Körülbelül négy éve kezdődött, és még bőven nincs vége. A Rumbach-Dob-Kazincy-Király utcák által határolt négyzetben olyan szórakoztató-, etető- és itatónegyed alakult ki, amilyen még soha nem volt Budapesten. És amilyenre senki nem is számított.

Amikor legutóbb megszámoltuk, 170 vendéglátóhely zsúfolodott össze ezen az egészen kis területen, de azóta egészen biztos, hogy ez a szám csak növekedett. És akkor még nem is számoltuk a folyamatos éjszakai alkoholbevitelt biztosító éjjelnappalikat. Térképünkön minden egyes ikon kattintható, sőt, kattintandó, mindegyik alatt ott lapul a sok értékes-izgalmas információ. Ha valakinek kimaradt a kedvenc helye, esetleg az adatokat pontosítaná, kérjük írjon nekünk, és mi azonnal frissítünk.

Itt pedig a 444 szerzői ajánlják kedvenc helyeiket a környékről, amelyeket fáradhatatlan kutatómunkával, önzetlen alkoholfogyasztással sikerült feltérképezniük.

Erre lehet megnézni a nagy művet.

Olyan, mint a Leves, csak nagyobb a választék, a szendvicsek nem szarok, és a tészta sem rossz, ráadásul nem kell beállnod egy kilométeres sorba. Bár bent nincs sok hely, mindig van hova leülni. A Kazinczky utcában a legjobb választás: laktatóbb, mint az El Rapido, és olcsóbb, mint a Kisparázs. (Herczeg Márk)

Akik még az egykori Ráday utcai helyre is jártak, soha nem fogják beismerni őszinte rajongásukat a Madách téri árkádok iránt, de az a helyzet, hogy a Castro itt is jó. Patinának lehetne talán nevezni, ami az ilyen régóta színvonalasan mûködő kocsmákban összegyûlik. Vagy talán törzsvendégnek. Kevés hely van a bulinegyedben, ami minden évszakban ajánlható, de itt a terasz egy nyári kora estén, a belső tér pedig egy téli késő estén tökéletes választás. A konyha teljesítményéről megoszlanak a vélemények, az alkohol azonban mindig jól szerepel. (Bede Márton)

Egy éjjel-nappali kisközért, egy mexikói büfé, egy tequila bar és egy kilencvenes évekből itt maradt punkklub furcsa hibridje. Alig tíz négyzetméternyi üzlethelyiség az utcaszinten, és egy nem sokkal nagyobb pince, bárral, mindenféle kacatokkal. Fönt mexikói kajákat hegesztenek vaslapon, frissen, általában ehető, de amikor ide beesel, akkor már úgyis mindegy. A legjobb tequilaválaszték a városban, ráadásul olcsón. A környékbeli hostelekből amerikai diákok itt pörgetik föl a bulit költséghatékonyan, illetve a jóval magasabb árszínvonalú Szimplából jönnek át egy-egy felesre. Ajánlott felhasználás: az igen rugalmas nyitva tartás lehetőségeivel élve, péntek éjjel kettőkor, a csont- és az atomrészegség közötti állapotban támolyogjunk be a helyre. Kérjünk valamilyen kaját a biztonság kedvéért, és amíg készítik, igyunk egy tequilát. Csakis anejót, azaz az érlelt változatot. Nem szabad felhajtani, szép lassan kell iszogatni, úgy adja csak ki az ízét. A tequilának megvan az az aljas tulajdonsága, hogy a csontrészegségből az atomrészegség felé tartó embert kicsit fölébreszti, megjön az önbizalma, gyorsan megiszik még hármat, amiből egy-két óra múlva (és másnap!) szoktak komplikációk adódni. De az élet maga sem egyszerû. (Uj Péter)

A legkevésbé sem bulihely. Nincs is nyitva buliidőben. Meditatív, new age-es, ezoterikus hangulat, az alkoholmentes íz- és illatbombák apró szentélye. Nagyon jó teák. Tényleg jók. A legjobbak, amikhez ma Magyarországon hozzá lehet férni. Csak Kínából, csak autentikus termelőktől, kung-fu tálalásban, 85 fokon, sokszori felöntéssel. Akit érdekel az igazi tea, annak itt a helye. (Uj Péter)

Az egyik legjobb hely a zsidónegyed peremén. Különösen melegben ajánlom, mert az egész olyan, mintha egy lugasban ülnénk valahol vidéken, amit tényleg csak a sok mezítlábas ír turista tud elcseszni, mert ők laknak az emeleti hostelben. Mindenre tök jó a Grandio, de délutáni lazításra a legjobb. Még a nagypapámnak is tetszett. A pincérek jó fejek, és nem csak azért, mert ez európai értelemben vett, rocksztár szintjén szétvarrt öcsém is köztük van. Ha bementek, köszönjetek Gergőnek! Ami jó: hamburger. Ami nem: túl drága a limonádé. (Kerner Zsolt)

Ne ijesszenek meg a bejárat melletti Magyar Narancsok! Ha a szar, de annál is hangosabb zenét nem szereted, és egy öltönyös köcsög is elég, hogy tönkretegye az estéd, emigrálj a Hivatalba, ahol a legtöbb hellyel ellentétben nappal is jó inni. Ez az egyik legolcsóbb és legkisebb hely, kényelmetlen ülésekkel, de laza pultosokkal. És ha a kis belső tér nyomaszt, jobb időben ki, vagy akár a Telep/Központ elé is oda lehet menni a többiekhez a sokkal olcsóbb piával. (Herczeg Márk)

Véletlen senki sem lesz sikeres, és a Hummus-birodalom sem a szerencsének köszönheti, hogy már hét éttermet mûködtethetnek Pesten, amiből ez esik a bulinegyed határai közé. A gyorséttermek nem azért vannak, hogy éhes emberek hozzájuk zarándokoljanak, hanem hogy aki arra jár, és éhes, gyorsan megtömhesse magát valami finom akármivel. A Wesselényi-Síp sarkon én azt szeretem, amikor munkából hazafelé odaülhetek az utcára néző pult mögé, és gyorsan megkapok egy hagymás-májas-humuszos szendvicset, egy kis vegyes salátát, meg fél liter limonádét. (Bede Márton)

A haverom csinálja a helyet, szóval mindenképpen ajánlom. Az igaz, hogy túl fehérek a falak, és olykor felülreprezentálják magukat a Budáról leszivárgó huszonévesek, ami önmagában nem baj, csak más az ízlésünk, de a hely tágas, és az óriási ablakokon kívül lehet nézni az utcai forgatagot alkonyatkor. Ha a bulinegyedbe megyek csak úgy, itt iszom az első limonádét. (Tamás Bence Gáspár)

Sok néven fut, hallottam már Négy csöcsként és Gyilkosként is emlegetni. Az emelet a béke kicsiny szigete, ahova egyre nehezebb felcipelni a lépcsőn az unicumokat. A falon Budapest egyik legnagyobb, egybefüggő matricagyûjteménye. A mindig morgós pultos hölgy kérésre mikrós popcornt készít, és nem hajlandó elárulni, miből készül az olcsóbb vodka. Olyan a hely, mint egy fekete lyuk: ha csak egy sörre ugrasz be, akkor is hosszú órák után távozol csak. Ráadásul itt ismerhettem meg Inkei Bencétől a híres csajosztályozási szabályokat. Idén teljesen váratlanul két miniteraszt is kapott a hely, ahol annyira szürreális élmény üldögélni, hogy még csak párszor mertem megpróbálni. (Horváth Bence)

Talán akkor is a kedvenc kocsmám lenne a bulinegyedben, ha Pándi Balázs jazzlegenda a pult mögött nem adna a protekciósoknak ingyen pálinkaköröket. Nekem a Gozsdu udvar túl steril, a romkocsmák túl lepukkantak és lejártak, viszont nagyon értékelni tudok egy olyan helyet, ahova normális emberek járnak szórakozni és berúgni. Kint ácsorogni a Madách-Rumbach sarkon, amíg ki nem jön a polgárőrség a kedvenc péntek éjszakai programom. (Bede Márton)

A lepukkant Balaton-parti strandot idéző Kőleves Kert az a hely, ami 1972-ben sem nézett ki volna jól, 2002-ben, a retróhullám idején sem nézett volna ki jól, mostanra meg csak úgy maradt. A kavicságyban kitöri az ember a bokáját, a faszékeken csíkosra üli a seggét, a billegős asztalokon kiömlik a sör, a csaposok meg sokan vannak ugyan, de mintha minden nap az első napjuk lenne a szakmában. És megkérdik, tegyenek-e jégkockát a borba. Kőleves Kert, én így szeretlek! (Vajda Gábor)

Este szoktak zenélni mindenféle figurák, normális borokat is tudnak adni a pultnál, van kártya és társasjáték, és ez nekem sokszor pont elég a boldogsághoz. Elég kicsi, szóval ha sikerül helyet kapni, akkor is lesznek körülötted jó sokan.A társaság is változatos, mindenféle náció megfordul itt, de nem a mattrészeg turista binge drinkerek, inkább az itt éldegélő expatok. (Tamás Bence Gáspár)

A nemzeti sörforradalom bulinegyedbe szivárgott sejtje. A pincehelyiség elviselhetetlenül meleg, viszont a Holló utca túloldalára áttelepített nyári terasz a bulinegyed közepén is egyfajta arisztokratikus, szakértői különállást képvisel. A csapon lévő tucatnyi magyar kisüzemi sör közül csak egy-kettő igazán jó, de bármelyik jobb, mint valami Ászok, Soproni vagy Heineken. (Uj Péter)

Ha nem tudod eldönteni, hova akarsz menni este, akkor ott a Mika. Mindenhez annyira közel van, hogy az sem baj, ha nem jut eszedbe másik hely. Pár éve még A Hely volt, most már csak egy rendes kocsma. Alapozni és a haverokat bevárni tökéletes hely, de üres asztalokat soha nem fogsz találni. (Kerner Zsolt)

2012, sőt, az évtized bulija indult innen. Herczeg Márkkal, Szily Lászlóval és Nádori Péterrel voltam az MTK-Győr meccsen. Előtte Munk Vera kamaszkori kedvenc helyén, a Ne tovább! nevû remek helyen melegítettünk, ahol Márk megkérdezte, hogy milyen vodka van. “Royal és gagyi.” “És milyen a gagyi? “Szar.” Márk a szart választotta. A meccsen kikaptunk, Nádori kárpótlásul felajánlotta, hogy elvisz minket a városba. És mert nem tudtuk kitalálni, hogy hova menjünk, “ez egy jó hely” felkiáltással kirakott az Ördögkatlannál, ahol Munk Verával már jártak. És elindult az évtized bulija. Indításként a nem legális korú törzsközönség egyik tagja “Hová sietsz, apa?” felkiáltással belém kötött, pedig már vagy tíz éve nem kötöttek belém kocsmában. Utána a második körben, amikor rendeltem öt abszintot, négy sört és egy nachost, a pultos azt mondta, hogy 3200 forint, amitől annyira zavarba jöttem, hogy 4000-ből kértem vissza. Onnantól elég volt tíz méterre megközelítenem a pultot a rendeléshez. (Király András)

A világ legismertebb romkocsmája (mindenki tegyen idézőjelet oda, ahova akar), a mûfaj és a bulinegyed ősapja. Neki köszönhetünk MINDENT! Illő tisztelettel látogassuk. Árértékarányban nem a környék legjobbja, de ne garasoskodjunk egy Élő Legendával! Aki járt a nyolcvanas évek Kreuzbergjének klubjaiban, annak ismerős lesz a látvány, az érzés; csak kicsit gagyibb minden, a zenét kivéve, mert az sokkal. És itt nincsenek punkok, hanem kizárólag turistának öltözött emberek. A bennszülöttek már régen elszoktak innen (talán a Király-Holló sarki proto-Szimpla volt az utolsó hely, ahová átmentődött a klasszikus Tilos az Á-közönség 2001-ben), és kizárólag külföldiek csapatják, de ők sûrû felhőkben. Akkor járunk el helyesen tehát, ha magunk is turistaként viselkedünk. Öltözzünk fel rendesen, mintha templomba mennénk. Józanul biztos idegesítő, de van az a szalonspiccen túli, lebegős állapot, amikor kellemes mozi: szép fények, nyüzsgés, érdekes külföldiek, akár egy világvárosi szórakozóhelyen is érezhetné magát az embert. Mosolyogjunk magabiztosan: igen, ez a mienk, a mi sikerünk, magyar világszenzáció. Amióta csapolnak Keserû Mézet, már iható sör is van. (Uj Péter)

Ez az első olyan hely Budapesten, ahová egyszer nem mentem be, mert úgy éreztem, hogy most nem vagyok úgy öltözve. Ide nem kell dress code, meg facecontrol vagy klubtagsági. Elmész előtte, és azonnal vágod, hogy ide tartozol-e vagy sem. A Telep olyan, mintha egész éveben ott forgatna klipet László Maismonsieur Loren. (Ács Dániel)

Megnyílhat akár a kúlság temploma is a Kazinczy utcában, a legjobb bulik azért akkor is azok maradnak, amik egy padon kezdődnek egy sörrel, borral, vagy bármivel, ami nekünk kedves, az éjjelnappaliban folytatódnak pontosan egy perccel a nyomorult alkoholtilalom előtt, aztán a gyakorlatilag egybefüggő fesztiválterületté váló utcákon folytatódnak. Szívből örülök minden hely sikerének a bulinegyedben, de az a helyzet, hogy az utcai gengelés az azért mégiscsak utcai gengelés. (Plankó Gergő)

A Wichmann kocsmában az a csodálatos, hogy hogy húsz évvel ezelőtt is pontosan ugyanilyen lehetett benne minden, és majd húsz év múlva, amikor ezt az egész Kazincy utcai őrületet már rég elmosta a nyugdíjasterror és az urbanizáció, még mindig ugyanilyen is lesz. Kétféle törzsvendég van, a mûveltségi kvíz-meccseket játszó öreg alkoholisták, és a környéken olcsónak számító alkohol miatt betérő egyetemisták, főleg a bölcsészkarról. A legszebb estéken a két társaság keveredik, igazi bónusz, amikor a sokszoros kenuvilágbajnok Wichmann tulajdonos nekiáll gitározni is. Borból még csak retteneteset ittam itt, a csapolt sörből egy is elég a másnapi fejfájáshoz, de az üveges Ászok-unicum párosban még soha nem csalódtam. Úgy nőtt a hely köré egy európai bulifőváros, hogy odabent még csak észre sem vették ezt. (Horváth Bence)

Bulinegyedbe nem magas gasztronómia kell, hanem a türelmetlen, alkohollal teli gyomrok minél gyorsabb, de azért színvonalas kielégítése. A Gozsdu udvar hátsó traktusában lévő 2Spaghi tökéletesen teljesíti ezt a feladatot, friss, húsos lasagnát zabálni, de tényleg zabálni vasárnap hajnali kettőkor egy rendesen átbulizott éjszaka elengedhetetlen pillanata. Ráadásul ide délben is be lehet ugrani egy gyors ebédért, a pult mögött szolgálatban lévő, parodisztikusan olasz fiatalember pedig tökéletessé teszi az élményt. (Bede Márton)