hogy nem ő maradt ott”
Ezért a kommentért perelte be Lázár János a delmagyar.hu kiadóját, mert szerinte megsértette az emberi méltóságát. A kiadó nem várta meg az ítéletet, 500 ezer forintban megegyeztek. Pedig a fenti mondatokat nehéz emberi méltóságot sértőként jellemezni, ráadásul a bírósági gyakorlat megkülönbözteti a közhatalmat gyakorló személyt, a közszereplőt és a magánszemélyt, előbbieknek pedig több kritikát kell tűrniük, főleg a tevékenységükkel kapcsolatban. A strasbourgi bíróság szerint a hatalom gyakorlóinak önuralmat kell tanúsítaniuk becsületsértési és rágalmazási eljárások indításánál, különösen akkor, ha van lehetőségük az indokolatlan kritikára válaszolni.
Persze őket is védi a törvény: a kritika megfogalmazója büntethető, ha szándékosan vagy súlyosan gondatlanul állított valótlanságot. A kritizált többféle pert is indíthat párhuzamosan:
- sajtó-helyreigazítási pert, ami egy rövid határidőkkel dolgozó eljárás, és abban helyreigazítás közzétételét lehet kérni,
- személyiségi jogi pert, ami egy polgári peres eljárás, ebben lehet kérni vagyoni és nem vagyoni kártérítést,
- illetve indulhat rágalmazás/becsületsértés miatt büntetőjogi eljárás.
Büntetőpernél ún. magánvádas eljárások vannak, vagyis nem az ügyész képviseli a vádat, mint mondjuk egy gyilkosságnál, hanem a sértett és az ügyvédje. Kivéve, ha a sértett hivatalos személy (például országgyűlési képviselő), mert akkor közvádas az eljárás, a rendőrség nyomozza az esetet, és az ügyész képviseli a vádat. Ezzel büntetőjogi szankciók vannak, becsületsértésnél legfeljebb egy év szabadságvesztés, rágalmazásnál akár kettő is járhat, de a rendszerváltás után még soha senkit nem ítéltek jogerősen szabadságvesztésre. Az elítéltnek közmunkát vagy pénzbüntetést is kiszabhatnak, amit az államnak kell befizetnie.
Az Emberi Jogok Európai Egyezménye 10. cikke viszont nemcsak az építő vagy semleges kritikákat védi, hanem azokat is, amik támadók, sokkolók vagy taszítók, hiszen ezek is a szabad vélemény részei lehetnek, ami pedig a demokrácia egyik alapja.
A közszereplőket óvatosan KOMMENTELJÉTEK SZÉT!
Csakhogy a bíróságon még az sem világos, mi az a komment. Ez már abból is látszik, hogy a sértett az objektív felelősségre hivatkozva perelheti a kiadót, a lapalapítót, a szerkesztőt, az újságírót, a nyilatkozattevő vagy az olvasói levelet írót (ebben benne van a kommentelő is), vagy mindannyiukat. Az újságíró egyébként a törvény előtt ugyanúgy felel azért, amit leír, mint egy kommentelő, tehát olyan nincs, hogy messzebb mehet el véleménynyilvánításban.
Ebben a tanulmányban jól le van vezetve, hogy mi a gond a bírói gyakorlattal, amin a sajtótörvény utáni médiatörvény sem segített, és az a tanulság, hogy egy helyreigazítási vagy jóhírnév-sérelmi per kimenetele kiszámíthatatlan: az eddigi ítéletekből az látszik, hogy minden attól függ, hogy a bíróság egy adott ügyben hogyan értelmezi azt, hogy komment. És a bírók jelentős része egyszerűen nem érti, mi az az internet.
A legfőbb probléma, hogy szinte minden a bíró mérlegelésére van bízva:
- Az elektronikus kereskedelemről szóló törvényt több esetben nem tekintették alkalmazhatónak.
- Az egyszerű blogger hiába védekezik azzal, hogy ő nem sajtó, mert a bíróság szerint így is híresztelhet.
- Egy kommentet hiába moderálnak utólag, mert akkor is indítható per, ha csak pár percig volt olvasható.
- Aki viszont előre moderál, akkor jár rosszul, ha olyan bíróval találkozik, aki a moderálásra rámondhatja, hogy az szerkesztés. Ha viszont szerkesztik a kommenteket, akkor a bíró nem zárja ki a szerkesztő felelősségét, amire esetleg hajlana, ha nem lenne előmoderálás.
A bírósági ítéletek szerint az sem megoldás, ha a szolgáltató külföldi domainen futó kommentrendszert épít be az oldalra, mert a bíróság nem azt nézi, hogy ki üzemelteti, hanem hogy melyik felületen jelenik meg a tartalom. (De azt is el kell ismerni, hogy például a facebookos kommentrendszernél, amit egyelőre a 444 is használ, elképzelhető, hogy sokan a beazonosíthatóság miatt öncenzúrát gyakorolnak.) A médiatörvény után több oldalon is megszüntették a kommentelést, mert így sem esett vissza a látogatottságuk, és legalább nem kellett vakon belemenni a perekbe. A kommentelők így viszont olyan külföldi szolgáltatókhoz mennek, mint a Twitter vagy a Tumblr.
Hadd lássák a csírák,
mit tudnak a bírák
Jogerős bírósági döntések szerint a miniszterelnököt korábban lehetett gyávaként vagy tolvajként, elődjét pedig beteges hazudozóként jellemezni, és jogerős bírósági döntések szerint a közszereplőknek tűrniük kellett a hazug és a hazaáruló jelzőket is, sőt, még az is belefért a véleménynyilvánítás szabadságába, ha egy hatóság vezetőjéről az internetről letöltött képei felhasználásával ízléstelen erotikus montázst készítettek.
Az Alaptörvény negyedik módosításának áprilisi hatálybalépésével viszont a 2011 előtt hozott alkotmánybírósági határozatokat semmisnek nyilvánították, így azok már nem határozzák meg a bírói gyakorlatot, ami Majtényi László alkotmányjogász és volt adatvédelmi biztos szerint önkényes és kiszámíthatatlan ítéletekhez vezethet.
A 2014. március 15-től hatályos új Polgári törvénykönyv nemcsak jogvédők, hanem Szabó Máté ombudsman szerint is aggályos. A törvény szerint a közszereplőket csak akkor érhetné bírálat, ha fennáll a „méltányolható közérdek”, ami viszont egy olyan gumifogalom, amit sokféleképp lehet értelmezni, így a bírónak az ítélethozatalkor szintén túl nagy hatalma lenne eldönteni, hogy akár egy komment közérdekről szólt-e. De ez csak az egyik probléma az új törvénnyel, ott van a másik elem, „az emberi méltóság sérelme” is, ami hasonlóan homályos. A kritikusnak a bíróságon tehát be kell bizonyítania, hogy, amit mondott, nem jogsértő, mert:
- akit bírált, az közéleti szereplő,
- nem is sérti annak emberi méltóságát,
- szükséges és arányos volt a bírálat.
A 2003-as ügynöktörvény definiálja, hogy ki a közszereplő: „az a személy, aki közhatalmat gyakorol, gyakorolt vagy közhatalom gyakorlásával járó tisztségre jelölték, illetve aki a politikai közvéleményt feladatszerűen alakítja vagy alakította”. Ez viszont csak fogódzó, és az ügynökügy miatt indított perekben dönti el, ki számít közszereplőnek. Végső soron egy személyiségi jogi perben a bíróság dönti el, hogy ki az.
Amerikai bíróságok: „Ennyike”
A magyar bírói gyakorlat egyébként a híresztelést is hasonlóan kezeli: a sajtót személyiségi jogi sérelem miatt beperelhetik azért, ha egy riporter mondjuk tudósít egy tüntetésről, és szó szerint leírja, hogy ott mi hangzott el, még akkor is, ha azt is közli, ki volt a kritikus. Emiatt a szerkesztőségeknek mások mondataiért is felelősséget kell vállalniuk, ami akár ahhoz vezethet, hogy óvatosabb szerkesztőségek egyszerűen nem számolnak be bizonyos eseményekről. (De ez legalább egyértelműbb eset a kommentelésnél.)
Az új Ptk.-val ez így is marad, és a „tévedés joga” továbbra sem adott, aminek a lényege, hogy a közügyekről úgy is lehessen írni, ha az ember nincs 100 százalékig tisztában azzal, amiről ír – hiszen valójában soha nem is lehet –, mert ez is a szabad társadalmi vitát szolgálhatja. Amerikában ez a New York Times 1964-os sajtóperében elért precedensjellegű győzelme óta biztosított. (A szándékos hazugságot viszont ez a törvény sem védi.)
Amerikában egyébként a világon a legnagyobb a szólásszabadság, ahol nem lehet elítélni azt sem, aki egy híres protestáns lelkészről a nyilvánosság előtt azt hazudja, hogy életében először az anyjával szexelt egy pottyantós vécén. Ezt írta a Hustler tulajdonosa, Larry Flint a lapjában egy interjúparódiában 1983-ban. Öt évvel később a Legfelsőbb Bíróság felmentette, mondván, ennyit egy közszereplőnek el kell tűrnie. Angliában viszont a nyugati világ egyik legszigorúbb rágalmazási törvénye van életben.
A személyiségi jog túlzott védelme
No fotó: Magyarországon a rendőrt nem lehet fényképezni, pedig az államhatalom képviselője, és közérdek, hogy azt felelősségre lehessen vonni. Az intézkedő rendőrök a Kúria szerint mégsem közszereplők, tehát a rendőr személyiségi jogai nagyobb védelmet élveznek a közügyek szabad vitatásánál. Az új Ptk. szerint viszont már nemcsak a rendőrt, hanem senkit sem lehet lefotózni, csak az engedélyével. Eddig még csak a közzétételhez kellett hozzájárulás, jövőre már a fotó elkészítéséhez is, és nemcsak a sajtófotósoknak.
Kollektív személyiségi jog védelme: az új Ptk.-ban ez lehetőséget ad perelni azoknak, akik a magyar nemzethez vagy a nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoporthoz tartoznak, és nemcsak a közszereplőkre vonatkozik, hanem mindenkire. Nem védi viszont azokat, akik akár nem, szexuális orientáció, fogyatékosság vagy életkor szerinti közösséghez tartozás miatt érzik megsértve a személyiségi jogaikat.
A fő probléma az, hogy az új kollektív személyiségi jogi védelem egyik törvényi követelménye az, hogy nagy nyilvánosság előtt kell elhangoznia a jogsértésnek. Ez viszont nem elég szűk keret, mert így az olyan véleménynyilvánítás is jogsértőnek minősülhet, amivel a sértett csoport tagjai nem is találkoznának. A Társaság a Szabadságjogokért szerint viszont a véleménynyilvánítás szabadságát csak akkor lehetne korlátozni, ha a sértett rá van kényszerítve, hogy szembesüljön a sértő véleménnyel, például olyan médián, amit nem tud elkerülni (bekapcsolja a tévét, és éppen őt szidják), vagy olyan helyen sértegetik, amit nem célzottan keres fel (vallási csoportnál templom előtt, vagy amikor cigányokat sértegetnek cigányok lakta településrészeken).
Sérelemdíj: az új Ptk. ezt is be fogja vezetni a személyiségi jogi pereknél. Eddig lehetett kérni vagyoni vagy nem vagyoni kártérítést, ezeknél a felperesnek igazolnia kellett, hogy kára lett, vagy utóbbinál mondjuk azt, hogy nagyon megalázó volt, amit róla állítottak, vagy megszólták miatta az utcán. (Fizetésen kívül egyéb jogorvoslat is előfordul, például bocsánatkérés, vagy hogy leveszik a honlapról a sértő tartalmat.) A sérelemdíj viszont automatikusan járni fog, ha megállapítják a jogsértést, de hogy az összeg mennyi lesz, azt még nem tudni.
Strasbourg az utolsó menedék
Az Alkotmánybíróság és a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága alapján azok, akik közügyekben mondják el a véleményüket, következetes védelmet élveznek. Az utóbbi testület döntései érvényesek Magyarországon is, mivel az részese az Emberi Jogok Európai Egyezményének. Ha a strasbourgi bíróság megállapítja, hogy a magyar bíróságok olyan ítéletet hoznak egy perben, ami sérti az egyezményt, akkor a magyar kormánynak kártérítést kell fizetnie. (Ez viszont évekkel és rengeteg költséggel jár, így végső soron mindenképp veszít valamit az ember.)
Erre jó példa az az eset, amikor Uj Péter leszarozta az államilag finanszírozott Tokaji Kereskedőház borát, majd a bíróság próbára bocsátotta, másodfokon pedig becsületsértést állapított meg. Strasbourgban viszont kimondták, hogy egy jogi személynek (cégnek) nincs becsülete, így azt nem is lehet megsérteni. Uj Pétert végül bűncselekmény hiányában felmentették.
Szintén felmentették Strasbourgban Karsai László történészt, aki 2004-ben bírálta a jobboldali sajtót, főleg Török Bálint újságírót, és „a zsidók szidalmazásával" vádolta meg. A Legfelsőbb Bíróság Karsait arra kötelezte, hogy kérjen bocsánatot. Strasbourgig ment a per, ahol megállapították, hogy mivel a vita arról szólt, hogy kapjon-e szobrot Teleki Pál miniszterelnök, aki együttműködött a nácikkal, vagy ne, az ügy a „közvéleményben nagy érdeklődésre tart számot", Török pedig magát tette ki nyilvános bírálatnak azzal, hogy cikket írt, így el kellett fogadnia a bántó kritikát is.
De vannak olyan közszereplők is, akik még kevésbé értik a szólásszabadságot: ilyen volt Polt Péter főügyész, aki azért perelt bocsánatkérésért és egymillió forintért, mert Kis János azt írta, hogy Polt az „előző hivatali ciklusa idején már bőségesen bebizonyította, hogy hivatalát nem pártatlan közszolgaként, hanem megbízója kiszolgálójaként tölti be”. Polt keresetét már a Fővárosi Törvényszék elutasította, mert Kis politikai véleményt fogalmazott meg egy közhatalmat gyakorló személyről.
Jövő márciusban kiderül, hogy szükséges és arányos-e egy komment miatt Strasbourgig menni, ahol már kétszer kártérítésre ítélték a magyar államot, amiért megbüntetett vörös csillagot viselő munkáspártiakat. A strasbourgi bíróság szerint a vörös csillag viselése ugyan sértheti egyesek érzékenységét, de nincsen arra utaló jel, hogy reálisan fennállna a kommunista diktatúra visszaállításának veszélye Magyarországon.
A cikk megírásában segített Dojcsák Dalma jogász.
Kommentek
Közösségünk messze túlnyomó többségének jószándéka és minden moderációs igyekezetünk ellenére cikkeink alatt időről-időre a kollégáinkat durván sértő, bántó megjegyzések jelentek meg.
Hosszas mérlegelés és a lehetőségeink alapos vizsgálata után úgy döntöttünk, hogy a jövőben a közösségépítés más útjait támogatjuk, és a cikkek alatti kommentelés lehetőségét megszüntetjük. Közösség és Belső kör csomaggal rendelkező előfizetőinket továbbra is várjuk zárt Facebook csoportunkba, a Közértbe, ahol hozzászólhatnak a cikkeinkhez, és kérdezhetnek a szerzőinktől is.